Álmaim dala

        




Jövök feléd, a múlt ingó láp,
de minden hajnal fénylő csoda,
ha téged vár a vágy.


Jövök feléd,
ne törjön alattam  be a jég,
kerüljön éhínség, betegség.


Itt vagyunk és nem sírunk,
még ha szívünkben
éles szilánkként szúr is a múltunk,


de most csak úgy nézlek,
mint a Föld drágaságait az,
ki nem látott még, sohasem kincseket.


Csak úgy nézlek,
mint csillagszórót a gyermek,
elvakítod szemeimet,


de inkább ne lássak,
soha senki mást,
csak egyszer még, 


csak egyszer Téged ...