játék

Szeretem ha vígan szól az ének,
De azt is ha másfélék íródnak,
Jólehet tőlem nem dagadnak széfek,

Profik jogosan kiradíroznak.

Mert a dalok igazán akkor szépek,
Ha kinéznek  dekoratív csinosnak,
Ha vannak benne varázslatos képek,
És azok soha nem apadnak kifogynak.

Felveszik a jó alakú formát,
Majdnem költő most is rímeket keres,
Ki tudja mikor rábukkan talál.

Gyógyító  gondolatok csábitják  vonzzák,
Kétséges az út ez vajon helyes,
De szerencse a fórum visszavár.

Szonettversenyre írtam

Sara Teasdale: The river

I came from the sunny valleys
And sought for the open sea,
For I thought in its gray expanses
My peace would come to me.

I came at last to the ocean
And found it wild and black,
And I cried to the windless valleys,
"Be kind and take me back!"

But the thirsty tide ran inland,
And the salt waves drank of me,
And I who was fresh as the rainfall
Am bitter as the sea.

forrás: https://allpoetry.com/poem/8504201-The-River-by-Sara-Teasdale

Sara Teasdale: A folyó

Àlmomban  napsütötte völgyből indultam

 Nyílt tenger felé siettem
Mert azt hittem  szürke kiterjedésében annak kedves
békéjét átveszem

Mikor megérkeztem az óceánhoz nagyot csalódtam
 vadnak és feketének találtam
Riadtan a szélcsendes völgyekhez kiáltottam:segítsetek
Legyetek kegyesek és vigyetek vissza

Àm a szomjas dagály a szárazföld belseje felé futott
 sós hullámok megragadtak belőlem ittak
 Én aki friss voltam mint az eső oly
keserű lettem mint a tenger

Vágyam a tengerbe eltemettem

Nem tudom, hogy vajon a

meredek dombon mászva,
Vagy az illatos, erdei hágón átérve nyertem-e el

 ezt a pillantást,

vagy valamikor délben ragadott a magasba, 

ott hol Isten akaratának látomásai felgyorsultak és

 érzékeink számára képekben 

teljesedtek be az óhajok

De  megtaláltam az ösvényt , amit a sziklafalon keresztül kerestem . 

Nem emberi ujjak alkották arany kapuit,

Melyek hirtelen, csendesen és szélesen megnyíltak.

 Félelmemet elűzte gyönyörűségem. Felülmúlta a szép vidék

 Ösvényem sima volt; jaj,

annyira elbűvölt

 a látványban gyönyörködve megálltam,

De alig értem el a fényes küszöböt,

amikor gyorsan becsukodtak az arany kapuk ismét sziklás fallá változtak

Az előtt már hiába sírtam.

Fórum utániroda fordítására írtam

Helen Hunt Jackson: Alkalom

Осип Мандеl3;ьштам: Невырk2;зимая печалn0;

Невырk2;зимая печалn0;
Открыl3;а два огромl5;ых глаза, —
Цветоm5;ная проснm1;лась ваза
И выплеl9;нула свой хрустk2;ль.

Вся комнаm0;а напоеl5;а
Истомl6;й — сладкl6;е лекарl9;тво!
Такое маленn0;кое царстk4;о
Так много поглоm0;ило сна.

Немноk5;о краснl6;го вина,
Немноk5;о солнеm5;ного мая —
И, тоненn0;кий бисквl0;т ломая,
Тончаl1;ших пальцk7;в белизl5;а.

https://www.culture.ru/poems/41590/nevyrazimaya-pechal

Osip Mandelshtam: Boldogtalan tél

A téli szomorúság
hirtelen két hatalmas szemet nyitott, -
a virágváza feléledt
Elhagyta keménységét

Az egész szoba tele lett élettel
Ez lett édes orvosságod

Elnyelve sok téli szomorúságod

 Megnyílt hirtelen királyságod

Egy kis vörösbor,
Egy kis napsütéses május -
És, egy vékony kekszet törve,
Vékonyodó ujjak fehérsége

https://www.culture.ru/poems/41590

Talpra magyar mondta anno Petőfi
A királyokból népeknek elég

 Most aggódva fordulunk feléd
Nincs kincs mi szívünk feltölti

A balga elherdálja mindenét

Bokrokba  macska bújt mondta Attila
Ès én is félek aggódok annyira
Embertől elveszik eszét mindenét

 Egymás húsába marunk mondta Ady

 Kinozták meggondolatlan tettek

Ám versmagjaival  ma is vetnek

Jól írtak de mégis van olyan aki
Az irodalmat nem szereti  ők
Meg Nem értik   hogy üzennek a régi idők

Szonettversenyre írtam