Mysty Kata blogja

mystynekatika•  2020. január 9. 15:53

Árad a titok

 



Mysty Kata:
Olvadó Szép....

Esik sűrűn, esik, szitál,
Hol nagy szemmel,hol meg ritkább,,
Ez nem eső, hó a menő!
Havas mező, meleg teknő,
Nem kell seprő, tocsog, nem nő!
Hullik hullán, fehér hullám,
A szem rajzol,megáll, szemez.
Húzott, szőttes, apró csipke,
lengő függöny, vőfély inge!
Minta soros, kötés szoros,
sima, lomha, könnyed, fodros.
Hóesésben járva ki-be,
én gyakrabban kitekintek...
Zölden fehér, mennyei szép!
Fenyőbokor síri csokor...
Olvadó Szép, tél, a rajzod!
A tél rajzol, kincse vagyon!
Így a tél fest, csakhogy kilesd,
Ősz a haja,hullik közben,
Fésülné, de azt meg minek?!
Így kopaszon egyre fittebb!
2020.02. 28.








Olvadó Szép....

Esik sűrűn, esik, szitál,
Hol nagy szemmel,hol kisebbel,
Ez nem eső, hó a menő!
Havas mező, meleg teknő,
Nem kell seprő, tocsog, nem nő!
Hullik hullán, fehér hullám,
Rajzol a szem,megáll, szemez.
Húzott, szőttes, apró csipke,
lengő függöny, vőfély inge!
Minta soros, kötés szoros,
sima, lomha, könnyed, fodros.
Hóesésben járva ki-be,
én gyakrabban kitekintek...
Zölden fehér, mennyei szép!
Fenyőbokor síri csokor...
Olvadó Szép, tél, a rajzod!
A tél rajzol, kincse vagyon


Mint szivárvány-kék léghajó
a távoli ég köd-köpenyén,
- parasztház fölött kanyargó,
ódon kémény füstvonata,
- a villanypóznán ücsörgő,
sérült, vérző árva veréb,
- az eresz reketeg vizén
veszteglő kis papírhajó,
Szűk útszéli kis fakereszt
Glória a feje fölött...
Zárt ablakrész üvege közt
 vergődő kifáradt rab légy,
- Elhagyott sarok szögletén
hálóját szövögető pók,
Tehetetlen minden magány,
a magára maradottság
mint kiszáradt fügefa-ág.


Havazik, még itt a tél,
Nem hordja a fagyos szél,
Hótakaró, benne nyomok,
A lépteid imitt- amott.

Hószobrász a láb, a kéz...
A szem is csak téged néz.
Ha lelkünk ép , hófehér,
Szerelmes szó a zenénk.

***
Havat tolok ,
söprök, sózok,
épp hogy nem hógolyózok..
Könnyem szökken,
így lesz könnyebb,
Mire kész, el is olvad,
Semmi baj, én mozogtam.
Kedvemet csakis fokozta...
Hóba hó hullt ,nem hamvába...

MystyKata : Még itt a tél



A színről őszintén?

Csak a képsor beszél.

Lila a zöld ívén 

Csillogó ezüstfény.


A zöld él, ha a kék

Mellette nevetgél,

A fehér mint a tej..

Csöppenő anyatej!


Ölében csecsemő

Aranylik, csipkét sző.

Pirosít arc-erdő...

Fekete szemmezőt.


MystyKata : A színről színre 


Rajta, tavasz!

Húzd a ravaszt!

Méhek raja

Kész a rajtra!


Itt száll, ott van

Kis katica,

Ég pirosban,

Nincs tilosban!


Lásd a fecske...

Hajnalt lesve,

Hogy csicsereg,

Nótás kedvvel!


Árgról lesi

ki a napot,

El is űzi

a haragot!


Kisarjadó

zöld levelek,

mint lenn a tó

szerelmesek.


MystyKata


Veled én is több és más vagyok,

Jobbá is tesz ez az állapot!

Veled frissül fel a levegő

Oxigénnel dús keresztelőn,

Mintegy újszülött , a"gyöngymező'

Felékesíti a" szeretőt!"


MystyKata


A mi világunk itt kerek,

A mi földünk is itt terem.

Itt helyed van, a jövőben

Játszva aratsz ím' majd ősszel!






Repülnék

Repülnék én ágról ágra,

Otthonszagú édes tájra!

Édesanyám pitvarába ,

Mert a szívem olyan árva..


Repülnék, de nincsen szárnyam,

Amikor volt, messze jártam,

Oly magasan eltévedtem,

Ott csodákba temetkeztem.


****


Kék hegyek a víz felett,

A kérdésre felelet,

Zöld szeglet , egy lejtmenet,

Isteni  természetes!

Kata Mysty Kata


Hangulat


Reggel óta szól a nóta,

Zene hosszán csak terólad,

Szerelmesem! Évek óta

egy gyöngyfűzér ez a szólam.


Reggel óta nincs megállás,

Dallamok a szelek hátán

lovagolva el is játsszák,

a mi élet-szimfóniánk.


Szárnyalunk még, szárnyam kékül...

Nem élek szeretet nélkül.

A röpülés vágya itt ül

A szívemen, tűr, s csak tűr...


Szeretet nélkül

Szerelmes "levél"....


Jön a Tavasz, színt kér, kikelet köszönt,

Zöld, friss mese között valós lesz a tér...

Visszatér az megint, szerelmes kedve...

Átölel rendre, bizalmat peng rendre,

Levele zenit, szerelmet hevít! 

Madara kékít, meglásd mily szép így!

Szerelmes a "levél "ígér , de vajon, mit!?


Jön a tavasz


Felemelt fejjel a szem Istent fürkészve les.. 

Rátartiságnak látszik,

De nem az, ezért ne te szégyenkezz! 

Mosolya tornázzon a szemnek,

hogy a Nap hősévé lehessen.

Az irigy meg csak hadd lessen! 

Te így lehetsz kedves,

Vendégváró, ki szeret.

Figyelemre viszont-  érdemes!


Felemelt fejjel


Utolértelek,

Loholnom kellett ,

De mi értelme!?

Lépteidhez szegeztél...

Az enyémet keresztté

Ácsolta az idő,

Megváltó, jöhetnél.

Már ég is a felhő!



Könnyet törölni, sebet kötözni

Hangulat

Reggel óta szól a nóta,

Zene hosszán csak terólad,

Szerelmesem! Évek óta

egy gyöngyfűzér ez a szólam.


Reggel óta nincs megállás,

Dallamok a szelek hátán

lovagolva el is játsszák

mint az élet színdarabját.


Szárnyalok, szárnyam kékül...

Nem élek szeretet nélkül.

Röpülés vágya itt ül

a szívemen, tűr , csak tűr...



."..odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. "(Lk 10,34)


Az irgalmatlanság mindig felfedi mások sebét. Élvezettel beszél mások hibáiról, mulasztásairól, gyengeségeiről, bűneiről. Az irgalmasság elfedezi, betakarja azokat. A példázatbeli samáriai elsősegélyben részesíti a sebesültet. Az azonban, hogy olajat és bort használ ehhez, arra is utal, hogy kész volt áldozatot hozni érte. Ugyanis ezek a legdrágább árucikkek közé tartoztak.


Olykor azért nem leszünk irgalmasak, mert féltjük azt, ami segíthetne. Pótszereket használunk, s közben szorítjuk a markunkban az értékeinket, aztán sokszor ott mennek tönkre, megsemmisülnek, mint gyerekek markában a hó, és végül senki nem veszi hasznát. Mennyire igaz: az marad a mienk igazán, amit továbbadtunk! Meg van írva: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld 19,17)


A seb kitisztítása és bekötözése általában fájdalommal jár. Az irgalmasság nem riad vissza attól sem, hogy a gyógyulás érdekében átmenetileg akár fájdalmat is okozzon a másiknak. Az irgalmasság nem mindennel egyetértő elvtelenség, nem mindent helyeslő gyávaság, és nem mindent megengedő közömbösség, hanem valódi szeretetből fakad. A szeretet pedig néha a saját érzelmeit is elhallgattatja a másik érdekében.


Isten is így szeret minket. Ha a szép szó nem használ, megszorongat egy kicsit, hogy el ne vesszünk. Ha kell, próbatételekkel ment meg a végzetes bajtól.


