játék

kőtörővel, opera, földimogyoróban, káprázat

Adott szavak Fórum feladvány

 felvettem a harcot a mesterséges intelligenciával 

Rudak közt huzalok

Rajta kékfrankos nyugodott 

Hosszú éveken át 

Szolgálta a gazdát

Most már ennek vége

Gazda jött a kőtörővel

Úsgyi nyakon vágta

Vasrúdat kicibálta

Káprázat volt az élet opera 

De sokszor kiabálta szomszèdja

Dalárdák vinyogták penész

 a  földimogyoróban

Mégis nagyra nőtt

De azért sajnálta 

Olyan sokáig látta

Paul Verlaine: Gyakran álmodom 

Fordításom Utániroda Fórum 

Gyakran álmodom ezt a különös 

és átható álmot
Van egy ismeretlen nő akit szeretek

Ő is nagyon szeret engem
 Mindig változik  de mégis ugyanaz

Ő jól szeret és úgy ismer mint én magam

Csak egyedül ő ismer engem

Tudja szívem tiszta mint  kristálysugár

 Neki nem vagyok kifürkészhetetlen 
Egyedül neki 

Ő tudja oszlatni bánatomat

Könnyeim könnyeivel   hűsíti

Sötét vagy tisztességes a szívessége

Nem tudom.
A nevét sem tudom

Csak arra emlékszem, hogy lágyan folyik
Akárcsak azoknak a nevei kiket szerettünk és elvesztettünk.

Homloka mint alabástromszobor enyhe komoly és széles
Hangja  mintha más hangok szelleme lenne
Mint elhalt szereteim hangjai

Ismerni vágytam a kedves Szívtükrét,
Hűtlen élete vidám vagy komor,
Merre viszi szél cigijének füstjét,
Szerelmes szíve merre vándorol.

Remegtem érte vajon kik látták,
 óráim  görcsben teltek akár a  feszület,
Benne  árnyak egymást citálták,
És csillagok húnyták ezüst szemüket.

Mi lesz most ebben a konok dalban,
Gondos szívemben apadt a révület,
S mikor megláttam szívét lassan,
megnyugodott  lelkem kis időre, szünet,

Melyben talán sejlik  a kegyes út,
Szívem ne idézzen  tolvaj tanút.

Szonettversenyre írtam

Szúnyogkeringő

 Vízparton zümmögés hallik

Szúnyogok gyülekeznek
Mulatásra vérszívásra

Ott a szúnyogbálba
Izzadt test lesz a menű
Utána szúnyogkeringő
Egész éjjen át tart a mulatozás
Szaporodnak vért szívnak
Pofátlanul rajzanak

Csíkos minta - új cím- Fórum írj rövid verset adott címre

Elrabolták szívemet hiú álmok 

Mi ez az álom átok vagy áldás,
Nem kérdés elkap magával ragad,

Gondolkodom lehetek  e elég hálás,
 Bontogathatom e beragadt szárnyamat.

Figyelem az őszi átálás reggelét,
Makacs elmém dacosan  behódol,
Kósza álmaim azt üzenve  zengik.

Nézd a fák pusztulásának idejét,
Mikor az őszi szél hajukba kócol,
Hiába nem értek én már semmit.

Szonettverseny