Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül

‍

Nincs, ami nincs

rágondolok

s ott terem

nem volt és lett

amit a szó átölelt

‍

Vigyázz, hogyan élsz!

‍

álmodban táncolsz az élet peremén

hajnalban hozzák a könnyes ölelést

hiába menekülsz erőd csenevész

égető tárnába lélek maradék

örömmel látják a végső remegést

szalagod végén nem maradt menedék

sóhajra ébred a kályha melegít

aranyló fénnyel a lángja felemészt