játék

Bordó fotel az én lòcám

Versírás megnyugtat

lám

Szegény anyám ha te tudnád

A sorsom milyen förtelmes

Lejönnél az égből hogy segíthess

Lehetnék éppen ideges

De úgy hiszem nem érdemes

Mert ez ellen nem lehet tenni

A skizofrént be kell engedni

Föleg ha az unokám az jaj

Hát még igaza is van

jogos

Hogy hangosan ordít

Elvitték sok cuccát

a lomtalanitásnál

Közös képviselő a hunyó

Nem én

mégis velem ordït

borzasztó

Emlékei elvesztek elvitték

Megértem

Maradt a lóca

Magamhoz térek rajta

Fórumban leültem egy lócára

 Emlékeimben felidézem  a napot,
Megálmodom újból a  kilátást,
Mikor a  természet szépsége meghatott,
S erdei útakon élveztük a mászást.

Láttam ahogy egy  gyermek láthat,
Sziklát mászni nem voltam elég bátor,
ott volt a vár s az idő velünk fárad,
Két hétig voltam anyámtól távol.

álmosan pislogok a vonat ringat,

Egy börönd kerék  hangosan nyikordul,
Lehet megjátszott fülkénkben a tapintat,
Mikor a   tekintet egy pártól elfordul.

Két hét az otthontól éppen elég,
Látom Pesten fent az  óriáskerék.

Adott rímekre írtam

Jó lenne felfelé menni  a lejtőn

mert gödörbe visz  nincs rajta fék

Sötét onnan minden fehér felhő
Nem látni onnan az ég milyen kék

Volt amivel én sem vetettem számot
 Mondják a jó pap holtáig  tanul
 Remény nélkül nehéz kergetni álmot
És az élet így igencsak megfakul

Kéne már egy igazán jó  lépés
Tüske marta fenyőfa nem fölös
Alatta elgondolkozván  mit szánt

Az úr  nekünk  szeretet megértés
Fájdalmas csapások közt különös
Csillagom  betegsége nagyon bánt

Adott rímekre írtam

Édesanyám sok kedves levelet írtál

Mikor  rászállt a távolság lelkünk falára
 Láttam akkor jönnek sötét árnyak
Hiányoztál  nagyon és sokat sírtam

A szív ezt megérzi felismeri
Ragad a gondolat rajta nem  futsz át
Nap mint nap figyeltél  nézted az utcát
Szeretet nem múlik széllel üzenem neki

Üzenem az égbe hol nélkülem vagy magad

Mégis gyakran     Írsz levelet a  jövőmnek

angyalok közt  kik  tanácsot adnak
Jön az hozzám az éteren általad

Esőcseppjeiddel azt megírják
És nézem azok szép kék pupilláit

Ha mint Zoli a Krizsán olyan lennék,
Nem lenne gond tanulni veled,
Nyugodtan vennék két mozijegyet neked,
Mit  szeretsz neked arra  lapot is tennék. 

Menni feléd türelemmel szeretnék,

Mert nálad sajna de csak így   lehet,
Kèrem az Urat küldjön egy jó jelet,

Egyszer nem lesz az  egész csak emlék.

A tanulás nem lesz tőled idegen,
Akkor leszel felszabadult boldog,

Elfelejtett de néha beugró akkordok,
Hagynak majd engem téged hidegen.

Együtt lépünk életutunkon különös,
Sorsunk összeforrt és a gondunk is közös.

Szonettversenyre írtam