játék

Szerelmespàr voltunk én és a tenger

Nyàri égbolt alatt  gyötrő szerelem 

Viharok közt hàborgón szerettünk

 Álmodoztunk és ismét szerettünk

A nyári égbolt macera alatt

És mikor a vihar elvonult 

 Felvette napruhàjàt tengerem

Csodálva morgàsàt elfeledtem

Gondoltam mérges de szíve lágy

Szerettem humoràt és hűs habjàt

 Fürkésztem kék vîzének az útjàt 

 Furcsa egy őszön összevesztünk 

Nem tudom hogy történt

 De azt tudom nem én voltam hibás

Hogy a tenger vadul ràm mordult

Szilaj hullámokat magasra dobált 

Én pedig vàrtam mig egy nő vàrni képes

Hogy megtudja a szeretője mit fog

 Mondani vagy tenni csak arra vàrtam

 Mit is kaptam mogorva szemràncolàst

 Megértettem s elfordultam tőle

 A mosolygós nyàjas vàros felé

Merész volt az izgalmas illedelmes

Tekintetén a tenger hidege 

 Ujjongva vidàman szeretett

 Mégis tudtam ebben nem öszinte

S mikor a fiatal bimbók végre 

Kifakadtak felébredt szívemben

Tengerem irànt a régi szerelem

Büszkeségem feledésbe merült 

Tudtam a tenger lelke még igaz

Akàrcsak  enyèm őszintén szeret

Elmentem hozzá hogy rá talàljak

 És mikor meglàtott a drága

Édes mormolàssal jött felém

Elém futott làbamhoz borult

S együtt éltük át  a változásokat     

Fórum útániroda versfordítás

Im egy  tincs hajamból fogadd el dràgàm

Neked szàntam az egy igaz férfinek

Soha nem adtam volna màsnak

Óvtam őriztem méltàn  szerelmesen

De sokszor pödörtem ujjaim között

 Rakoncátlan barna tincsemet

Mig egyszercsak hirtelen megőszültem 

Bàtortalan ifjúságom elfogyott

Hiába szaladtam a hajam elhagyott

Nem fontam rózsàból hajamba koszorút 

Mint boldog fiatal lànyok fàj 

Mert azt hittem a szerelem jogos 

Annyi év utàn megtalàltalak oly tisztán

Mint anyàm szàján az utosó csók

Mielött meghalt végleg bucsúzott

Fórum,utániroda feladata

Nem igaz hogy tenni nem szeretek

Hogy tétlenül unatkozom ez tettetés 

Tetteim célját elérni ez a lázas célom 

Még álmomban is ezen morfondirozom 

Tehetetlenség szülte düh gúzsba köt 

Nyomaszt süllyeszt eltipor stresszelek 

Kapálódzok az ingoványban melyből  nincs kiút 

 Nagy akarásnak nem jó a vége  hamis

Kelepcébe csal vadállatá tesz  a düh 

A tettet megöli kezeim dermeszti 

Akarásba ne higyj 

Inkább  legyek tétlen  ha 

Kapálódzok mélyebbre süllyedek¹

 Legyenek napjaim tétlenek lassú halálhozók 

Fórumban adott vers fordítása

Kétfajta ember létezik a földön

Azt mondják rájuk ez rossz 

Ez pedig jó
Ki tudja biztosra 

 Senki 

 Ki a  jó ember és ki a rossz 

Nem rájuk gondolok 

Nem  érdemes 

Mert a rossz az lehet félig jó

És a jó is lehet félig rossz 

Sebesen repkedő évek

 Mindkét fajtának
Elhozzák a nevetést és a könnyet  

Boldogságban vagy szomorúságban élnek 

Kik egyszer megszülettek 

Ha gazdag vagy szegény az ember

Számolja pènzèt vagy keresgéli 

Ez sem tényező

 Ha beteg a gazdag 

Ugyanúgy szenved mint a szegény 

Gyötrön

Ha kapzsi vagy lelkiismerete rossz

Fáj neki az ugyanúgy 

És nem az alázatosokra 

Vagy büszkékre gondolok 

Ők is egyformán tehetetlenek

az élet hiábavalóságaiban 

Nem 

Arra a kétfajta emberre gondolok 

Kik emelnek és azokra 

Akik beléjük kapaszkodnak

Bárhová mész tapasztalod 

Húsz  ember közül csak egy emel 

A többi  támaszkodik rá kényelmesen

Túlterhelt így az emelő 

 Hol a balansz 

Mond tudsz e az emelőre 

Kevesebb terhet róni 

Az emelőt megkimélni

Fórumban utóiroda általi vers

Hallom csörtetéseit kicifrázott lovaknak 

Díszes a lovas sereg  asszonyok 

Fésülködve rínak

Kendermagos is menekül

A kakas utána 

Utóléri csórikám 

Itt minden hiába

Függöny mögött rókaképű meglapul

Hallgatózik sosem megy porondra 

Inkább marad hátul így nem marad alul 

Bohóc kezében ott egy torta

Nevetnek rajta a habot nyalja

Nem ízlik neki a széken ülökre dobja

Bohózat az élet is 

Tyúkok rókák lovak vagyunk mi is 

Csörtetünk szaglászünk  vagy habos tortát nyalunk

A függöny legördült hát ilyenek vagyunk