Soha többé...

legland•  2020. március 24. 09:29  •  olvasva: 217


Megérintenélek,

de csak csendben,

mert már,

nem mer úgy verni a szívem.


Megérintenélek,

aztán eltünnék, 

mint az álmok,

a hajnali fényben.


Megérintenélek,

mint csobogó patak hangja,

a szomjazó vándort, 

a néma csendben.


Csak megérintenélek, 

még utoljára,

- hogy minek?,

csak ki teremtett engem,


a soha meg nem álló,

nagy, rozsdás idő gépében,

apró fogaskeréknek,

csak Ő egyedül,


csak Ő, tudhatja meg...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. március 24. 16:11

@legland: Szívesen, én köszönöm, hogy olvashattam.

legland2020. március 24. 16:07

Megtisztelsz Mersinho, nagyon szépen köszönöm!

Mersinho2020. március 24. 14:38

Gratulálok, nagyon szép lett...

legland2020. március 24. 14:37

skary, vedd elő, a romantikusabb lelked :) vagy ha nincs, most akciós a Sparba:)

skary2020. március 24. 14:13

minekmá?

legland2020. március 24. 13:21

Miklós, megtisztelsz!

legland2020. március 24. 13:21

Perzsi /Erzsébet/, nagyon szépen köszönöm!

Mikijozsa2020. március 24. 12:15

szép lett

Perzsi.2020. március 24. 11:37

Gyönyörű vers, gratulálok!