Mysty Kata blogja

Nagy kalandja véget ér,
Földi létünk szín meg fény,
Ezért fáj, ha véget ér.
Megmutatta mi a szép;
 
Ősz virága hervadás,
Önként hullik porba tán...
Jég virágzik, szirma száz,
Hó pöttyözi tél csokrát.
 
Ajándékul visszajár,
Adventnek a híre már...
Közöttünk jár, még átjár!
Hópöttös tél - de csodás!

Száraz falavelek söprik az utcát,
Benyújtják holnap majd a megírt számlát!
Utánuk haladva vidámabb leszek,
A kezembe én is egy söprűt veszek...

Haldokló heverész, 'merre a szem lát,
Gyászruhát nem visel egyik sem talán...
Várom, hogy ébrednek, s lesz takarítás,
Széllel keringőzik nem egy, valahány!
Mysty Kata
Db.2017.09. 28 .

 Itt van az ősz

Itt van az ősz hívatlanul,
Minden levél térdre borul...
Amerre lát hiány az úr!
Az alázat Földön lapul,
Ott talán majd megigazul...
 

 
 
 
Megérintem,
ami(aki) érint,
Kezem érzi...
Keze félti.
Mindent végig,
mért is félig!?
Bírni, bízni
Egybe hinni!
Tövis, ha szúr,
Vérünk az úr!
Megszelídül,
kit újjászül.
Közelebb hoz
Majd egymáshoz!
Beteljesül
egyesít, - hű!
Az érintés
is szó, beszél!
Kérve ígér,
s visszajelzés.
 
MystyKata: Ami,(aki) érint...
 
 
 
Megérintem,
ami(aki) érint,
Kezem érzi...
Keze félti.
Mindent végig,
mért is félig!?
Bírni, bízni
Egybe hinni!
Tövis, ha szúr,
Vérünk az úr!
Megszelídül,
kit újjászül.
Közelebb hoz,
visz egymáshoz!
Kér meg' ígér,
(egy) visszajelzés.
Beteljesít,
Ki egyesít,
Az érintés
is szó, - beszél!
 
 

Az öröm

Örülni egyszerű,
Gyermeki jegygyűrű!
Egy színtelt falevél,
Boldogság, - táncra kér...
 
Örülni kedvtelés,
Nagyszerű bevetés!
Vízesés-kékséggel
Oszlat el kétséget.
 
Bánat lép helyébe?
Még nagyobb értéked!
Hatása feloldja,
Erejét kioltja...
 
Örülni élet-elv,
Apránként adnod kell!
Ide is, oda is,
Nyárvégtől tavaszig.
 
Az öröm egy ölelés,
Meghitt beszélgetés,
Az ígéret, az ítélet...
Hit-élet, s megéled!
 
 
 Az ősz színpadán
 
 
Az ősz színpadán...
Kedden vagy szerdán,
 
Békés szép napon,
egy "Szín-darabot"
 
Hirdetnek, - megsúgom,
Minden oly köztudott!
 
A játékhoz fűzhetem,
Címe, hogy "Nemszeretem,"
 
Nézegesd, s ha kedveled...
A jelmezét felölthetsd,
 
Arany barna levelekből,
A díszleten hetvenkettő...
 
A monológ egyszavú,
"Nemszeretem " sem tabu!
 

 
 
 
Mysty Kata: Őszidő divatja
 

Eső mossa, nem szárítja...
Nehéz göncét ki vasalja?!
 
Rajta hagyva kikacagja,
Nagy súlyt cipel, - halogatja!
 
Ne vesd te meg, egyre jobban,
 ha haragos táncát ropja!
 
Ránehezült rongya - avar,
Őszidőnek rút divatja.

Az élet fája

Él az Élet, fája kérges,
De a kedve sose kétes,
Évek múlnak, sok gyűrűt húz,
"Menny asszonya "örömmel túsz!
Az élet vágyát ő kínálja,
Sziklaszilárd , mindig várja
Vőlegényét, karját tárva.
Eső mosta sziklafalon,
Lába vetve , minta azon!
Hogy ha , szél fúj , meg- meghajlik
Gyökerével kapaszkodik.
A nap hinti rá sugarát,
Itatja is a mámorát!
Levelein játszik kicsit,
Így szokta ezt, húzza mindig,
Mint a szél a hegedűjét.
A kedv pompája ez az egész!
 
