Nehéz most, kedvesen szólni

elkoptatott a súlyos csended

már hozzá szoktam 

hozzá a csóktalan rendhez

mily nehéz most

hideg szürke dalokban

színes meleget szórni

kedvesen szólni 

nem elszökni nem elbújni

most vékony fémek a fények

eltörnek ha rájuk nézek

de majd biztosan feléledek

mint a hideg hegyek mosolya

mikor a felkelö nap sugara rajtuk ébred...

és ha egyszer még életre kelek

hogy egy forró órád lehessek

remélem hagysz egy helyet szívedben

hagysz nekem

az őszülő napfénynek...