okeanus blogja
okeanus• 2015. december 26. 08:25
Versezet
Pupilláim szűkült sípjain
lecseppenve csipkekő lapítés árvák szavaim talpai,ám mosolyi, termő venyigénékesül freccsentve hív igém. Öles levéllel leng, libeg hívón a szó,Vonz, simogat, megóv a vers, a vég, a jó.okeanus• 2015. december 24. 09:07
Állnak a csillagok...
Állnak a csillagok, hinni, hogy szeretnénk,
pedig a világ sokívű, kék tengelyén
minden mozog és az időknek szélénél,
a termékeny anyaméh forrongó mélyén,
reményben két sejt boldogan egymásba ér,
a vad vágy, kimért agy és az osonó vér,
köti csavart spiráljuk kis masnijait;
élet indul és végtelen fohászköre,
egymásba öleli a mindenségeit...
és kisírja a világ emlőin bűneit
a szeretet felekezete, karja, öle...
okeanus• 2015. december 23. 23:38
Ha macska..
Ha macska, ha együtt dorombol,
S ügyes szépségekre gondol;
Feledkezik bajos-ügyes gondról
Mesében guggolva bajoktól távol.....
okeanus• 2015. december 21. 14:47
Ajtód fehérjén...
ajtód fehérjén ahogy árnyék verekszik a fénnyel
és foltozottságán alig észlelhetően tér el,úgy bennem bánat és öröm körbe kereng, csatangolés kétes egymásságában láthatóan megcsókolki ott áll, vigasznak és hűséges gazokat gyomlál...hisz nem vághatok keresztnek olyan csomós gerendát mit szú nem esz meg, és a kétely bizarr hintácskájafel-le nem lenget, alig érhető lelki sötétben...egykedvvel gyertya ég, és barnázott házfalon átinta benti meleg kedvesség, hogy fellobbanva ki mégujjólag csak kint rekedt tessékelve beeresszék..okeanus• 2015. december 19. 18:20
Ha már...
Ha már csak üszke a tűznek,
ha már csak szél tépte fészek,és fénye sincs a szemének,ha enyészet ette bánat,indulva rút rothadásnak, vagy sebét vakaró vadállat, amely nyüszítve iszkol, de még hátra néz -akkor még itt van,törve, darabokban, mindaz ami még pislákol, amiért még remél, és éledaz élet - amíg éled.