játék

Parable of the Old Man and the Young

So Abram rose, and clave the wood, and went,
And took the fire with him, and a knife.
And as they sojourned both of them together,
Isaac the first-born spake and said, My Father,
Behold the preparations, fire and iron,
But where the lamb for this burnt-offering?
Then Abram bound the youth with belts and straps,
and builded parapets and trenches there,
And stretchèd forth the knife to slay his son.
When lo! an angel called him out of heaven,
Saying, Lay not thy hand upon the lad,
Neither do anything to him. Behold,
A ram, caught in a thicket by its horns;
Offer the Ram of Pride instead of him.
But the old man would not so, but slew his son,
And half the seed of Europe, one by one.

Az öregember és az ifjú példázata

Àbrám és fia Még  együtt voltak mint rózsa a szirmához tapad egymáshoz úgy ragaszkodtak

 Ábrám felkelt, fát hasított, 
fogta a  tűzet a kést és elindult hogy máglyát rakjon

Fia Izsák, az elsőszülött megszólalt, és azt mondta: Atyám,
íme az előkészületek, tűz és vas,
de hol van a bárány ehhez az égőáldozathoz?

Mutatom mondta Ábrám majd

 övvel és szíjakkal megkötözte  fiát
 árkokat épített köré és

fogta a kést, hogy megölje 
Ekkor , egy angyal megszólította őt az égből,
mondván: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra,
és ne bántsd őt! Íme,
egy kos, szarvánál fogva akadt meg a bozótosban;
áldozd fel helyette  büszkeség Kosát.
De az öregember  ezt nem akarta, inkább megölte a fiát,
és Európa magvának felét, egyenként.

Fórum utániroda versfordítás

 Kisért az indulat majd elsuhan
Földön hever a sok  letőrt szárny

Megbotlott lelkem  mélybe  zuhan
Tüske ott minden és sötét árny

Remegve kémlelem a messzi távolt

Tündlöklő egem  elúszó fellegét
Úr teritette irgalom  fátyolt
Keresem s megtalálom rejtjelét

Nincsen már bennem indulat
Tekeredett az élet  orsóm
 ablakom elé az ma ledőlt

Mutatva a boldogság  utat

Rossz álom volt ez eltűnt foszlón
  maradt a szépség mi lelkeket betölt

Szonett versenyre írtam

Nagyfejű barátunk mindjárt megérkezik

Könnyű  neki az út egész nyáron fut

 
Sebesen  jön  érezni lépteit,
Ahol lakik nincs táblás alagút.

Megvilágít majd ő tereket falakat,
Helyét nem keresi  mégis megtalálja,
van e benne vajjon vàgy akarat,
Hogy izzadtságaink megláthassa

Érzéseinkről ő semmit nem tud,
 

kisbaba ha születik oá rögtön felismeri,
Sugarával kulcslyukon is befér

Nincs olyan hely hová ő el nem jut,
Mostanság meg kéne inteni,
Oly heves vagy mért csinálod  miért

szonett versenyre írtam

Rád nézek szívem telve örömmel
Végre találkoztunk s ez jó dolog
Ragaszkodok én foggal körömmel
De azért soha be nem hódolok

sok újdonságba az ember beleszédül

És mi  marad a sok tarka lom
Kacat kabát a székről leszédül
Zsebükbe van e valós tartalom

Jó tudom hogy  IL a divat ma
Mindent tuttira mond és szépelgőn
Meg se kérdem az okos bezsongat

Információkra van hivatva
Modern kor robot látható képernyőn
Kicsim az egész csupán hasonlat

Szonettverseny-fórumra írtam

forró nyár szerelmes éjén,

 könnyed mint oceán arcodon pereg 

Elötted  merednek

 hideg rácsvasak
Rozsdabarna szegélyén,
Szemed ,

szívedből keserves sóhaj fakad.

Millió szép emlék közül tör elő,
ahogy aranyhajú.copfját fonta,
Miért is volt a lég  oly reszkető,
Hisz a palota  csillogás pompa.

De a léleknek rengeteg  titka,
Mire gondolt Aranyhaj a kérdés ezeregy,
kétely toronyba zárt a válasz ritka,
Besokkolt a szerelmes elegy

Én csak tanúként álltam ott

De  csalfa játszma rám is hatott

adott rímekre írtam