Mysty Kata blogja

Aggódó Anya a Hazám,
Azt kéri vigyázz, vigyázz!
Ma a barát az ellenség,
 túl erős az Ellenszél


Ritka Kincsét az Ég lehozta...
Mily KÉK!Mily Szép!
Nem veszti el a hitelét!
Maradjon is Tiéd!Miénk!


Csoda szállt a földre ,
itt marad örökre...
itt marad örökre...
Nem tehetjük tönkre!


Ne engedd meg te sem...
Hogy tönkre - menjen.
Tereljük be rendre...
"Szeretetkehelybe."


Szeretetkehelynek
Aranylik a széle,
Mint árny és fény lesben...
Csoda vár, "kettesben!"   


MystyKata : Csoda szállt a Földre




Mysty Kata: 
Minden Szép ; az ősz csodája


Egy Őszvarázs, már kinn a táj,
Arany őszben, légy, - vidám!
A hangja már ránk talált...
Titka zizzen ősi fán.


Lassul, halkul szív verése,
Hallgat a szó, csendre éhes.
Minden Szép az ősz "csodája!"
Ne gondolj az elmúlásra!


Ha bággyaszt a meddő óra...
Szőlő leve meg egy nóta,
Hulló levél színes tánca,
Felvidítva visz a táncba!


Kivirít az őszirózsa,
A varjúháj , meg kékszakáll...
Napfényvirág, sok kúpvirág,
Ami Szép, az őszt csodálja!

Lélekkapocs

Csak te hiányzol egyedül
 
Csak te hiányzol egyedül,
A szív imákba menekül,
A szó mind, mint a gyász, úgy megfeketül,
Szívbe markol, - enyhül....
Jaj-om legbelül.
 
Csak te hiányzol egyedül,
Üres a fészek, ki nem hűl.
Pereg előttem, el nem rejthet a múlt.
Megszépült emléked,
Napként süt bennem.
 
Egyedül csak Te hiányzol,
Számos adottság;- jóságod,
áldássá válásod - emiatt zárolt,
Végső a szállásod,
Urad szolgálod.

Mysty Kata

Diákévek bennünk élnek,
szép emlékké szelídülnek.
Szívünkben mint évelő fák,
mindegyike virágzó ág.
Néhanapján elrévedve,
Nosztalgiázni szeretne...
Mint májusfán díszkelléke,
Olyan lett öt évtizede!
Szivárvány lett láthatára,
Messze ringó édes bája.
 
Fiú , leány kéz a kézben,
Kacagott a napba nézve,
A tanórák zsivajában
Könnyű percek szigorával,
A lexika ingoványa,
Nem lett senki ártalmára.
Lilla néni iránytűje,
Terelgetett, ha tehette.
Az irodalom jó mentora,
A tudását ránk ruházta.
Évenkénti kirándulás,
Kovácsolta, amit muszáj...
A barátságok virágoztak,
Ezek most is hiányoznak.
 
Diákélet, felidézlek!
Szavakkal én megdicsérlek!
Esze Tamás büszkén nevet...!
Gimis korszak fényes szele
Tisztogatott, dédelgetett!
Árnyainak nincsen vége,
Mégis ragyog igaz réve!
 
Mi, akik még találkozunk
Mindannyian hálát adunk.
Ti, aki most hiányoztok,
Égi mezőn mind lakoztok,
Velünk ugye vigadoztok?
Találkozunk , ez már biztos,
Viszont látjuk egymást, - viszont!!
Lélekben ez olyan biztos,
Krisztus által rég nem titkos!
Üdvtervébe beavatott,
Méltó Aki elhivatott.
Értünk vére kihullatott..
 
 Mysty Kata :
 VersGondolatok
 50. éves érettségi találkozónk alkalmából

A szeretet szépsége;
a léleknek éhsége...
Ápold, szeresd a nyelvét,
Gyakorold a zenéjét.

A szeretet vérében
Fürödj meg és légy készen.
Szenvedd, viseld egymást el...
Feltétel már egy se kell!

Szeretetben támadsz fel,
A szeretet támaszt lel,
A szeretet orvosod,
Elfogyni az sose fog.

A szeretet élő víz,
Csak az issza, aki hisz.
Tapasztald meg, igaz hit
Gyúr belőled Valakit!

MystyKata
A szeretet élő víz

"Énekes madár" fészke a sár,

Lírai mezben

Lírai mezben profán szlengek,
Szent képek báján még feszengnek,
Heveny burokban kihűlt szavak...
Hunyt szemmel rajtuk csak mulatnak.

