Merre vigyázza, a Te lelked

Neki vágni újra az égnek,
felhőkön a lábam,
téged kereslek ott,
Napszőtte ruhádban.


Neki vágni nyitott szívvel,
nem törődni vérrel, sebbel,
szembenézni ott,
az utolsó Istenekkel.


Magasabbra, 
mint ahol a legszebb madár fészkel,
magasabbra, 
mint ahova még felér,
a harangok zúgása,
de nem hallatszik, az emberek bánata.


Neki vágni újra az égnek,
s megkeresni Téged,
minden csillagot ezüsthangon kérdezni,
nem láttak e, 
a lángoló Napnál is nagyobb szívet,
nem látták e Istent,


hogy merre vigyázza,
a Te égszínű lelked?