 
Levelet ír az ősz

Levelet ír az ősz hamar,
Színes sorok és levelek...
Megfejtik, mit is takargat
Az avarban,
- meg is lepett,
mert titokban helyet keres
ott magának ,
- mily gondolat!
Olyan mint a szikra, repeszt,
Gyújt lelkeket,
De meglehet,
Ereje nem a Szeretet...
 
 
Békás - tó partján

Békás - tó partján verőfényben,
Találkozott a nyár az ősszel,
A bokrok zöldben, mókus közte...
- Az őszi estnek nincsen csöndje?!
 
A kopár parton vadkacsa ült,
Arrébb a tücsök még hegedült,
Kis apró halak lubickoltak,
és fittyet hánytak a nagyokra!
 
A nagyok meg csak komótosan,
a vizet szelték, egyre csobbant...
Nem zavarták meg a levelek
a figyelmüket, van még lenn hely...
 
Sok száraz levél heverészve,
Dombot is formált tekervényest,
Nézte is a hold, temető-e?!
Hullt, hullt a könnye megejtően..
 
 
 
 
Lélektől lélekig..
 
Szó a tó ajkamon...
Ringva ring félelmin,
Megfárad, - hangolok...
Jusson el lelkedig!?
 
Az idő behantol,
Visszatart valamit,
Bágyatag dalolok,
Tilalom alatt is.
 
Mereng a Lantom,
Jobb is ha, hallgatag,
Hiába nem akarom,
Rajtam egy vaskalap! 

Kérdések
 
Kérdések szülik majd újjá kis hazánkat,
Megszülik népünk(nek) szépítő tavaszát...
Kérdésekből fogan egy megújult világ,
Jobbuló időben, a népek jajszaván,

Költői valahány!Marad is, sok-sok száz,
Választ is adhat rá a belső emberünk...
Gyarlóságunk ma még temetőhely nekünk,
Templomot épít fel bűnökből a lelkünk.

Kérdések kérdése, Ígéret Csillagán,
Ragyogva hirdeti Világnak Világát!
Tervezőnk asztalán megváltást viszontlát...
Megváltott, elveszett - látja - mily impozáns!

Választott versek

 http://www.magyarparnasszus.hu/versek/suttog-az-avar-0  - Levélkönnyek
 
http://www.magyarparnasszus.hu/versek/levelkoennyek-0  -  Suttog az avar



-  Hasoló témájú, műfajú verseket össze lehet hasolítani.
 Boncolgatni, kiemelni a gyönyörködtető stílusképeket, illusztrációkat készíteni ...
 Megvilágítani azokat a szépségeket, amelyeket azok elénk tárnak.
 
Ezt összehasonlító elemzésnek hívjuk, ez az elemzés ilyen lesz.
 Erre mutatok egy példát, rövidebb lére engedve a mondandómat.

Levélkönnyek
 
Álomittas tájra simul most az alkony,
csendek pihennek rétek lágy ölén,
ezer-szín szépségű lassú hervadásra
szelíd-reszketőn ráborul a fény.
 
Levél bársony selymén elmúlás remeg,
de élet-féltőn tartja még magát,
ringó ágak között hűvös szél oson,
levélkönnyeket hullatnak a fák.
 
Kopár ágaikkal búcsút intenek,
rőt avarba sírják a múló szépeket,
évgyűrűk óvják az élet csodáját,
az illatot, színeket, az új kezdetet.
 
Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
őrizve magukban a levél-álmokat,
lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad.
 
 
 
Suttog az avar
 
Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.
 
Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.
 
Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.
 
Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.
 
Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar
haldokló fák tövében.
  
     
    - Mindkét vers - tájvers, -  az őszről szól.

(Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek és az időjárás fokozatosan fordul egyre hidegebbre,
szelesebbre és csapadékosabbra. A lombhullató növények levelei elsárgulnak,
elvörösödnek, átmenetileg gyönyörű színpompába borítva a természetet,
mielőtt elszáradnának és lehullanának a fákról, ihletadó történések!

-    Mindkettő a Parnasszus derekán kapott helyet)
 Tehát azonos értéket képviselnek.
 
  -  Vannak hasonlóságaik, de egy s másban különböznek is...
Az elemzés próbál rávilágítani.  
        

   /  Szoros értelemben vett tájköltészet Európában a felvilágosodás és a romantika szülötte.
 Ekkor a táj nagyon gyakran érzelmek, hangulatok kifejezésére szolgál.
A tájköltészet a 20. században is jelentős, de gyakrabban kapcsolódik más témakörökhöz.
 A magyar irodalomban a tájköltészet megjelenik Janus Pannonius, Balassi Bálint, Bessenyei György,
Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel költészetében,
a tematika azonban Petőfi Sándor életművében teljesedik ki (Az alföld, 1844;
 A csárda romjai, 1845; A Tisza, 1847; A puszta télen, 1848; Kiskunság, 1848).
A 20. században megváltozik a tájlíra jellege (Juhász Gyula Tiszai csönd, 1910;
József Attila Nyár, 1930; Holt vidék, 1932; Külvárosi éj, 1932; Téli éjszaka, 1933)./
http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Tajkolteszet.htm

Bevezetés

 
A

B

C

B

5

7

5

7

^ Félrím        

Felkelt a napom,örömben ragyog.
Ki is tart , mint kell , igazi hittel...
Oly jó , hogy süt ránk, melege átjár....
Az ősz is issza, magát rá bízza.
Kezem kitárom, sugár az álmom...
Jó lenne látnom, mennybéli táncot!
 
Élek , s meglehet, túlélem e napot,
Hagyom kézjegyem...Ujjlenyomatom!
 
Az idő remek, egy kevés esett,
Ismét ragyog fenn, a Nap kész lelet.
 
A fény jàtszhat..A ringató szél
magába zárhat, micsoda vágta!
 
Myty Kata: Ujjlenyomatom
 
 
 
Mysty Kata:
Veled a nyár
 
Veled a nyár felhőtlen kék,
Tavaszt támaszt fel, és ébredést,
Egy ősz-ízű bús vétkezést...
Téli éjt szülő, lágy szeretést.
 
Veled a kék ki nem fakul,
A szó íze selyem, nem avul...
Tisztul, vidul szemnek fénye,
s marad töretlen ép a lélek.
 
 
Élek , s meglehet
Túlélem e napot,
Hagyom kézjegyem...
Ujjlenyomatom!
 
Az idő remek,
Egy kevés esett,
Ismét ragyog
Napként ragyoghatsz!
 
A fény jàtszhat...
A ringató szél
magába zárhat ,
Meg is rázhat
 
Myty Kata: Ujjlenyomat
 
 
" Álltál-e már magadra hagyva, messze,
isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben,
ádáz sorsod kezétől megsebezve,
s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen? "
 
/ Nikolaus Lenau /
 
Álltam a dermedt csönd hűs ívén...
Bús egyedül!
Dermesztő éjben fojtogató kéz,
kegyes éle
a késnek, szánakoztak éppen,
rajtam félszben...
csak"Bezzegék"tartották féken
a "vészterhességet".
A sajnálkozó szentbeszéd-hitek
hittek nekem!
A féligazság is mindig"fél",
mint bamba fék!
A bizalom meg, mint lenge szél...
nem egy lángész,
A részlet foszlik, mint mesebeszéd...
De véget ér!
Az Igazmondó hű cseléd
útján letér,
Halovány hajnalban egy harmatcsepp
cseppen reá!
Úgy illan a félelme el,
mint, akit
a Fény kedvel, a kín emel,
Isten kínálja menedékhellyel...

Mysty Kata: Második tavasz

Érezd jól magad, az ősz itt ragad!
Azt mondják róla, - második tavasz!
Hattyúdalt ihlet, ne nézd az avart...
Nézd a lombokat,- feledtet hamar...
 
