játék

Zöld bódéban metszőolló

Szögre akasztva izgatottan vàr

Mikor jön a kert gazdàja már

Szöllőtőke

 Alma körte barackfa úgy megnőttek 

Szélesedtek erősődtek tavasszal

Ha kimennek a kertbe

 Gazda fogja kezébe

Fàk gallyait megmetszik 

Gazdag  termővé teszik

Fórum  adott cím

Bosszantó új àgyon a pisifolt

Képen törölném a tettest voltaképpen

A folt büzlik sötétben és  fényben

Kaja nélkül kerekre hizik a hold

Szép szöke nőt vàrja nyolc cicus

Finom lelke szàrnyal cicàk közt szabad

Kajàlj kis kandurom érezd jól magad

Fehér labda a hold kozmikus

Fénye gyenge megreked a buszon

Míg végre a tàlkàkba pedig gree kerül

Harminckét tappancs làbàt dobàlva derül

A pisifolt gyarapszik én csak bàmulom

Mélàn bénàn az örület hatàràn

És àll a mutató az égbolt óràjàn

Fórum _szonettverseny

Mély álmokat szór a hold hegyekre völgyekre 

Majd nagy kerek feje alábukik  tengerekbe

Friss piros az arca vízek hullámaitól   éledezik

 Majd vízbarlangjából  kikukkant előbúkik 

Mint Vénusz Isten az Óceánból  kiemelkedik

Víz felszínén   fénylő sugaraival szörfözik 

A hold és én   nem  sötét pályán keringünk

Csillagok fénye ragyog ránk  körülöttünk

Sötét éjszakában szorgalmas világos

Csillagos égen keresem Isten reményem

Óh Olimposz kegyes Istenei halljátok most

Mennyire tombol az énem gyenge   reményem 

Boldogság csillaga szálljon tengeremre 

Partjait  bánat ne mossa  hallgassam   dalait  

S magas pamacsfák rejtekéből előbújik 

Éjszakai szellő felém susogva rám lehel

 Zsenialis kitaláció én  mondom tudom

 Felhőfátyol takarja hold arcát is néha

Ha szíved megmozdul csillogó reményed 

Aludna

Földön hever úgy mint  hold hever 

Felhő lepelben sötét sejtelmes éjben

Könnyű szél borzol tavaszi szellő

Ráül vállamra lágyan cirkulál 

Tiszta az ég nem zavarja felhő

Fák gallyain tükör a napsugár 

Csikland a lég üde mozgást sejtő 

Lábam rohan majd hirtelen leáll  

Csicserihad fiókákat rejtő 

Lépteimre reppen majd tovaszáll 

 Égbolt kéken fejük felett fedél 

Szellő dermed apró sóhaj alant

Madáranyó mutatja az utat  

Csicsergésük  dal fülünkhöz  leér 

Elmúlt a tél irisz sárgul nyomukban 

Te vagy soron rám mutat az ámulat

Hegyezem fülem távoli zenét hall 

Valaki táncra hív megfogja kezem

Arra vezet hol sikít a szakszofon

Ezen a téltemető éjjelen 

Ha van is gondunk nem gondolunk rája

Nem félünk hisz az semmit meg nem old

Tudod a szívnek mindig van bánata 

Álarcod  mögött nem látom arcod 

Csak egy percre vedd le én azt akarom

Vad táncba kezdünk hajlik testünk tombol

 Tündérfi álarcod fürkészve nézem

És te meglógsz álarcomnak nincsen  párja

Nem baj felemel  farsang éles hangja 

De a szép arcod még néha keresem