játék

Àlmomban  megszakadt kötelékem lánca
sivitó szélben szállt zúgos rejteken
Tudtam ez valószínütlen sejtelem
Beleszédültem egy vad vidám táncba.

Mellettem villogtak csoki parányok
Ellöktem őket melyik mit akar
Ez a sok szénhidrát engem zavar
Nem hiányoznak  tág bő arányok

Furán vártam a reggelt az ébredést
Új reggelre nyílt álmos  szemem
Lehetőségeim száma a végtelen
Megtervezhettem a normális létezést

Szabad lesz  enyém a konyhám a   tér
Csoki parány a számba majd célba Adott rímekre írtam

Januárban alszanak a plázák,
ébred  bennük a  semmi érzete,
Szemeiket becsukták a lámpák,
 karácsony után  nincsen gépzene.

Sétáló tèlapó már csak vágykép,
Óév nevű Szilveszter sem mulat,
Úgy látni mégsincs sötét  árnyék,
Szép ruhák közt nincs feles indulat.

Köztük áll a lány ruhája kopott,

szép arcán ül   méla fintor,

Hiába szép ruha pénze elfogyott,
Fortunát kéri de az bóbiskol.

Esdeklő tekintet néz a tükör falból,

Ébresztő Fortuna érts a  szavakból.!

szonettversenyre irtam

Parable of the Old Man and the Young

So Abram rose, and clave the wood, and went,
And took the fire with him, and a knife.
And as they sojourned both of them together,
Isaac the first-born spake and said, My Father,
Behold the preparations, fire and iron,
But where the lamb for this burnt-offering?
Then Abram bound the youth with belts and straps,
and builded parapets and trenches there,
And stretchèd forth the knife to slay his son.
When lo! an angel called him out of heaven,
Saying, Lay not thy hand upon the lad,
Neither do anything to him. Behold,
A ram, caught in a thicket by its horns;
Offer the Ram of Pride instead of him.
But the old man would not so, but slew his son,
And half the seed of Europe, one by one.

Az öregember és az ifjú példázata

Àbrám és fia Még  együtt voltak mint rózsa a szirmához tapad egymáshoz úgy ragaszkodtak

 Ábrám felkelt, fát hasított, 
fogta a  tűzet a kést és elindult hogy máglyát rakjon

Fia Izsák, az elsőszülött megszólalt, és azt mondta: Atyám,
íme az előkészületek, tűz és vas,
de hol van a bárány ehhez az égőáldozathoz?

Mutatom mondta Ábrám majd

 övvel és szíjakkal megkötözte  fiát
 árkokat épített köré és

fogta a kést, hogy megölje 
Ekkor , egy angyal megszólította őt az égből,
mondván: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra,
és ne bántsd őt! Íme,
egy kos, szarvánál fogva akadt meg a bozótosban;
áldozd fel helyette  büszkeség Kosát.
De az öregember  ezt nem akarta, inkább megölte a fiát,
és Európa magvának felét, egyenként.

Fórum utániroda versfordítás

 Kisért az indulat majd elsuhan
Földön hever a sok  letőrt szárny

Megbotlott lelkem  mélybe  zuhan
Tüske ott minden és sötét árny

Remegve kémlelem a messzi távolt

Tündlöklő egem  elúszó fellegét
Úr teritette irgalom  fátyolt
Keresem s megtalálom rejtjelét

Nincsen már bennem indulat
Tekeredett az élet  orsóm
 ablakom elé az ma ledőlt

Mutatva a boldogság  utat

Rossz álom volt ez eltűnt foszlón
  maradt a szépség mi lelkeket betölt

Szonett versenyre írtam

Nagyfejű barátunk mindjárt megérkezik

Könnyű  neki az út egész nyáron fut

 
Sebesen  jön  érezni lépteit,
Ahol lakik nincs táblás alagút.

Megvilágít majd ő tereket falakat,
Helyét nem keresi  mégis megtalálja,
van e benne vajjon vàgy akarat,
Hogy izzadtságaink megláthassa

Érzéseinkről ő semmit nem tud,
 

kisbaba ha születik oá rögtön felismeri,
Sugarával kulcslyukon is befér

Nincs olyan hely hová ő el nem jut,
Mostanság meg kéne inteni,
Oly heves vagy mért csinálod  miért

szonett versenyre írtam