Keresztben kéve, aratnak már?
Nem is kunszt! - mondják, dolgozni kár!
Magtalan sír, hogy - minden fogytán
a lantos dalnok, modern szoprán!

Rejtve, mint burok a bátor szó,
Nem szülhet igét a mámorról...
A küzdelemért rang is adó...
Türelem számlán vigasztaló.

Lelkiismeret sóhajt titkot,
Saját útra tér, - miért tilos!?
"Énekes madár" fészke a sár,
Szívekben a hely, kész lak az már.

-------------------------------------------

Csomagban várakozik,
Nem viszi el a derűt...
Kendő, sál, árva zokni,
Szavakkal rímbe merül,
 
Vers zendül, van ritmusa,
Zenét ír himnusz és dal,
Tavaszt nyit, míg tél szusszan,
Úgy alkot, ahogy él, s hal...
 
A Líra ernyőd, ruhád,
Nagyon bő a választék.
Te döntesz, mi illik rád...
Telet viselsz nyarakért!?
 
Kinek, mit írsz, egyet s mást!
Álljon talpán, magyarán!
Egybe kötve mind mentsvár!
Mint étek Úr asztalán.
 
 









Bibliámat lapozom,
Igen, a laptopomon.
Holnapomat alapozom.




 








Mysty Kata : Ha kivirágzom
 
Lesz majd alkalom, - ebben bízhatom,
A tavaszon majd csak kivirágzom,
Orgonámon a lila szín játsszon...
Tüzes lilája is átformázzon,
Rózsát vérző meleg lángja átfon,
Körbeölel, amint magához von,
Szempillámon meg a könny vigyázzon,
Rügyem fakad ki és legyen bárhogy,
Tövisem megvéd, ha kivirágzom.

Mysty Kata : A nap dolga
 
Teszi-veszi nap a dolgát,
Holnap is csak neked szolgál..
Kincsét adja az asztalra,
Ténykedik a te javadra.
 
Holnapra már kész a terve,
Hiába nagy, s nehéz terhe!
Kitartóan megy előre,
Célba is ér egy-kettőre.
 
Nem téblábol, van látatja,
Keze szorgos ," ég alatta"!
Van is róla tudomása,
Jó termésnek, jobb az ára!
 
A naplopó fel se ébred,
Át is alszik nappalt, éjjelt,
A tableten lóg óraszám,
Az eszében csak móka jár.
 

 MystyKata: Váciért rajongó
 
 
Egy Váciért rajongó diák,
még Bennem él, vélhetőn kiált,
a"Százhuszat verő szív "megállt,
"Eső a homokra!" - fáj, jaj de fáj!
 
Forgószélben az égő akác...
Nem foghat rajta már a halál.
Kelet felől ér ide talán
Ősz is, tél is, a tavasz, s a nyár ....
 

Ripacs kék az ég

Kába, - dekába...
Ára a Hazának?!
Hitel-törlesztés,
Gyógyszere "márka"!.
Ráma árában
Allergiája!
A kolleszterin...
hazugság - "megint!"
Választ vámol, s nyír,
Kérdést, véleményt,
Ripacs kék az ég!
Puszta a léttér,
Káosz-szövevény...
Kedves, jövevény!
Mi hajt? Az éhség?
Földünk szétesett,
Nincs itt lélegzet!
Vérzik a szíve,
Sehol a hite!
 

MystyKata




Felemelt fejjel a szem Istent fürkészve les.. 
Rátartiságnak látszik,
Nem az, ezért ne te szégyenkezz! 
Mosoly-tornázzon szemed, 
hogy a Nap hőse lehess! 
Az irigy meg csak lessen! 
Te így lehetsz kedves,
Vendégváró, ki szeret.
Figyelemre viszont érdemes!
Felemelt fejet csak Urunk vesz észre.
Láthatatlan keze emeli fel
a leszegzettet, neki irányt jelez!
Követi is tovább majd a tekintete... 
 
MystyKata; Felemelt fejjel

A testvéri szeretet
 
A testvéri szeretet,
Földről égbe emelget!
 
Kell ez. mint kis mustármag,
Elvetnek, ha találnak!
 
Pillantása helyre rak, 
a mennyben is tapsolnak!
 
Tőle a rossz elperel,
Ha nincs anya, - helyettes.
 
Még apát is kárpótol.
Van ki néha megcsókol.
 
Nagyon jó,ha testvér vagy...
"Jó testvérség" erényt ad.
 
Áldás leszel, áldás vár,
Tisztult jellem;- családfán!
 
Mysty Kata

Áradó ma is a kék,
Szívünkhöz elér a fény,
Pöttyözi hó ma is még
A teret, hol él a tél.
 
Fagyos még a szél meze,
Fázik is a kedvese,
Szór reá kis meleget...
Az ő szíve kikelet.
 
Múlik az egy élete,
Ő sem lehet kivétel...
Pihegve száll, röpül el,
Jégmadárra ott ül fel.
 
Áradó ma is a kék,
Én ülök egy hópihén,
Felhők nyílnak könnyedén,
Engedik a szökevényt!
 
MystyKata : Áradó ma is a kék,

Kék tavasz kiált,
Mily édes nyitány!
Kél sok szép virág,
Virágpor sziták...

Nyitnikék trilláz,
Szépül a világ.
Ibolyák árja..
Hóvirág látja.

Napsugár vágy húz,
Mi mellé állunk!
Színezüst világ,
Jobbulást kíván!

Múlj el már járvány,
Többet ne ártsál!
Vírushad százszám,
Túszul ejt már-már...

Mysty Kata: Szépül a világ

Kékbe dermedt a jég,
Mi a csoda van még?
Remek piktor a tél!
Szépérzéke babér!

MystyKata : Piktor

Napra hull az éj,
Nem enged a tél,
Február, itt a vég!
Szürkén fest az ég.

Minden oly kihalt,
Magányban vihar...
Tudja mit akar,
"Mag a hó alatt!"

Az élet szorong,
Az ének fojtott,
Április bolond...
Tàncol a fagyon.

MystyKata; Április

Nem tudom miért szeretem
A piros , baljós félelem...
A zöld hív, nekem integet,
A kék az én égi felem.

Nem tudom miért kedvelem,
Naponta hordom, viselem,
Halvànyan, avagy sötéten...
Csak kékben ; magam jól érzem.

MystyKata ; Csak kékben

Mozgásban van az élet...
Virágsereg kékben ékes.
A folyó is szendereg,
Medrében csak lépeget.

Tavasztündér arra jár,
A víz tükrén haja száll...
Ember üdvét írja rá,
Az ígéret lángmadár.

MystyKata: Tavasztündér

Mosoly pereg rét szerte,
Szerelmet szül, éretted!
Tűz is fészket keresget,
Kikeletet festhetne...!

Rügyfakadás hangtalan
Életet kér, Nap hasad.
Szél hajtogat lapokat,
"Levelet ír," lombot ad...

Szív megdobban, mind jobban,
Gólyamadàr betoppan ...
Fészke várja legjobban,
Ő is tudja, itthon van.

MystyKata ; Mosoly pereg

Egy álomszép jutalom,
A kisbaba nyugalom,
Mesebelibb nincs álom...
"Egy királyi, nagy bálon..."

Angyali e békesség,
Odakötöz, húz felé!
Látvány dúdol, így beszél...
Csecsemőd a szép remény!

Csupa bűbáj, édes méz,
Elég az, ha reád néz...
Mennybéli ez az egész,
Szívben ring , kis költemény.

Mysty Kata: Amira

Mozgásban van az élet...
Virágsereg kékben ékes.
A folyó is szendereg,
Medrében csak lépeget.

Tavasztündér arra jár,
A víz tükrén haja száll...
Ember üdvét írja rá,
Az ígéret lángmadár.

MystyKata: Tavasztündér

Mosoly pereg rét szerte,
Szerelmet szül, éretted!
Tűz is fészket keresget,
Kikeletet festhetne...!

Rügyfakadás hangtalan
Életet kér, Nap hasad.
Szél hajtogat lapokat,
"Levelet ír," lombot ad...

Szív megdobban, mind jobban,
Gólyamadàr betoppan ...
Fészke várja legjobban,
Ő is tudja, itthon van.

MystyKata ; Mosoly pereg

Mysty Kata
Tükörbe
 
Néztél-e ma tükörbe,
Benne magad láttad-e ?
 
Mert, ha magadba - nézel,
Engem is jobban megértel...
 
Így majd többet érhetsz el,
sőt fel is éred ésszel...
 
Ne félvállról, ne félsz-szel...
Szembesülj az egésszel!
 
Mert, aki gyáva, - félszeg...
Lyukas garast nem érhet.
 
Lopott, hamis az ékszer...
Fénye árnnyal sem ér fel!