Mint az enyémbe ma

vannak bennem boldog részek

a semmiben a minden

hol te vagy még ma 

te a menedékem

vannak bennem szomorú részek

azok a mély szív alatti termek

hol rabságot szenvednek

a szerelmes tüzek

vannak bennem még boldog részek

a kezeimre ha nézek

mint annak a hintázó gyermeknek

ki mikor az ég felé repül

s a fény felé kap

akkor a tenyerébe zuhan 

mint egy pöttyös labda

a lángoló tüzes nap

pont úgy 

ahogy az enyémbe ma

mikor az égről a felhőket levettem

a te távoli szemeid

forró kék sugara