Mysty Kata blogja

Szerelem
mystynekatika•  2013. december 3. 14:31

Te a régi vagy

Te - a
régi vagy,
ugyanolyan jó,
ugyanaz, akihez
szívem elvezetett,

mert lelked a lelkem
vigasztalja, szeretetem
szálait erősen megtartja,
szemedben is mélyre varrtad,
szívünkkel látunk, még egymásért
élünk mi megtartó szeretetben, s lángja
is fényesíti az együtt - maradni - akarás
aranyló kilincsét. Sorsunknak könyve
még bekötetlen, elültetetlen
néhány facsemete; vadszilva,
gránátalma, dió, fénylő
ezüst platán: meséket
elrejtő ágak közt
életmesénk
egy dalban;
altban.

Mysty Kata

Mysty Kata : Te voltál
 
Állandó vágy vagy,
Asztalom, ágyam...
Kereső társam,
'Kit megtaláltak.
 
Te voltál a Volt,
Attila, ahol
A vers szomjat olt,
Béklyót meg leold.
 
Hasonmásadat,
Mint a társamat
Megtaláltalak,
Nem vigyáztalak...
 
Kiopponáltan
Vigyázzba álltam,
Harctérré váltan,
Csak győzni vágytam.
 
 
Mysty Kata: Nem változik..
 
Nem változik a lecke,
Csak lapozhatsz még egyet!
 
Nem változik a tétel,
Semmi alól nincs kivétel!
 
Nem változik az élet,i
Ha nem billen a mérleg.
 
Nem változik a mérleg,
Ha lényeget nem érted.
 
Változtass hogy változhass!
Meglátod , látnok vagy!
 
 
Mysty Kata : Emlék-e vagy valóság...
 
Emlék-e vagy valóság...
Mennyi az az adósság!?
Összead-e vagy kivon
Az ember, mert jó viszonyt
 
Önmagával úgy ápol,
Ha jókor és jól számol!
Inkább tartja azt számon
mi válhat előnyére...
 
Mi a látszat, - mi álom?!
Szemében megtalálod...
'Mit rejtett el rég Ámor,
Amit még rejt; - Áldom!
 
 
Életdalok, én dalolok!
Pillanatok, pillantsatok,
versszerelmet villanjatok,
szeretettel táncoljatok!
Verses-koreográfiák,
Jó muzsika csengő hangján
Csak gyermekek szolmizálják!



mystynekatika•  2012. november 11. 21:12

Váltó-láz

Váltó-láz


Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!
Sebed a tied,
mást ne sebezz!
 
Te szeretsz, de
- minek, ha a másik
viszonzást felez.
Új szív felé evez.
 
Csaló lángoló,
hiú kilábaló!
Magának való!
Szerelem faló...
 
 Testápoló giccs...
 Tudatában nincs:ha
 üt a szerelem órája,
 a nő lelke: erogén zónája .
 
Tisztes kitartás
nem bolondság...
az összeéréshez
nem elég elhatározás!
 

Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!

Maradjon tünet,
Tereljen tüzet!


Mysty Kata

http://www.lafemme.hu/nyomtatas/ertelem_es_szerelem


      Röviden

   Kék tenger
  mesés emlék...   Arcod hamva,   szemed tiszta,   kezed tárva,   szíved árva.   Harcod drága,   vágyad fáma...    Élted dráma    Te vagy ára...    Mysty kata

   Mysty Kata 
    Tengerkék


  Kék tengerem
  - mesés emlék...
  Emlékmese
  úszom vele.

  Arcod hamva, 
  szemed tiszta.
  Kezed tárva,
  szíved árva.

  Azúrkék ég,
  napfényt ígér.
  Komor felhő
  Csak visszaér.

  Harcod drága,
  vágyad fáma...
  Élted dráma,
  Te vagy ára...
 
  Tengerkék és
  tiszta a kép.
  Csak terólad
  szóló mesém.


Esti kívánság

Ringasson álomba az ősz éj,
ne érezz miatta semmilyen veszélyt!
Simogassa arcod finom puha kéz,
legyen pici ágyikód maga a szentély!

MystyKata
faragta


Bíbor égaljra terül
foltnyi fehér korong,
égi falomb terül rá, s
lapul vagány világ...

