Poór Edit -Eci blogja-

Gondolatok
Eci•  2019. november 18. 10:53

ADVENTI FÉNYEK


 

Karácsony ünnepe,

Jézus születése.

Áldozatot hozott,

Fényt, bűnbocsánatot.

 

Erre készülünk fel,

Méltó ünnepléssel,

Imádságos szívvel,

Advent fényeivel.

 

Vasárnap estenként,

Adventi koszorú,

Szép, színes gyertyái,

Sorban, lobbannak fel.

 

Szívünket megnyitva,

Befogadására,

Érkeznek angyalok,

Fehér fényük ragyog.

 

Lelkünket tisztítva,

Testünket gyógyítva,

Szeretettel feltöltve,

Készítenek ünnepre.

 

Db. 2019.11.

Eci•  2019. október 31. 15:57

A NÉV

 

Büszkén viseld a neved,

Ez, szüleid öröksége,

Ők, méltón hagyták reád,

Hordozod egy életen át.

 

Pályád végéhez érve,

Díszíti ékesen fejfád,

Becsülettől ragyogjon,

Ki emlékezik majd reád.

 

Fémjelezze nevedet,

Tisztesség és szeretet,

Hogy nevednek hallatán,

Mosoly s öröm áradjon át.

 

Éld így az életedet,

Vezessen jó cselekedet,

Baráti segítő készség,

Egyenesség, őszinteség.

 

Db. 2019.10.                          

Eci•  2019. szeptember 9. 16:44

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

 

 

Érkezik az ősz, múlik a nyár,

Ám, Nap forrósága még átjár.

Még lüktetve mutatja magát,

Majd a hűvös ősz köszönt ránk.

 

Erdő, szín kavalkádban úszik,

Sárga – barna árnyban pompázik.

Pirosan izzó falevelek,

Váltották fel az örökzöldet.

 

Aranyló fasor lombjai között,

Ősi templom tornya tündököl,

Megtörve erdő csendjét,

Harangszóval jelzi létét.

 

Lengedeznek már hűvös szelek,

Fák, lombjukat adják a földnek.

Kopáron merednek ég felé,

Várva takarót, mely hófehér.

 

 

Db. 2019.09.

Eci•  2019. augusztus 31. 14:04

ELMÉLKEDÉS A LÉLEKRŐL

 

 

A lélek biztosíték bennünk,

Örök hallhatatlanságra.

A test csak porhüvely, ahogyan

Magasra törő sas kalitkája.

 

Rácsai töredeznek míg

Végül szerte - széjjel hullanak.

Kirepül az égi madár,

Isten hazájába visszaszáll.

 

A lélek felüláll anyagon,

Ez a lélek Isten szikrája.

Így lesz az ember hallhatatlan,

Örök szellem, mely nem semmisül meg.

 

A test változik, alak meggörnyed,

Haj megőszül, érzékek gyengülnek,

Így pusztítja el anyagot az idő.

Lélekhez nem fér, mert felette áll.

 

Isten csak azért teremtett

Volna, hogy amit egyik kezével,

Alkotott, a másikkal megsemmisítse?

Ha nincs örök élet, mi értelme?

 

Ugyan mivé lenne az ember,

Ha nem élne szíve mélyén,

A viszontlátás gondolata?

A hervadás, csak új élet kezdete,

 

Mely egy végtelen örök virágzás.

Ez a remény megenyhíti,

Megvigasztalja a lelket.

A Menny, csodás angyali szentély,

 

Tiszta szeretet, világosság,

Melyben az értelem fénye,

Összeolvad a szeretettel.

Boldogságnak, annál nagyobb,

 

Örömeit élvezzük, minél

Többet látunk az igazságból.

Világosság és szeretet,

Lélek, csak ezek után vágyik.

 

A földön, hiába keressük,

Csak Mennyországban találhatjuk.

A szeretettel itt összekapcsolt

Lelkek, ott sem válnak széjjel.

 

Isten az örök szeretet,

Ki szeretetben marad vele,

Élő hittel és reménnyel él.

Akik szívtől itt elszakadnak,

 

Egykor, viszontlátják majd egymást,

Nem vesztettük el lelküket,

Földi út vége csak egy állomás,

Mert a halál csak álom csupán.

 

Db. 2019.08.

Eci•  2019. augusztus 29. 10:20

A LÉLEK NYUGALMA

 

 

Sohasem a bánat töri össze

A szívet, hanem a félelem,

Hogy nem tudjuk elviselni,

A szenvedést és fájdalmakat.

 

Nemes ércnek, tűz a próbája,

Lélek erejének, szenvedés.

A gyenge, leroskad alatta,

Míg az erős felemelkedik.

 

Vihar után a búza is,

Görnyed, kövér eső csepp alatt,

Ám, első napsugár felszárítja,

Fejét, frissen emeli magasba.

 

Nincs ember a földön, kit sorsa,

Kisebb – nagyobb mértékben alá

Ne vetne, próbák szenvedésének.

Földi élet, meredek pálya.

 

Aki, a csapások idején,

Lelkének nyugalmát, egyensúlyát,

Meg tudja őrizni, nagyobb hős,

Mint, ki gyáván kitér előle.

 

A lélek nyugalma, boldogság

Termőföldje, dolgozni kell érte.

Egyengetni kell ezt az ösvényt,

Melyen keresztül beléphet

 

A szívbe, boldogság ereje,

Mert békés szívben lakik az Isten.

Tiszta lelkiismeret hozza

El végleg, a lélek nyugalmát.

 

Mit vágyaink elénk festenek,

Csak felhevült, hiú álmok,

Vagy elérhetetlen fantomok.

Színes szappanbuborékok,

 

Egy pillanatig gyönyörködtet,

Majd szétpattan szellő érintésre.

Az élet, nem tündér álom,

Fárasztó, kemény küzdelem.

 

Legtisztább szándékainkat,

Félreismerik, megnyomorítják,

Legbiztosabb reményeinkben,

Jön egy váratlan csapás, csalódás.

 

Oh, mily kincs ilyenkor az Isten

Szeretetével betelt, nyugodt

Lelkiismeret, mely szárnyakat

Ad, fáradt szívnek, léleknek.

 

Lélek ellenálló képessége,

A lelki nyugalom és béke,

Benne sarjadzó életerő

Pedig, az Isten szeretete.

 

Isten temploma menedékhely,

Mely mindenki előtt nyitva áll,

Oltárára tett gondjainkat,

Az Úr kegyelme oldozza fel.

 

 

Db. 2019.08.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom