játék
MũvészetRágalmazás
Nem a te hibád hogy hibáztatnak
Mert a rágalmazás bélyege egyeseknek
mindig is szép volt
Ezen szépség ékessége gyanús
Olyan mint a varjú
mely a menny legédesebb levegőjében száll
Àm hangja pocsék kinèzete ronda
Légy hát jó ha rágalmazás neked
soknak bizonyul igazságtalansága fájó
idő csalogató pazarló
Miért hogy a fának bűnét
a legédesebb rügyek is szeretik
Te is tiszta makulátlan színt mutatsz
Nem mehetsz el a fiatalságod mellett
támadhatatanul győztesen
Mégis ez a dicséret nem olyan dicséret
Hogy elfojtsa az irigységet az örökké fokozódót
Valaki aki rosszal gyanúsított,
Boldogságod ne fojtsa el
szívek királysága így jut neked
utániroda feladványa Shakespearetől
Tibor szedte rímek verset írunk
Szeretem ha vígan szól az ének,
De azt is ha másfélék íródnak,
Jólehet tőlem nem dagadnak széfek,
Profik jogosan kiradíroznak.
Mert a dalok igazán akkor szépek,
Ha kinéznek dekoratív csinosnak,
Ha vannak benne varázslatos képek,
És azok soha nem apadnak kifogynak.
Felveszik a jó alakú formát,
Majdnem költő most is rímeket keres,
Ki tudja mikor rábukkan talál.
Gyógyító gondolatok csábitják vonzzák,
Kétséges az út ez vajon helyes,
De szerencse a fórum visszavár.
Szonettversenyre írtam
folyó
Sara Teasdale: The river
I came from the sunny valleys
And sought for the open sea,
For I thought in its gray expanses
My peace would come to me.
I came at last to the ocean
And found it wild and black,
And I cried to the windless valleys,
"Be kind and take me back!"
But the thirsty tide ran inland,
And the salt waves drank of me,
And I who was fresh as the rainfall
Am bitter as the sea.
forrás: https://allpoetry.com/poem/8504201-The-River-by-Sara-Teasdale
Sara Teasdale: A folyó
Àlmomban napsütötte völgyből indultam
Nyílt tenger felé siettem
Mert azt hittem szürke kiterjedésében annak kedves
békéjét átveszem
Mikor megérkeztem az óceánhoz nagyot csalódtam
vadnak és feketének találtam
Riadtan a szélcsendes völgyekhez kiáltottam:segítsetek
Legyetek kegyesek és vigyetek vissza
Àm a szomjas dagály a szárazföld belseje felé futott
sós hullámok megragadtak belőlem ittak
Én aki friss voltam mint az eső oly
keserű lettem mint a tenger
Vágyam a tengerbe eltemettem
Alkalom
Nem tudom, hogy vajon a
meredek dombon mászva,
Vagy az illatos, erdei hágón átérve nyertem-e el
ezt a pillantást,
vagy valamikor délben ragadott a magasba,
ott hol Isten akaratának látomásai felgyorsultak és
érzékeink számára képekben
teljesedtek be az óhajok
De megtaláltam az ösvényt , amit a sziklafalon keresztül kerestem .
Nem emberi ujjak alkották arany kapuit,
Melyek hirtelen, csendesen és szélesen megnyíltak.
Félelmemet elűzte gyönyörűségem. Felülmúlta a szép vidék
Ösvényem sima volt; jaj,
annyira elbűvölt
a látványban gyönyörködve megálltam,
De alig értem el a fényes küszöböt,
amikor gyorsan becsukodtak az arany kapuk ismét sziklás fallá változtak
Az előtt már hiába sírtam.
Fórum utániroda fordítására írtam
Helen Hunt Jackson: Alkalom
Forditás
Осип Мандеl3;ьштам: Невырk2;зимая печалn0;
Невырk2;зимая печалn0;
Открыl3;а два огромl5;ых глаза, —
Цветоm5;ная проснm1;лась ваза
И выплеl9;нула свой хрустk2;ль.
Вся комнаm0;а напоеl5;а
Истомl6;й — сладкl6;е лекарl9;тво!
Такое маленn0;кое царстk4;о
Так много поглоm0;ило сна.
Немноk5;о краснl6;го вина,
Немноk5;о солнеm5;ного мая —
И, тоненn0;кий бисквl0;т ломая,
Тончаl1;ших пальцk7;в белизl5;а.
https://www.culture.ru/poems/41590/nevyrazimaya-pechal
Osip Mandelshtam: Boldogtalan tél
A téli szomorúság
hirtelen két hatalmas szemet nyitott, -
a virágváza feléledt
Elhagyta keménységét
Az egész szoba tele lett élettel
Ez lett édes orvosságod
Elnyelve sok téli szomorúságod
Megnyílt hirtelen királyságod
Egy kis vörösbor,
Egy kis napsütéses május -
És, egy vékony kekszet törve,
Vékonyodó ujjak fehérsége