Társra vár, oly kerek
csillagok közt tekereg.
kimeredve sóvár teste
a felkelő Nap meg is leste.

Az ég boltozatán
csak árnya halad vele,
bemerül a láthatárba,
gondolatot szül magában.

mystynekatika•  2012. június 17. 00:01

Olyan a szerelem


Ne az arcról ítélj, ne a külső után,
A lélek mutatja meg, kik vagyunk igazán.
Ne az arcot nézd, a lelket keresd,
S a lelkén keresztül az embert szeresd.
Mindig a mélyből meríts, a felszín csak játszik,
Csak a lényeget tekintsd, s ne azt ami látszik!"
   

Mysty kata
Diána helyett

Ha nem szerettél
el miért vettél?
Ha elvettél miért nem
velem,- nekem éltél ?!
Mondd  mit reméltél!?
Hamar félreléptél!
Együtt velem nem éreztél,
szerelmi 3 szöget építettél...
Helyemre mást ültettél!
Hazugságokkal etettél,
hidegen hagyott szépség,
anyaság,  gyermek - és
minden Istenáldás.
Szenvedni - látni akartál...
Szerető tartásra jogot formáltál!
Vele különbül bántál...
Soha nem engem akartál!
Férjként , apaként is megbuktál!
Szerelmemben megaláztál!
Érzéketlenül megcsaltál!
Hűségemért bemocskoltál!
Naponta játékszerré tettél!
Lelketlenül kifosztottál!
Halál felé taszítottál!
Öltél ... nem öleltél!
Halálba  gyötörtél!





Victor Hugo

 

Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)
https://www.facebook.com/groups/385302338276033/

Kosztolányi Dezső


Már néha gondolok a szerelemre


Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.

Michael Drayton

Búcsú a szerelemtől

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a holt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták,
fel tudnád támasztani, ha akarnád.

Ford.: Szabó Lőrinc

G. Nagy Ilián: Gyöngyvirág-asszony üzen...

Szépség tiltott évein át
Gyöngyvirág-illat árad.
Az örök asszony üzen,
Szivárvány-fátyolos világnak.

Úgy lélegezzük mélyre ezt az illatot,
Mint aki mindig rejtette a bánatot,
A géniuszt, a sérthetetlen szellemet,
Mint ősasszony gyöngyvirág-leheletet.

Hiába minden barbárság, ezernyi bosszú,
Boldog arcokért, megannyi gyilkos csalás!
Semmi, semmi, semmi mind az Ige előtt,
Életnek üzenő gyöngyvirág-asszony előtt!

Teremtés óta árad felénk ez a harmónia,
Méz-dús, hófehér kelyhek, aranykor-illata!
Se Heródes, se semmilyen Cézár,
Se törvény, se fegyver le nem győzheti!

Sem a Tavaszt, sem az Örök Asszonyt,
Aki jön Pannónia felől, Palóc-ország felől,
Somogy-ország felől, Erdély felől.
Jön csábító, bájoló, bűvölő ruhákban.

Dús hímzésén dalok, dalaink rejtett írása,
Csípőjén bölcsőringás, Vénusz ragyogása.
Jön ősasszonyság teremtő igája:
Énekkel legyőzni a gonoszt.

 

mystynekatika•  2012. május 11. 20:57

Szerelmi vers sorok

 

 

Babits Mihály

 

Szerelmi vers

 

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz, ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban, de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényü, szürke, népszinü szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

 

 

 

Hogy mi a boldogság?
Most elmesélem, ha ide ülsz mellém szótlanul, szépen,
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire.
Figyelj a lelked rezdüléseire.
A boldogság ott mélyen tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan, jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág.
Ébredő fény, amelytől más lesz a világ.
Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol nem szörnyű háborút,
Nem mérlegelsz segítsz, ha valaki kér,
Megosztod ha asztalodon van kenyér.
Mersz szeretni, hagyod hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az ujj csodát,
Egy versben, egy dalban...ott a boldogság.
A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre,jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát,
Ne félj, attól hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher,
Hallgasd szívverésed friss ujj dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

 

 

Óda Évához:

 

Látom, hogy figyelsz.
Látom, hogy rám pillantasz néha, még ha leplezed, akkor is.
Mindent tudok. Tökéletesen átérzem az érzéseidet,
és hidd el, csak te érted teszek mindent.
Senki másért.
A javadat akarom, a legfölsőbb szinteken.
Mindent érted teszek, csak te azt még nem tudod.
Semmit sem tudsz.
Fogalmad sincsen az egészről.
De majd egyszer.
Egyszer mindent megértesz,
és akkor majd szeretni fogsz..
és az lesz a legnagyobb dolog.
A legnagyobb dolog.

 

 

 

Hogyha lennék fűzfa lombja,
fűzfakarom elringatna,
és ha lennék kis madárka,
minden dalom hozzád szállna.
És ha lennék búvó patak,
eloltanám a szomjadat.
Vagy, ha kósza szellő lennék,
arcod körül lengedeznék.
Lennék lábnyom út porában,
csillagfény az éjszakában,
rosszkedvednek múló perce,
napsugár, mely melengetne,
lennék kéz, mely megkeresne,
téged hozzám elvezetne.
Hogyha lennék... de nem lehet,
ember vagyok aki szeret.
Talán bűnös, talán igaz,
csöppnyi sóhaj, csöppnyi vigasz.

 

 

Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír , az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták s szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.

 

 

Szívemben a szeretet óceánja,
Ha elindul nem akad gátja,
Cseppjeit csöppentem fejekre,
S beköltözök általuk a szívekbe,
S csak adom az éltető forrást,
Nem várok érte viszonzást!
Ha mégis kapok valamit cserébe,
Hatalmas hálával tartozom érte!
Süssön a nap sugara,minden emberkére,
Vigyen boldogságot,mindenki szívébe.
Lépteitek vezérelje,mindenütt a szeretet
Kívánom hogy a mai estéd hozzon sok-sok örömet

 

 

 

 

 

Eljött az éjszaka, búcsúznom kell Tőled,

 

aludj nagyon jól, ezt kívánom Néked!

Álmodban képzeld azt, hogy mezőn sétálsz,

a kezedet fogom és vigyázok rád.

 

Amikor elalszom, Terád gondolok,

hogy lélekben most is, Veled Vagyok.

Kezemmel végig simítom az arcodat,

Ajkammal átadom a jóéjt csókomat!

 

 

 

 

 

 

Szeretet Tüze
Jégcsapok zord hada között
Ég egy kis láng,
Mi érted gyúlt, világ.
E kába a világra érted költözött.

Lobban a kis láng, mint kialvó tűz
Ez csak reményed,
A bajból menekülésed.
Lelkedből minden rosszat kiűz.

Merőn néznek farkasszemet vele a jégcsapok
Mik azt hiszik, hogy övék minden,
Hogy náluk hatalmasabb nincsen.
Hogy ők erősek és elérhetetlenül nagyok.

Szegény világ! Barát-e vagy ellenség?
Kit válassz testvéredül,
Vajon ki lesz, ki egyszer ellened szegül?
A rossz vagy a jó lenne a nyereség?

Kicsi a láng, de képes nagyra nőni
S egyszer tűz lehet belőle,
Elolvaszthatja a jégcsapokat örökre.
S tudna a világon szeretetet, békét teremteni.

Beköltözne mindenki szívébe
Boldogságot hozna,
A raboknak szárnyakat adna.
És ennek nem lenne senki ellenére.

Kicsi láng még dacol a jégcsapok között
Álom még, hogy felemelkedik,
S egyszer belőle Szeretet-Tűz születik.
De ami késik, nem múlik! Szívembe máris béke költözött...

 

 

Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél 
Mikor már a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél 
Akkor jöttél te a messzi semmiből, észre sem vettelek 
Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek 

Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom 
Hisz sosem lehetsz enyém, bűn szeretni téged, ezt jól tudom 
Harcolt a józan ész, de az érzés oly erős, könyörtelen 
Átgázolt, mint vadul tomboló vihar szívemen, lelkemen  

 

Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon 
Rád gondolni minden este, s veled ébredni minden hajnalon 
Ki is vagy te nékem? – éltető napom, őrzőm és támaszom,
Koldulva lesem a viszonzást mosolytól égő arcodon 

 

 

 

 

Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt, már soha ne fájjon.
Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,
Testemmel lelked melegítem.
Ha akarod, karomba ringatlak,
Szívemhez hajtom fejedet,
Érezhessem lüktető sejtjeidet.
Ha akarod, szótlanul nézlek,
Gondokat távol, messze tartom,
Lágy szellőből szivárvánnyá válok.
Ha akarod, őrzöm féltett álmod,
Napsugár szirmokkal melegítelek,
Ha meglátsz, szemed káprázzon.
Ha akarod, karom feléd nyújtom,
Szívem fényét szórja mindörökké,
Ha nem bánod féltett Kincsem.

 

 

Elküldöm az angyalomat
Csak neked, csak neked
Had őrködjön minden éjjel
Feletted, feletted.

Mámort szórok kötényébe,
Harmatot, harmatot
Had ragyogjon szíved felett
Csillagot, csillagot.

Csókot festek a szárnyára
Perzselőt, perzselőt
Had ölelje fáradt tested
Reszketőt, reszketőt.

Dalt is küldök dúdolgatva
Hogy miért? Hogy miért?
Had töltsön el nyugalommal
Álmodért, álmodért.

 

 

Mint csillagok ragyogása.

 

Mint csillagok ragyogása,
Melyeket az Éj tündér hint az ég bársony kékjére,
Úgy ragyogjon fel szívedben a szeretet ezüst fénye.
A szeretet az Élet soha el nem hervadó virága,
Mindig tündököljön fénye, és világítson Neked
Az éjszakák magányába.

 

 

 

Ajándék legyen a szél, amikor arcodhoz ér,
ajándék legyen a tűz, ami lobogva előre űz.
Ajándék legyen a föld, ami ha kell fekete, ha kell zöld,
ajándék legyen a víz, ami szádba életíz.
Ajándék legyen a nap, ami reggelente simogat,
ajándék legye a hold, ami ha kell andalít, ha kell átkot old .
Ajándék legyen a kéz, ami érintést idéz,
ajándék legyen a szó, ami igaz és való.
Ajándék legyen ez a vers, ami kicsit suta de hozzád szól!

 

 

 

Mi vagy nekem?

Ki vagy nekem? Nem is tudom.
Talán egy csalóka remény?
Amelyről fájó magányomban
Vágyakozva álmodom én.

Mi vagy nekem? Semmi és minden
Megérteni tán még én sem tudom
Oly közel vagy és mégis távol
S én mindig rólad álmodom.

S talán megértenek, talán kinevetnek
A gondolatokat nem ismerem
S a jókedv, s a remény és a csüggedés
Egymással csatát vív a lelkem

Magamtól kérdem miért, minek
Mi értelme, hogy szeressek
Tudom, hogy semmi, mégsem vagyok képes
Arra, hogy felejtsek.

Sok mindent szeretnék mondani
És mégis jobb talán ha hallgatok
Nem tudom mit gondolnak felőlem
A szívükbe bele nem láthatok.

Bár úgyis mindegy lemondtam már mindenről
Az élettől, már nem sokat várok

Nekem még mindig csak a tövis jutott
Engem még mindig megcsaltak az álmok

Miért írtam most, azt sem tudom
Nem fért szívembe az érzelem.

S ha valami nagyon fáj belül
Néha, néha ki kell öntenem.

 

 

 

 

mystynekatika•  2012. április 20. 19:55

Szívem falán

 

Heltai Jenő: Szivem falán...


Szivem falán a gond sötétlik,

Egy árny a hófehér falon:

Óh, megöregszel te is egyszer,

Én édes, szőke angyalom.


A szőke haj ezüstre válik,

Barázdás lesz a homlokod,

És csókos ajkad pirja elvész

S a szived halkabban dobog.


És benne mélyen eltemetve

A régi, régi szerelem,

És szenvedélytelen, szeliden

Fogsz társalogni énvelem.


Igérd meg azt, hogy kezed akkor

Kezemből vissza nem veszed,

S szeretni fogsz majd akkor is még,

Mikor már én is vén leszek.


Igérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy oly nagyon szerettelek,

Hogy rácsókoltam ajakadra

Sok év alatt a zord telet.


Igérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy elhervadtál keblemen,

Hogy másnak senkije se voltál,

Csak nékem voltál mindenem.