játék

Amig nem üt utolsó óránk
És él bennünk Attila lángja
Egész népünkhöz szólnánk
Belevágva  egymás szavába

Elmondom hát tuttira merészen
Dal nélkül az ember nyugtalan
Az ézések bekebelezik egészen
hítét   reményét veszti  untalan

 Nélküle élete egyre sötétebb
Segít mindig reggel délbe este

Vele az égbolt  kéknêl is kékebb
Allatta madárcsőr bolygónk földjével

Hordozza Radnóti  Petőfi élete felét
Tavaszi szél küldi Attila lehelletét

Érdekes felraktam ezt a versem már ide ,és eltünt. Most újból felrakom

Amig nem üt utolsó óránk,
És él bennünk Attila lángja,
Egész népünkhöz szólnánk,
Belevágva  egymás szavába.

elmondom hát tuttira merészen,
Dal nélkül az ember nyugtalan,
Az ézések bekebelezik egészen,
hítét   reményét veszti  untalan.

 nélküle élete egyre sötétebb,
segít mindig reggel este éber,

Vele az égbolt  kéknêl is kékebb,
Allatta madárcsőr bolygónk földjével.

Hordozza Radnóti  Petőfi élete felét
Tavaszi szél küldi Attila lehelletét.

Nem a te hibád hogy hibáztatnak
Mert a rágalmazás bélyege egyeseknek 

mindig is szép volt

Ezen szépség ékessége gyanús
Olyan mint a varjú

mely a menny legédesebb levegőjében száll

Àm hangja pocsék kinèzete ronda

Légy hát jó ha rágalmazás neked
soknak bizonyul  igazságtalansága fájó

  idő csalogató pazarló

Miért  hogy a fának  bűnét 

a legédesebb rügyek is szeretik
 Te is  tiszta makulátlan színt mutatsz

Nem mehetsz el a fiatalságod  mellett
támadhatatanul győztesen
Mégis ez a dicséret nem olyan dicséret
Hogy elfojtsa az irigységet az örökké fokozódót
Valaki aki rosszal gyanúsított,

Boldogságod ne fojtsa el 
 szívek királysága így jut neked

utániroda feladványa Shakespearetől 

Szeretem ha vígan szól az ének,
De azt is ha másfélék íródnak,
Jólehet tőlem nem dagadnak széfek,

Profik jogosan kiradíroznak.

Mert a dalok igazán akkor szépek,
Ha kinéznek  dekoratív csinosnak,
Ha vannak benne varázslatos képek,
És azok soha nem apadnak kifogynak.

Felveszik a jó alakú formát,
Majdnem költő most is rímeket keres,
Ki tudja mikor rábukkan talál.

Gyógyító  gondolatok csábitják  vonzzák,
Kétséges az út ez vajon helyes,
De szerencse a fórum visszavár.

Szonettversenyre írtam

Sara Teasdale: The river

I came from the sunny valleys
And sought for the open sea,
For I thought in its gray expanses
My peace would come to me.

I came at last to the ocean
And found it wild and black,
And I cried to the windless valleys,
"Be kind and take me back!"

But the thirsty tide ran inland,
And the salt waves drank of me,
And I who was fresh as the rainfall
Am bitter as the sea.

forrás: https://allpoetry.com/poem/8504201-The-River-by-Sara-Teasdale

Sara Teasdale: A folyó

Àlmomban  napsütötte völgyből indultam

 Nyílt tenger felé siettem
Mert azt hittem  szürke kiterjedésében annak kedves
békéjét átveszem

Mikor megérkeztem az óceánhoz nagyot csalódtam
 vadnak és feketének találtam
Riadtan a szélcsendes völgyekhez kiáltottam:segítsetek
Legyetek kegyesek és vigyetek vissza

Àm a szomjas dagály a szárazföld belseje felé futott
 sós hullámok megragadtak belőlem ittak
 Én aki friss voltam mint az eső oly
keserű lettem mint a tenger

Vágyam a tengerbe eltemettem