játék

Tűzvarázsló tűzet varázsolt,
Jeges szíveket szóra bírt,
 csináltatak  gyorsan egy papírt,
 Ez édes szerelmük.irata volt.

Eskűvel kimondták az igazat,
Színtiszta érzés oly érdekes,
Kettesbe valósítsd  meg önmagad,
Élni csak együtt érdemes.

 most keresik azt az időt hol van,
Hidegben az érzés is didereg,
Tűzvarázsló kéne nektek emberek,
Ha keresitek  találtok a bolyban.

És szeretlek  százezerszer mondatod,
azután még mondjad míg  mondhatod.

Szonettversenyre írtam

Elmúlt a tél és végre eljön a nyár
 Kis madarak danolnak minden fán
 szívük örül de én szívem olyan szomorú

Mint halotton a fehér rózsakoszorú

mert nincs már velem  szerelmem

Az én édes drága cuki kis kedvesem

Így megy tönkre az átkozott  életem

 Rózsa tövise tiszta vizek partján
Varázslatot igéz a kenderikében

 vagy  méhecskék tűzèben:

Apró szerelmük boldogok,

És kicsi szívük nyugodt

 Te szerelmesem elszakadtál tőlem

De az én szerelmem mégis

 olyan mint a nap az égen
Örökké állandó  igaz és fényes

 
A tiéd pedig mint a hold

 mely fel s alá jár

 minden hónapban új arcot kreál

Mindnyájatoknak akik szerelmesek vagytok

 és nem tudjátok elűzni
sajnálom a fájdalmatokat mit elviseltek

Mert  tapasztalatból tudom

 szívetek tele van bánattal,
Olyan bánattal melyet halandó soha nem gyógyíthat 

forrás: https://www.bbc.co.uk/arts/robertburns/works/the_winter_it_is_past/

Ahogy a folyók a tengert keresik,

És szélesebb   medret követelnek

Sajgó  lelkem úgy keres téged

Sólyom szárnyán feléd iramlik

Ahogy a hömpölygő folyók nyögnek

egyedül reszketve kavics medrükben

Úgy nyögök én is árva lelkemben

Ahogy nap sugarában a rózsa

 Fodrát illegetve kecsesen mutatja 

Hogy  mégis milyen  széle hossza

úgy éled  vad vihar szívemben

Csakis feléd lelkedet keresem

Ahogy a reggeli harmat tisztán

 és szabadon száll a Nap felé,

Úgy indul el lelkem kedvesen feléd:

Ahogy a harmat nem hagy nyomot

a  föld zöld  színén; úgy vagyok én

Én sem hagyok    csókot arcodon

Célját a folyó végig ismeri,

Harmatcseppek utat találnak,

Napfény felvidítja a rózsát

És én, félre magány félsze

Megtalállak-e téged időm végén?

Utániroda fordítás

Édesem ! Nézem töled kapott leveleim!

 Csupa halott papír, ... néma és fehér! –
 vénülő kezemben van ezen őszi esten

Mégis élőnek és remegőnek érzem

 Mikor kibomlik a selyem zsinór

És térdemre hullanak azok szanaszét

Azt írtad eljösz hogy megérintsd kezem

Jelöljem meg azt a szép tavaszi napot

Lám itt a lapok még  hófehérek  

Megtehetted volna mégsem jöttél

Én mégis sírtam érted! – ez lett a papír fénye

 Később  egy téli napon.azt mondtad

Kedvesem, szeretlek; és én elsüllyedtem   beleremegtem

Éreztem Isten  dübörög  múltadon.
Azt is mondtad csak a, tied vagyok 

Akkor levelemen  a tinta elhalványult
 Túl gyorsan dobogó szívem is

végre mosolygott és megnyugodott 

. Ó, Szerelmem, szavaid nem használtak volna,
Ha azt, amit mondtál  én százszor

Ezerszer meg nem ismételtem volna

FÓRUM UTÁNIRODA FORDITÁS

Semmi baj kétségeim elűztem
A földről mégsem tudok felállni
Lelkem érted ég  emésztő tűzben
Ég sem tud tőlem sokat várni

Kis szived összetört ahogy kinyillott
S tajtékozva ordít a szív ha törött
gondnokod rád nézett s mentőket hívott
Orvosággal űzik kin belöled az ördögöt

Lesütött szemmel bàmulom a földet
Istenség hol van az a kis szeglet
Hol az értelem egyezséget kötne
És felállíthatna okos tervet

De szívverésed legyen akárhány
Csak csüng a  szerelem ágán

Fórumban adott rímek alapján írtam