játék

Hegyezem fülem távoli zenét hall 

Valaki táncra hív megfogja kezem

Arra vezet hol sikít a szakszofon

Ezen a téltemető éjjelen 

Ha van is gondunk nem gondolunk rája

Nem félünk hisz az semmit meg nem old

Tudod a szívnek mindig van bánata 

Álarcod  mögött nem látom arcod 

Csak egy percre vedd le én azt akarom

Vad táncba kezdünk hajlik testünk tombol

 Tündérfi álarcod fürkészve nézem

És te meglógsz álarcomnak nincsen  párja

Nem baj felemel  farsang éles hangja 

De a szép arcod még néha keresem

Hegyezem fülem távoli zenét hall 

Valaki táncra hív megfogja kezem 

Arra vezet hol sikít a szakszofon

Ezen a téltemető éjjelen 

Ha van is gondunk nem gondolunk rája

Nem félünk hisz az semmit meg nem old

Tudod a szívnek mindig van bánata 

Álarcod  mögött nem látom arcod 

Csak egy percre vedd le én azt akarom

Vad táncba kezdünk hajlik testünk tombol

Szemem rajtad tündérfi álarcod nézem

Mégis eltünsz álarcomnak nincsen párja

Nem bánom felemel a farsang hangja 

De szép arcod még néha keresem

Szeretem  nézni nyarak sugárzó ragyogását

Észak felé vitorlázó gyapjú szín folt felhők 

Lassú vonulását ki tudja merre tartanak mert én nem sajna ha száz életem volna

Akkor is csodálnám hogy újra vad virágok nyilnak

Réti foltokba aranyszegélyt húzva az

Árok menti zölden viruló fűcsomókban

Gyenge szélben susognak nádcsomók  

 levelek

 Tavirózsák hófehérbe öltöztek 

Nádirigók fütyörésznek kacsa család gyékényen 

 Togyogó kririiri hápógó

Fütyörésző  nádirigó szárnyával mint zászló  integet ide gyere 

Arra tartok hol tó víze tiszta 

Játszik rajta forró nap sugara 

Hideg és mély a víze sötét a távolban 

Felette madarak köröznek csapatban 

Partján meghajlik egy magányos fűz

  Bológat a hideg víz engem is jól hűt

Tikkadt széna már a fű is a réten 

Rovarok élednek szárnyalnak éppen

Virágfejek hintáznak ez csoda elnézem 

 Felém hajlik fűzfa ága már nem éget

 Forró nap perzselő sugara 

Forúmban adott vers -utániroda

"Idült szépségünk üdén béna csonka" 

 Csak emlék az univerzum falán

Tükörképet rejt tengerek asszonya

Áldott lihegés a teremtő ajkán

Nyűszítve szakadnak  jégtáblák szét

Mi egybe volt egykor már nem egész 

Szép arcod  és  óh az a szerelmes rét

Ott fülembe súgtad semmitől nem félsz

Tükör volt felettünk a csillagos ég

A cseppek  egymásba simultak még 

Festői tájakon szunnyadt szép szemed

Átokká vált a szép s hol a nem félsz 

Csak állsz remegve s a természet

"Mellére simul hideg két kezed"

IX.  Változás

"Hatalmas tükör szétterülsz rajongva "

Meleg fény sugara fújja szép arcodat 

Fényes jégtábláid úsznak   jajongva 

Szinlelő díszek tartják  karodat 

Hideg csendesség mosolyod robbanó 

Szörnyű változás feni rád fogát 

Meleget hoznak tábláid olvadók

Szép fényes arcod elveszti mosolyát 

Vétkes romboló a múlt széttörik és fáj

Otthonát vesztette  fény félve jár 

Áttörné a lehetetlenség falát 

Tehetetlen maró mi volt  már nincs 

Fent az égen meleg  napsugár de már

"Idült szépségünk  üdén béna csonka"