Legyen csendes imádságom:


"Ha látok sírót, szenvedőt, 

Te adj szívembe szent erőt 

Könnyet törölni, sebet kötözni, Jézusom!"


(Dóka Zoltán)





A vers közöttünk él ,

Köztem és köztetek,

Mintegy történelmet

ír a múlt és jelen.

Kapocs , meg híd lehet,

ha több száj emleget,

attól lehet élőbb,

szintúgy elevenebb.

Jelent át jövőbe

emel, így törődve

velünk , a költészet

fölénk házat emel,

lelkünk egy szent helye,

Ötvös szerepében

csiszol világképet.

Semmi sem véletlen,

Jön a versszerelem,

Hű társ egy életen.

Beletemetkezel

- az egy "üdvözléggyel"!


MystyKata

A vers kapocs és...


https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2480725935331856&id=100001834216975






Rózsaszín, rózsaszál...

Boldog az,  'ki halász...

Megtölti a határt,

Tengernyi szarkaláb.


Rózsaszín mosolyát

Hinti szét, halma száz,

Méheknek raja száll,

Porzik , mint barkaág....


Rózsaszín tarkaság,

Szép színes társaság,

Rózsák és tövisek,

Örömét törik meg...


Rózsaszín, rózsaszál,

Vidám itt a vadász,

Megtelik a batár,

Sárgul , mint a kalász...


Kata Mysty Kata

Rózsaszín, rózsaszál






Fényesőben láttalak meg,

Hullt a permet zöld szemekben!

Kéklő csendben áldozat lett,

Vágya vággyal ölelkezett.


A mélyben, lenn , alvó homály...

Szemem vibrál, illatsugár...

Legyező mind, ezüst rosta,

Harmat oson át azúrján.


Fényeső lakk, arcot fényez,

Vonalait simítja ki,

Átjár, vallat minden épet!

Nap-szeretőd, el nem vakít.


Mysty Kata : Fényesőben


Kék egemre bánat borult,

Tavaszon is végleg elmúlt,

Szívemet is a bú rágja..

Tövis nélkül Rózsám fája.


Kék egem a Napfényt várja,

Hátha kisüt nemsokára,

Fénysugarát mézbe mártja ,

Udvarát meg ki- kitárja!


Kék hajnal is újra köszön,

Borús felhő úszva rögön,

Nem uralja fönn egemet,

Élni hagy még, egy keveset.


MystyKata; Tövis nélkül






Mysty Kata
Nap és évszak


A reggeli ébredés...
Álmos, téli remegés,
 
Harmatcseppje elnyelő,
Visszaaltat felkelőt!


Életmentő hitszegő...
Nap, s az évszak mindkettő.
 
A délelőtt - Kikelet,
Te is, én is - önfeledt!
 
Nyarat sejt a délután,
Homokóra vég'útján...
 
Az est őszi  hervadás,
Ágyba visz a tetszhalál...





Árad a titok
 
A gyermeki szó angyali,
ha örömteli a beszéd,
féltő figyelem a keret,
s ha lelke kincsét ellesed. 
Árad a titok, - fakadó
beszédfolyam, s mint vízesés
társalgásban a szeretet.
A"mi köze van" sem repeszt,
mert a tanácsod - az ácsod.
Hite templomán szószéket
ácsol és hozzá karzatot. 
Ez a bizalom; s az öröm...
Keze kezedben;s megköszön.






 Ahogy...
 
A kék madár röpködve
körét rója , néha még
váratlanul le is ül mellém,
csalfa, cinkos a Remény!?
Szófukar is . Nem beszél.
Mi dobban itt legbelül?!
Szívemnek a pitvarán
merül emlék vizébe.
Szerelmet ott szül készre...
Izzó szála fűt, éget,
El nem szállna, - vár, várat
így magára, - lassulok,
Csak figyel rám titkon már...
Kifigyeli a csendem, 
s azt, ahogy elmerengek!


A lajstrom

Az ember Uram, melléd leül,
Dicsér Téged, hogy könyörülj...
Vétkei lajstromát írja körül,
Talán a fele , - ha eléd kerül...


Nem tudja mennyibe kerül,
Csak reménykedik, hiszi szentül
Kegyelmed semmibe se kerül.
És irgalmad is biztos megtérül!?


De Te már ennek is örülsz,
Gyermekeid mellé leülsz,
Vigaszt adsz,megkönyörülsz
A lajstromot fogadod el mentségül...


Halak vagyok...
 
Halak vagyok ,
gondokban úszom,
horgászszívre vágyom,
ez maradt az álmom!
 
Ha zavaros vízben
halásztam, - eláztam...
 De a múlt tetemét elfedi
fátylával a feledés.
 
"Halak vagyok ",
 csalit nem akarok...
Víztükör-álmok:
 halas karácsonyok...


Emléketek számos,
Vissza, visszajártok,
Aranyhal az álom,
Télen is, és nyáron.



Eldobott virág


Ne légy eldobott virág a havon,
Csak a hófehér rikít oly nagyon,
A vérvörös rózsa meg úgy, ahogy
a szív nyílik az örömre vakon.


Oly hálás vagyok...
 
Hálás vagyok az életért,
értelméért, az értékeiért,
a gazdagító érzésekért...
Oly hálás vagyok! 
 
Hálás vagyok a jóért,
a sok kedves szóért,
a Lélek gyümölcseiért.
a megpróbáltatásaimért,
mert kiforgatták sorsom kerekét.
de ezért is hálás vagyok! 
 
A tartalommal megtöltött
énekekért, a jobb jellemért, 
A majdnem a végletekig elsodort
hányattatásokért,
Mégis-mégis oly hálás vagyok!



Mysty Kata
Lelet
 
Esendők vagyunk,
kapaszkodunk
örömcölöpökön lakunk,
szeretetfalakba
karcoljuk bele
magunk...
Esendők vagyunk,
kapaszkodunk...
Örömcölöpökön
meghalunk,
szeretetfalain
karcolatokat
hagyunk.
Karcolatokba rajzolt
szín-pont a szavunk.


- Drága Anyucikám!
Ezek a virágok most csak Neked nyílnak Anyák napján, és azt üzenik, hogy nagyon szeretlek! ❤ ☺


 Drága Katám!
-  Nekem te vagy a legszebb,
Az egyedüli , a Virágok virága,
 - a világ is csodálja.
Világom egyetlen csodája!


anya


Rózsát rajzol..


Rózsát rajzol hóba a szél...
Színén a nap,  - fénye regél!


Azt mondjátok, tiszavirág!?
Egy pillanat igazít'ás...


Nem az élet hossza visz át
A túl-partra, - ez nem vitás!


A meg s átélt lét mélysége,
Szélessége , érettsége


Tesz mérlegre, ekképpen dönt...
Lélekben mi marad örök.


Mint a szelíd szél


Kíván a test, kíván a lélek,
Szólni, szállni, sosem lesz vétek,
Ha finomult a belső éned,
Kimunkálják a boldog évek!


Csiszol, kigyúr a sok nehézség,
Ne a féltés, hanem szeretés
vitorlái szeljék a vizét...
Életedét szelíden, mint a szél!


Ha fa lennék a télben, derengve az éjnek...
Utat tárnék - tévelygőn, eltévedt pribéknek.
Hóruhám fényesését a pelyhes hó vetné.
Alattam és felettem , -  dér a hajam csípné!

Boldog túsz
 

Fej fej mellett 
Szeretetben,
Már benne élsz
a szívemben.


Súgva-búgva
Összebújva,
Fészked tudja,
Boldog túsz vagy!


Egy röptében,
Köd ölében,
Páros lesen...
Csak őt lesed...


Évek jönnek,
Együtt könnyebb...
Közeledben,
Ez kötelez!


Lekötelez !






Szereteted


Dacos vagyok,
türelmetlen,
akadékoskodó...
ha benned 
kevés a szeretet.
 
Alig eszem,
oly keserű a szó,
torkomon akad...
ha szereteted
kioltó.
 
Jössz felém,
közeledsz,
el mégse érsz,
mert fáradt
benned a szeretet. 


Gátlásosan
megtorpanok,
hibát hibára 
halmozok,
mert szeretetedben
botladozom..
 
Sietve kiosonok,
köddé válok,
búvó patak leszek ...
ha nem elég

benned a szeretet.



Nincsen rózsa tövis nélkül


Induljon a jóindulat,
Úgy kell, mint egy jó fordulat!
Ha célba mást nem is veszel,
csak-csak tévútra érkezel...

Érezd magad otthon, velem
együtt légy olyan virág itt,
ki viseli töviseit...
Mert a rózsa tövistelen...
Tövist terem,

Érezd magad "itthon" otthon
Ki velem együtt viseli
töviseit...
Mert, a rózsa tövistelen...
Tövist terem,
Ápolója, Isten - szeret!

**

Tövis a rózsán,
Tudod is talán...
Több is mint áldás!?
Egy jajkiáltás...

Töviset (a) rózsán,
Találsz is jócskán,
Számolni is kár,
Megvéd, de meg ám!

Te se árts, ne bánts,
Életünk virág...
Tövise vitás,
Rád, rám is vigyáz...

Mint Isten - Király!
Bárhogyan is fáj,
Gyógyító szúrás!
Soha sem túlzás!

***

Rózsaszín, rózsaszál...
Boldog az, `ki halász...
Megtölti a határt,
Tengernyi szarkaláb.
Rózsaszín mosolyát
Hinti szét, halma száz,

Méheknek raja száll,
Porzik, mint barkaág...
Rózsaszín tarkaság,
Szép, színes társaság,

Rózsák és tövisek,
Örömét törik meg...
Rózsaszín, rózsaszál,
Vidám itt a vadász,

Megtelik a batár,
Sárgul, mint a kalász...


****

Tövis nélkül


Nincsen rózsa tövis nélkül,
Szerelem sincs bánat nélkül.
Szakítottam én is egyet,
Nem találtam benne kedvet...

Rózsák közti töviseknek
Mondjátok kik örvendenek?!
Az illatok kedvvel telnek,
Ajándékot benne leltek.

Kék egemre bánat borult,

Tavaszon is végleg elmúlt,

Szívemet is a bú rágja..

Tövis nélkül Rózsám fája.


Kék egem a Napfényt várja,

Hátha kisüt nemsokára,

Fénysugarát mézbe mártja ,

Udvarát meg ki- kitárja!


Kék hajnal is újra köszön,

Borús felhő úszva rögön,

Nem uralja fönn egemet,

Élni hagy még, egy keveset.







 

mystynekatika•  2019. december 25. 22:07

Jelenések könyve

Jelenések könyve 21. rész


 
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek … pénz nélkül és ingyen... - Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám…” (És 55:1-2)
 
„Meglett! Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.” – leírhatatlanul gyönyörű mondat!
 
 Az ember még a népmesékben is az élet vizéről álmodozik. Hány királyfi kel útra, hogy halálos veszélyekkel dacolva megszerezze… talán egy hőn szeretett királylány kezéért! Hogy egymáséi lehessenek!
 
Igazából azonban Isten egyszülött Fia volt az, aki életét feláldozva megszerezte számunkra az élet vizét! Mert annyira szeretett! És kiknek adja? A szomjazóknak! Én vajon mennyire szomjazom ezt a vizet?
 
Szomjazom az élő Isten után? Vágyakozom mennyei Vőlegényem után?
 
Az étvágyat sok minden elronthatja. És talán az élet vize utáni szomjat is. Vigyázni akarok, ne legyenek ilyen “étvágyrontók” az életemben… Pótlékkal érjem be? Az élet vize helyett?? Jézus Krisztus helyett ??


 
 
Jövel az élet vizéhez, Szomjazó és fáradott,
Enyhül itt bűneid terhe, Megszűnik gond s bánatod.
Jöjj hát ide, ne tétovázz, Itt égi üdv s örök nyugtot találsz!
Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül.
 
Jöjj megújulni e vízhez, s hit hatja át szívedet,
Megszűnik itten a régi, s kezdesz egy új életet.
Jöjj hát ide, ne tétovázz, Itt égi üdv s örök nyugtot találsz!
Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül.
 
Jöjj hát e víz kútfejéhez, Nézd, milyen dúsan ömöl,
Tiszta lesz ettől az elméd, És zord szíved felüdül.
Jöjj hát ide, ne tétovázz, Itt égi üdv s örök nyugtot találsz!
Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül.


Anikó Williams




."..odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. "(Lk 10,34)


Az irgalmatlanság mindig felfedi mások sebét. Élvezettel beszél mások hibáiról, mulasztásairól, gyengeségeiről, bűneiről. Az irgalmasság elfedezi, betakarja azokat. A példázatbeli samáriai elsősegélyben részesíti a sebesültet. Az azonban, hogy olajat és bort használ ehhez, arra is utal, hogy kész volt áldozatot hozni érte. Ugyanis ezek a legdrágább árucikkek közé tartoztak.


Olykor azért nem leszünk irgalmasak, mert féltjük azt, ami segíthetne. Pótszereket használunk, s közben szorítjuk a markunkban az értékeinket, aztán sokszor ott mennek tönkre, megsemmisülnek, mint gyerekek markában a hó, és végül senki nem veszi hasznát. Mennyire igaz: az marad a mienk igazán, amit továbbadtunk! Meg van írva: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld 19,17)


A seb kitisztítása és bekötözése általában fájdalommal jár. Az irgalmasság nem riad vissza attól sem, hogy a gyógyulás érdekében átmenetileg akár fájdalmat is okozzon a másiknak. Az irgalmasság nem mindennel egyetértő elvtelenség, nem mindent helyeslő gyávaság, és nem mindent megengedő közömbösség, hanem valódi szeretetből fakad. A szeretet pedig néha a saját érzelmeit is elhallgattatja a másik érdekében.


Isten is így szeret minket. Ha a szép szó nem használ, megszorongat egy kicsit, hogy el ne vesszünk. Ha kell, próbatételekkel ment meg a végzetes bajtól.



mystynekatika•  2019. december 18. 09:26

Az ünnep egén

Színre szín a tél,
Csodája tiéd..


Alkonyban az ég,
Pirosban henyél...


Kék meg a fehér
reménye elér.


Karácsony díszén
Napfény a szirén...


Áldás békesség!
Uram, Te beszélj !


Szavadban van még
Bocsánat elég...


'Ki keres, elér,
Hozzád köt a vég...


Az ünnep egén
Mint fény,Te égsz!


MystyKata
Az ünnep egén




Nagy varázsló a tél,
Fest, festeget és kész!
Vízfestékkel fűt-fát
Átszínez , felruház...


Kék a fehérre talál,
Zöld az ezüsttel traktál.
Hogy is lehetne másképp ,
Így lesz csodás e látkép!


Él a hófödte vidék,
Dalt dúdolgat, mint szirén...
'Ki hallgatja jó hírét,
Vallja is az ő hitét!


Hithű szólam , ó de szép !
Szív ráhangol, szól remény,
Meseszép a tiszta ég,
Hó-ember is fel-felnéz.


Mysty Kata
Téli fákon ül a mámor,

Ringatózik jeges ágon.


Az új évet így köszönti,

Színét- báját is ráönti...


Dércsípte a föld kalapja,

Selyem szalag körbe rajta...


Alábújva jégmadár ül,

Kedve szottyan ki is repül.


Mysty Kata: Téli fákon

Db.2o17.o1.o1.


mystynekatika•  2019. december 1. 16:30

Mottó

Mottó

Érezd magad otthon...
S velem együtt
légy virág te itt,
ki viseli töviseit...
Mert a rózsa,
tövistelen...
Tövist terem,
Ápolója Isten legyen!

Tövis a rózsán,
Tudod is talán...
Több is mint áldás!?
Egy jajkiáltás...

Töviset rózsán
Találsz is jócskán ,
Számolni is kár,
Megvéd, de meg ám !

Te se árts, ne bánts,
Életünk virág...
Tövise vitás,
Rád, rám is vigyáz...

Mint Isten - Király!
Bárhogyan is fáj,
Gyógyító szúrás !
Soha sem túlzás!

MystyKata: Tövis a rózsán

Nincsen

Nincsen rózsa tövis nélkül,
Szerelem sincs bánat nélkül.
Szakítottam én is egyet,
Nem találtam benne kedvet...

Rózsák közti töviseknek
Mondjátok kik örvendenek?!
Az illatok kedvvel teltek,
Ajándékot benne leltek.

Mysty Kata



Nagy szívek, nagy dobbanása,

Ritmusát a hullám váltja,

A lélek a test intim zárja,

Angyal ezért is vigyázza!


Az Ünnepnek rohanása...

békétlen, mint hó hullása,

Szép, mint gyertya ragyogása,

s vidám gyermek kacagása,


Énekké szül embert álma,

Az Igaznak Igaz párja...

Hűséges , kitartó társa,

Hármas kötés valósága.


MystyKata


Hármas kötés


Nagy szívek, nagy dobbanása,

Ritmusa a hullám árja,

Lélek a test intim zárja,

Angyal is ezért vigyázza!


Ünnepi nagy rohanásban

békesség a hó hullása,

A gyertya ragyogó lángja...

Gyermeklét kék lobogása.


Énekké szül embert álma,

Igaznak Igaz a párja...

Hűséges, kitartó társ az.

Hármas szent kötés házában.


MystyKata

Hármas kötés


Egy maréknyi szeretet,

Ünnepli most nevedet,

Jézus eljött, a kisded...

Értem, érted -  született.


Egy maréknyi szeretet,

Nem élhetünk nélküled...

Kívül sehol , ne keresd,

Belül honol, esedezz!


Egy maréknyi szeretet...

Öröme csak Te lehetsz,

Tárd ki szíved, és kezed

kulcsold, amíg teheted!


MystyKata; Egy maréknyi szeretet


Csodáknak víg napjai...

Életünk új lapjai...

Anyának és gyereknek,

csakis egyet jelenthet!


A teremtmény voltunkban,

Egyediség a jogalap,

Hogy a másét is becsülve,

Te mint mérték, azt megüsse!


Megszokott már a sok csoda...

Mintha mindaz csak úgy, volna!

Embertársam tudd , magad vagy

a csoda, hisz tebenned van!


mystykata

Te, mint mérték


Az igazságot keresed...

Szépségét be'szereted!

Ösvényén jár, 'ki egyenes,

Csak  férfit  - jól szeress!


Érte kevés - 'mit tehetsz,

Csak Uradat bírd, s kövesd...

Nyomán keresd!Megleled. 

Hittel imádd és eljövend!


A Testté lett igékből...

Táplálhatod életed!

Szolgálj, nem fáradj bele,

Hisz ajándék az életed, 


A viszonzás ilyetén...

a rabságból kiszabadít,

s örök élet kaput nyit!

Angyal szólít és pánsíp.


Szálló évek mámorán

feledés egy tollvonás,

Halványul az arcvonás,

Nagybetűje meg nem aláz!


Mysty Kata: Szolgálj, nem fáradj bele


Kéket igazít a matt tél,

Kékről álmodik még s még...

Ha a reményét élteti,

adja, megéli, fényezi.


Kék a színed ó, szeretet!

Így már sohase félthetlek,

Surransz álmokon fehérben,

Kúszva a múlttal kenyéren.


Mysty Kata: Kék háromszor


Ő ugyan minden tekintetben tökéletes volt, mégis állandóan kritizálták. Ellenségei falánk és részeges embernek nevezték (ld. Máté 11:19). Még azzal is megvádolták, hogy démontól megszállott (ld. János 8:48). Ő azonban soha nem engedte, hogy a keserűség vagy a csüggedés legyőzze. Számára minden akadály lehetőség volt, hogy bemutassa kegyelmét és jellemszilárdságát. A szíve megszakadt a szerettei miatt, mégis megértette és vigasztalta az embereket. A betegségekben lehetőséget látott a betegek meggyógyítására; a gyűlöletben lehetőséget, hogy szeresse ellenségeit; a kísértést lehetőségnek tekintette, hogy legyőzze a testies ösztönöket, melyekkel mindannyian küszködünk; a sértéseket lehetőségnek a megbocsátásra. Életében a megpróbáltatásokat győzelemmé formálta – és számunkra ő a példa.


Napi plusz..szerinted?


Letisztult utakon


Egyetlen ösvény vezet a Lélekhez. Ezen kell elindulnia a Szeretetnek, Haragnak, s az Irigységnek.  A lélek, formálódása kezdetén, magához szólította őket. Keskeny volt az ösvény, így a Harag azon nyomban csatározni kezdett Irigységgel, melyikük léphet először az útra. Ki érjen előbb oda, hogy először érinthesse, formálhassa. Hataloméhes szócsatájukat, mosolyogva szemlélte Szeretet, akiről, tudomást sem vettek. Ekkor így szólott szerényen a Szeretet, s egyetlen mozdulatával, tiszta fénykörívvel vette körül a Lelket. Te Harag- indulj jobbról a körív alján, s te Irigység balról. Meglátjuk melyikőtök ér előbb oda. Gőgösségükben nem vették észre a félkör közepén türelmesen várakozó Lelket. Mielőbb elsőként akartak a körív másik oldalára jutni, még arra sem figyeltek valójában hol is várja a Lélek őket. Nagy célok, nagy távlatok, elsőként. Erre koncentráltak.  Nagyravágyóan elindultak, azonban a körív csúcsán kéz a kézben, ott állt Szeretet, és a Lélek. Mivel keskeny volt az ösvény nem tudták kikerülni, egymást s, hogy le ne essenek az ívről, össze kellett kapaszkodniuk.  Ezen összefonódásból született meg a Tisztelet. Így a Lélek először a Tiszteletet fogadta magába, s e nászból fogant a Szeretet. Életed során magad építed, ki az ösvényedet-melyet bejársz. Ha keskeny tiszta úttal beéred,útitársad a Tisztelet lesz. De ha széles útra vágysz, ott elfér melletted a Harag, az Irigység, Útitársadul szegődve. Válassz hát utat, ha elegendő az ív közepéig érned ahol az összefonódás vár, világra hozod az Emberséget, amelyben a tiszta szeretetteljes lélek lakik.  Amennyiben szélesre kívánod az ösvényedet, ott kerülgeted a többieket, nem érsz az utad végére a nagy káoszban. Belefáradsz, s ha belefáradtál a tévelygéseidbe világra hozod a lelked legnagyobb ellenségét, a mindent magához ragadó Keserűséget. Magához ragad, el nem ereszt, felfalja a lelked. Helyén csak egy űr marad, ami kettéosztja az ösvényedet. Belezuhansz a semmibe. Egyetlen dolgod van, őrizd meg a Lelked, minden eszköz a kezedben van hozzá.


Szerző:Gizella Szalay-Komlósi


mystynekatika•  2019. november 29. 10:03

Legszebb szó a harangszó

Mysty Kata
Legszebb szó a harangszó
 
Legszebb szó, a harangszó,
Úgy érzed - az égből szól.
Lelked mélyén áthatol,
s amit üzen, hallható...
Új álmokat álmodón,
szent tüzeket csiholó...


Mennyből angyalt rajzoló,
szép hangzatos magyar szót!
Anyánk hangját visszhangzón,
mint hárfa, pánsíp olyan jó!
Hozzám hajol,  hozzád ér,
aprószentről dalt idéz...
Atyánk szavát hallató ,
s egy Hozzá szóló meghívó!
 
Legszebb szó, a harangszó,
az életre biztató.
Vele égi hárfa - szól:
harangjáték , - kékre kék...
arany szólam égbe kél.
Benned cseng-bong, ott zenél,

Giling-galang dala Fény.





Ülve a hideg kőlépcsőn egész nap,
a magány lovagja hajlott előre meg hátra,
mintha csónakázna...
Átszelte az időt, egyhelyben maradt mégis,
hogy tetten érjen,
lelkeket felkavart,
- Miért! Miért?Az Istenért!
Időmilliomos, nincstelen legény,
Váratlan dráma lett a vég,
Milyen kiszolgáltatott a szegény!
Kezében mindig valamit fogott.
Evett, amit kapott.
Minden nap ugyanott,
a törzshelyén, egy fagyos lépcsőn...
A Piac utcán oly megszokott kép volt!?
Alamizsna helyén (most)
száz gyertya lobog,
s a hálád, az itthagyott!
Attila, az egész város gyászol!
Hihetetlen, hogy a bűnös autós távol!
Cserbenhagyó! A lelked még csak
nem is vádol!!?
Mysty Kata


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom