Ne menj még

legland•  2020. november 26. 09:39  •  olvasva: 183

ködben várok

csókjaim jéggé fagyott

apró szív-parányok


ködben állok eléd

de arcomat a halálért

ma még el ne cseréld


s vállamon a holdak

mint sápadt arcú lányok

mielőtt a mélybe zuhannak


még szomorúan

törött szárnyaikkal

felém csapnak


ködben állok eléd

de szívemet a halálért

kérlek ma még el ne cseréld

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2020. november 27. 10:19

@kisspatricia: Köszönöm szépen Patrícia. Igen, az érzelmeim is olyanok mint a Főnix madár, naponta egyszer meghalnak, hogy aztán feltámadjanak :)

kisspatricia2020. november 27. 08:02

Megható, átérezhető, szép, halálosan érzelmes.