Jól érzi magát, ágyat vet, "hazát"
Annak sátorát, alkony bíborát,
Szivárvány ívét, a bronz ikonját...
Fáradtság pihen puha paplanán.
 
 

 

Csak Hazámban halhatok
Csak a Hazám otthonom..
 

Gondban vagyok én, Nagyok!
Csak felnőni hagyjatok!
Csak Hazámban lakhatok,
Csak Hazámban van lakom!

Gondban vagyok én, Nagyok!
Futnak az idegen napok,
Ti mindig idegesek vagytok,
Futtok, aztán elrohantok!

Mysty Kata: Gondban vagyok

    Mysty  Kata: Nélküled

        Sikít a  csend,
           ügyel a rend.     

        Nincs se hideg,
           se meleg.     

              Üresek a várók,       
      s mind  a terek.

         Hűvös az érzés,
         zörget a léttér.

        Tunya a vágy ,
        béna  a száj ,

          Ölben a " kékség,"
          megöl a kétség.   
     
          Nincs-edre"van-e
             mentség?       

 Mysty Kata: Nélküled
 
Sikító a csend,
ügyeli a rend.
 
Nincsen se hideg,
se elég meleg.
 
Üresek várók,
terek, s megállók...
 
Hűvös az érzés,
zörget a léttér.
 
Tunya, rőtt a vágy ,
béna már a száj ,
 
Ölben a " kékség,"
megöl a kétség.
 
Nincs-edre"van-e
mentség - még - lesz-e?
 

 
Elégiák , hattyúdalok...
Hegedűszólamok,
A fájdalmak gyönyörével
Fennkölten szóljatok.


 
mystykata
 
 

Mindegy, vagy mégse,
amíg nem késő,
félsz-e!?
Ki viszi fel a szeretetet
az égbe !?
A halál elvágja félbe!?
Vagy ő térít észre...!?
Vagy ép észhez
Végre!
A vég visz a Véghez!?
Elvégez
Az Elvégeztetett!
A Minden, - azaz Egy!

MystyKata ; Mindegy, vagy ...?!

Nem minden áron...

Nincs részletfizetés,
Sem törlesztés...
Őt , magát kaptad...
Add egész magad
Hitelét!
Krisztusért!

Téli fény most a dér, a fagy,
Ragyoghat majd az ég alatt.
 
Csupa csipkés ág az ágya,
Bolyha hullik zúzmarára...
 
Jégmadárnak tollas lánya,
Igazán most jár a bálba.
 
Jégvirág, mind tiszavirág...
Szirmát bontja, kifesti száj.
 
Jégdara hull, ablak zárva,
Imádkozik, minden árva.
 
Mysty Kata : Téli fény

Te is megállsz, ha látsz csodát,
Megállít a Szép, - gyere, csodáld!
Bársony kék az ég,
Az éj szegély feketéhez ér, majd hófehér...

Rózsa-szemek a szemfedőn,
Virágkosár nem egy-kettő,
Sok tavi rózsa életre kel,
Szeretetről vall, - megfelel.

Mysty Kata; Cím nélkül

Kibúkni kész tavaszát
Dédelgető bébi-vágy...
Patyolating mosolyát
Dêr harmatban mossa át...

Csipkés rojt a dísz a fán,
Minden ág a mennybe száll.
A hóban lenn varjúpár
Feketéllő vadvirág...

Mysty Kata

Mysty Kata : Kikötő felé
 
Kikötő felé tartok - ne félts!
Karodban lesz az, s Te szívembe égsz.
Lángom fölemészt, de mindent túlélsz,
mert a tűzmadár hozzánk is elér.
Arany a szíve, s mindehhez elég!
Arany a színe, el sosem ég!
Ez, ami nekünk elég!
Repülhetünk át a tündérmesén!
Ott várok, - csak rád,
a Nap is ott virrad ránk,
Boldog sugarát körénk fonja,
 - lásd!
Ez lesz - csak a mienk,
 - nincs is tán ilyen?!
Ha lenne is minek?
Kikötő felé tartunk, Szívem!