Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül

Gyász
Talankolto•  2020. június 29. 00:24

Réges rég…

Réges rég …

Egy nyári nap reggelén kiderült az ég.

Minden ugyanaz volt,

mégis másképp ragyogott a fény,

hisz új csodát remélt.

Hazaérkeztem ...

A szemedbe néztem,

a jövőm láttam benne,

ahogy hozzád közeledtem,

hogy örökre velem legyél.

Vajon tudta első csókom

ahogy ajkadhoz ért,

hogy még sokszor visszatér?

Otthon ...

Minden érintéssel azt üzented,

életem nem nyer értelmet nélküled,

csak te kellesz, csak veled létezhetek.

Ilyen nőt látva elmerengsz,

vad szexről fantáziálgatva megremegsz.

Ahogy két ember lelke összeér

minden pillantással egymásba tekintve

saját, közös, földöntúli otthont teremtve,

ahova megnyugvásért nap, mint nap hazatér.

Soha el nem múló vidámság,

semmivel fel nem érő ajándék,

mennyei királyság, bolondság,

boldogság, ami csak a miénk.

A boldogság felé...

Csalfa térkép egy úton elejtve,

mi sehová sem vezethet,

szomjat oltó sivatagi délibáb,

gyilkos galócák a csiperkésben ebédidőben,

világtalan légy röpte egy pókháló felé,

szirének éneke ingyen letöltésre,

sötét gondolatok árnyéka vakít el ma éjjel.

Kérlek, fogd a kezem, nehogy elveszítselek!

Nem is oly rég…

Egy tavaszi nap reggelén kiderült az ég.

Minden ugyanaz volt,

mégis másképp ragyogott a fény,

hisz valami elmúlt, már alig ég.

Hazaérkeztem …

Vajon tudta első csókom,

ahogy ajkadhoz ért,

hogy elfárad majd a szenvedély?

A szemedbe néztem,

a jövőm láttam benne nélküled,

majd elmentem otthonról,

hogy újra szabad legyél.

Talankolto•  2019. július 13. 19:44

Reggel

Reggel

káprázik a szemem

áramlik be a fény

mosolygó arcodra

ráfesti a reményt

megfagy a levegő

özönlik be a szél

irigyen fúj ránk

a jeges ölelés

 

didereg az ablak

összefonja karját

remegve felölti

függöny kabátját

--------‍------

homályos arcodat

pislákoló fények

vetítik az ágyra

emlékezetemben

--------‍------

az utolsó rés is

lehunyta a szemét

magányos szobában

bámul rám a sötét

elhúzom a függönyt

mielőtt felemészt

megviselt arcomra

visszatér a remény

káprázik a szemem

áramlik be a fény

de tudom hogy ez már ...

tudom hogy ez már nem ...

… ez már nem az a fény

Talankolto•  2019. július 8. 15:58

Friss hajtás volt

Friss hajtás volt

letört az ág

a vége vág

nem a súlya bosszantotta

a szél átkarolta

és húzta

csak húzta

újra

újra

meg újra

sikoltott

de nincs füle

pedig meghallgatta volna

Talankolto•  2019. július 7. 22:51

A legszebb

A legszebb

felhő járt az égen

elsuhant a széllel

hogyha soha többé

nem láthatom végem

Talankolto•  2019. március 7. 15:07

A lelki gyom

 

A lelki gyom

egy éhes mérges kígyó farkát szopogatja

körbetekeredik, hogy húsát felfalja

korgó gyomra végtelen sötétbe vész

önmagát felemészti, de édeskevés

körbe-körbe ér, sovány húsa gyűlik

éhsége nem múlik, párját is begyűri

helyén nem marad, csak puszta űr

ha nem hagyja abba, tán az is kiürül

a földet beszippantja, a hold vaksötét

a nap sem ragyog rá, de követi, ne félj

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom