Ajtód fehérjén...

okeanus•  2015. december 21. 14:47

ajtód fehérjén ahogy árnyék verekszik a fénnyel

és foltozottságán alig észlelhetően tér el,

úgy bennem bánat és öröm körbe kereng, csatangol

és kétes egymásságában láthatóan megcsókol

ki ott áll, vigasznak és hűséges gazokat gyomlál...

hisz nem vághatok keresztnek olyan csomós gerendát 

mit szú nem esz meg, és a kétely bizarr hintácskája

fel-le nem lenget, alig érhető lelki sötétben...

egykedvvel gyertya ég, és barnázott házfalon átint

a benti meleg kedvesség, hogy fellobbanva ki még

ujjólag csak kint rekedt tessékelve beeresszék..

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2015. december 21. 22:48

Törölt hozzászólás.

skary2015. december 21. 16:43

minden körbe-körbe