Poór Edit -Eci blogja-

 

 

Mózes kőtáblára írta törvényeit,

Így szólította a kor embereit.

Jézus szívünkbe írta,

A szellemvilág törvényeit,

Példákban tanította szimbólumait.

Ki őt lélekből követi,

Megérti törvényeit.

Becsületben élni,

Mások jogát nem sérteni,

Mindenkinek szabad akaratát meghagyni.

Lehetőség van szabadon jóra,

Vagy maradni korlátok rabja.

A lélek szabadsága,

Nem köthető gúzsba.

Szellemünk vezet folyvást,

Kitűzött fejlődési pályán,

A tökéletesedés útján.

 

Db. 2016. 

 

 

Isten útján haladva,

Szellemi törvényeket betartva,

Hitünk legyen erős szikla,

Szívünkben béke, harmónia.

A szeretet ereje,

Segít mindenben,

Megbocsájtva elfelejteni,

S szelíden elfogadni.

Auramező testünket védve,

Szolgálja vonzástörvényét.

Távol tart átkot, rosszindulatot,

Negatív lényekkel kapcsolatot.

Lelked, ha kiegyensúlyozott,

Nem kell semmitől félned,

Ima, őszinte szeretet,

Mindentől megóv téged.

Áldást hozó életed,

Kulcsa, nyitja TE kezed,

Ez életünk misztériuma.

 

Db. 2016. február 6.

 

 

Megrendülőben a természet világa,

Több a rossz, mint a jó a föld világában.

Sok a bűn elmúlt évezredek alatt,

Felgyülemlett gonoszság világra hat.

Emberek fókusza lesüllyedt az anyagba,

Süketek, vakok a szellemvilágra.

Csak a mának élnek,

S ezt kihasználják végleg.

Földivilág zuhan a mélységbe,

Katasztrófát okoz az emberiség,

Közönyös nemtörődömsége.

Természeti erők haragossá váltak,

Híven tükrözik vissza,

Az emberek gyűlöletét s indulatát.

Mindazok a megtorló szándékok,

Melyek lelkekben élnek,

Tükrözik a földi létet.

Összetartó erő a szeretet,

De önzéssel, erőszakkal beszennyezett,

 Így a természeti erők megrendültek.

A vonzás törvényében,

Elkülönülés elkerülhetetlen.

Átformálódik földünk felszíne,

Ózonréteg hiánya miatt,

Földünknek légköre.

Olvadnak a sarkok,

Emelkedik a víz felszíne,

Szárazföld kerül óceán mélyére.

Földrengés, cunami, katasztrófa,

Folyamatos a földkéreg mozgása.

Eltűnt földrész kerül majd napvilágra,

Évről – évre emelkedik Atlantisz világa.

Japán szigetek távoznak elsőként,

Északi országok majdan követik.

Európa szívében égkőként,

Magyarország lesz példaként.

Az Adria  lesz szelíd tavacska,

Eltűnik Közép - Amerika.

A világméretű katasztrófa,

Kitéríti a Golf áramlatot,

Megszűnik Szaharának Afrika.

Vigyázz hát a szeretet erejére,

Lelked nyugodt békéjére.

Imád szálljon felhők fölé,

Legyen földünk csillagfényűvé.

 

Db. 2016. 

 

 

Az életünk csupa esély,

Nem tudom megragadjam –e én?

Kellek-e igazán,

Vagy játék vagyok csupán?

Játszmát nyer, ki mer,

Kockáztatni mindig kell.

De lelkem félelemmel tölt el,

Biztos én vagyok, ki neked kell?

Démoni gyötrő kétség,

Soha sem múlik el.

Csalódások fájdalma szívemből,

Ordítva tör fel.

Könny áztatja ismét párnám,

Ki igazán szeretne, nincs is talán?

Az élet nem kényelem,

A boldogságért harcolni kell.

Hol vagy hát harcosom?

Vagy én vagyok más oldalon?

 

Db. 2016. 

Az Univerzum legcsodásabb

Bolygója e gyönyörű Földünk.

Fentről kék s zöld színben pompázó,

Arany fénysugara szikrázó.

 

Ide születtünk, itt létezünk,

Megadott pályánkat itt éljük.

Ide szólít próbatételünk,

Így halad lelki fejlődésünk.

 

Gyermekként játszunk s álmodunk,

Felnőttként ezt valóra váltjuk.

Ki – ki megvívja maga harcát,

Akaratával halad útján.

 

Ifjúság, tüzes tapasztalat,

Érettkor, bölcsesség alapja.

Fiatalon a földi létre

Fókuszál tudat és tekintett.

 

Ám, idő halad s lélek szava,

Erősebb lesz, mint szívnek szava.

Tekintett már égre fókuszál,

Oda, hol nyugalom s béke vár.

 

Befutva terhes földi pályát,

Lélek érzi Őshaza vonzását.

Felhők mögött a Szivárvány út,

Örök kristály fényeként ragyog.

 

 

 Db. 2019.02.