Mysty Kata blogja
EgyébÍrd a levélre
Írd a levélre, élni kell,
Ródd rá keményen, s énekeld,
Szél a postása, útra kész,
Acélos és biztos életcél!
Írd a levélre, félni kell,
Az út végtelen kőtenger,
Lenn, fönn hullámsír, felette
hatalmas kereszt, szúette.
Írd rá szíveddel, ezerszer,
kegyelem a lét, szeretet,
Legfőbb szenvedély, meglehet...
Ha jég a szívetek! Megreped!
MystyKata ; Írd a levélre!
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket !
Lírai én
Nem tudom, miért de vidám vagyok,
A nap is süt rám, sőt reám ragyog...
Zöld koronás mind: nyár, bükk, meg a hárs...
Fa tetején sok a dalos madár.
Nem tudom, miért de vidám vagyok,
Futnak a percek, én lemaradok...
Pillanat pihen meg a szememen,
Derű bókján üt, szívem, - persze!
Mysty Kata: Vidám vagyok
Hattyúk írják hattyúdalom,
Ha életem visszaadom...
Hattyúk taván ring csónakom,
Egy kék madár is lesz azon.
Így mi ketten, szépen párban,
Repülünk az éjszakában...
Mysty Kata : Hattyúdalom
Legyen ünnepünk mesés!
Tedd most széppé az estéd!
Legyen ünnepünk mesés!
Tombol a nyár még, ezért
Tombolj, a nyárvég zenél!
A időkerék serény,
Fürge gyíkként mendegél.
Motorja, az őszi szél...
Árny a fénnyel összeér.
Tedd oly széppé e napot,
Arcodra fessen Napot!
Isten egy Hazát adott!
Becsüld meg nagyon, nagyon!
MystyKata: Tedd széppé
Télapó jár arra
Jössz-e már!?
Mikulás
Jössz-e már, vén Mikulás,
Oly gyermeki az óhajtás,
A törődés telt asztalán...
Terítéken a kiosztás.
Juttasd őket kis örömhöz.
Áramlik a nagy köszönöm...
Legyen mint egy kis tartalék,
A szeretet aranyáért...
A kézekbe vett ajándék ,
Csak egy jelkép, jó üzenet,
a szívben kél egy dobbanás,
lelkesítő kis melegágy.
Bennünk érlel majd vetést,
csodát tesz , és ír mesét!
Mikulás!
Hiába vártalak!
Hiába , - nincs szavad...
Üres a csizmàm,
Így jàr, 'ki rossz lány...
Nem kértem parfümöt,
Se díszes kosztümöt ,
Még tábla csokit sem,
A szíved mért hideg!!?
Azt mondod, - felnőtt vagy...
Gyereknek elég Nagy,
Vágyad még csak lehet...
Jöjjön meg az eszed!
Mysty Kata
Mysty Kata
Szánja, bánja Mikulás bátyja!
Nincsen szánja, ejnye, hova lett!?
Tavaly télen elveszett, meglehet!
Nem vétkes ő!
De kicsit mérges...
Gyalogosan nem indulhat el!
Zsákja telve, még sok a terve!
Eljut hozzád, elviszi a kedve!
Előkerül - a szedtevette!
A krampusza biz' megkeresse!
Emeletről, emeletre fel...
A kuckókba is be-belesve.
Aligha hitt a két szemének...
A beépített szekrénykében
betekerve a plédek között,
sok régi kacat, s egyéb mögött...
megmozdulni sem nagyon tudott,
míg végre kiszabadulhatott!
Mysty Kata :A Mikulás szánja
Közeledik, közel megint,
Szán röpíti, örvendj, te is!
Hószakálla földet veri,
Háta telve, nyögve nyög is,
A puttonya telis tele,
Lesi, várja gyereksereg,
Még jó, hogy nem ő cipeli.
Rénszarvasok segédei,
Száguld szélként, lelke szeli,
Szíve hozza, megteheti.
A Mikulás decemberi.
MystyKata: Mikulás
Lélekmeleg az advent...
Ha böjtölve kiengedsz.
Az aggódás sem tesz kárt...
A nyugalom s béke vár.
Megigazít a Lélek...
Kiegyezel és végleg
Szabadúszón - diadal
Ünnepel , nem viadal.
Megigazult lélek tár,
Nyit fel titkot, hát ezt várd!
Szabad leszel, mint madár,
Eszed azt, 'mit Urad ád!
MystyKata
5.
Nagy kalandja véget ér,
Földi létünk szín meg fény,
Ezért fáj, ha véget ér.
Megmutatta, mi a szép;
Ősz virága hervadás,
Önként hullik porba tán...
Jég virágzik, szirma száz,
Hó pöttyözi tél csokrát.
Ajándékul visszajár
Adventnek a híre már...
Közöttünk jár, hagyd - átjár!
Hópöttyös tél - de csodás!
Lélek-
cseppek...
Csak úgy cseppen!
Meg se rebben
Gyöngy a szemben!
Szem a gyöngyben,
Gyöngyök gyöngye,
Gyöngyszemem!
Öröm könnye...
Benne lakhatsz
Mind-
örökre!
Mysty Kata: Lélekcseppek
Jelenések könyve
Jelenések könyve 21. rész
Mennyei Atyám, Jézus Krisztus nevében kérünk munkálj bennünket Szentlelked erejével,
jellemével, természetével ajándékozz meg végtelen kegyelmedből, hogy minél kevesebb veszteséggel , és minél hamarabb véget érjen
ez a drámai helyzet. Áldd meg azokat ,akik áldozatos munkájukkal részt vesznek egészségük veszélyeztetésével a napi feladatok ellátásában.
Ámen
Megváltó Jézusunk!Köszönjük kegyelemből kapott tehetségünket , az időt, amivel rendelkezünk, írhatunk, verselhetünk szívből, lelki eledelt osztunk , amiért hálával tartozunk, emlékeztess erre irgalmadból! Ámen, a Nevedért!!
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek … pénz nélkül és ingyen... - Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám…” (És 55:1-2)
„Meglett! Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.” – leírhatatlanul gyönyörű mondat!
Az ember még a népmesékben is az élet vizéről álmodozik. Hány királyfi kel útra, hogy halálos veszélyekkel dacolva megszerezze… talán egy hőn szeretett királylány kezéért! Hogy egymáséi lehessenek!
Igazából azonban Isten egyszülött Fia volt az, aki életét feláldozva megszerezte számunkra az élet vizét! Mert annyira szeretett! És kiknek adja? A szomjazóknak! Én vajon mennyire szomjazom ezt a vizet?
Szomjazom az élő Isten után? Vágyakozom mennyei Vőlegényem után?
Az étvágyat sok minden elronthatja. És talán az élet vize utáni szomjat is. Vigyázni akarok, ne legyenek ilyen “étvágyrontók” az életemben… Pótlékkal érjem be? Az élet vize helyett?? Jézus Krisztus helyett ??
Jövel az élet vizéhez, Szomjazó és fáradott,
Enyhül itt bűneid terhe, Megszűnik gond s bánatod.
Jöjj hát ide, ne tétovázz, Itt égi üdv s örök nyugtot találsz!
Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül.
Jöjj megújulni e vízhez, s hit hatja át szívedet,
Megszűnik itten a régi, s kezdesz egy új életet.
Jöjj hát ide, ne tétovázz, Itt égi üdv s örök nyugtot találsz!
Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül.
Jöjj hát e víz kútfejéhez, Nézd, milyen dúsan ömöl,
Tiszta lesz ettől az elméd, És zord szíved felüdül.
Jöjj hát ide, ne tétovázz, Itt égi üdv s örök nyugtot találsz!
Itt van az élet forrása, Gyógyhelyed ez egyedül.
Anikó Williams
."..odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. "(Lk 10,34)
Az irgalmatlanság mindig felfedi mások sebét. Élvezettel beszél mások hibáiról, mulasztásairól, gyengeségeiről, bűneiről. Az irgalmasság elfedezi, betakarja azokat. A példázatbeli samáriai elsősegélyben részesíti a sebesültet. Az azonban, hogy olajat és bort használ ehhez, arra is utal, hogy kész volt áldozatot hozni érte. Ugyanis ezek a legdrágább árucikkek közé tartoztak.
Olykor azért nem leszünk irgalmasak, mert féltjük azt, ami segíthetne. Pótszereket használunk, s közben szorítjuk a markunkban az értékeinket, aztán sokszor ott mennek tönkre, megsemmisülnek, mint gyerekek markában a hó, és végül senki nem veszi hasznát. Mennyire igaz: az marad a mienk igazán, amit továbbadtunk! Meg van írva: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld 19,17)
A seb kitisztítása és bekötözése általában fájdalommal jár. Az irgalmasság nem riad vissza attól sem, hogy a gyógyulás érdekében átmenetileg akár fájdalmat is okozzon a másiknak. Az irgalmasság nem mindennel egyetértő elvtelenség, nem mindent helyeslő gyávaság, és nem mindent megengedő közömbösség, hanem valódi szeretetből fakad. A szeretet pedig néha a saját érzelmeit is elhallgattatja a másik érdekében.
Isten is így szeret minket. Ha a szép szó nem használ, megszorongat egy kicsit, hogy el ne vesszünk. Ha kell, próbatételekkel ment meg a végzetes bajtól.