A koldus éneke

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogy a nyár már elszaladt,

s az őszi szél bizony a szívébe kap.

Nem mondhatok én se mást,

elmultak azok a csókos éjszakák,

elvitték azok a rossz szelek,

hogy emlélkük majd hideg napokon

ott nyomják a szívemet.

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogy  csókos szája több gyönyört

már nem ad.

Aki kapta az másnak adta,

s szerető szívének nincs

melege többé,

ha volna még talán adna,

s minden éjszakát újra

elcsókolna.

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogyha ő el menne néki az úton ki

segítene.Idegenek a városok,

s nem tudja merre vannak a régi barátok.

Nem tudja,hogy nyíltak már új temetők,

s ott lennt,ott  vannak a régi srácok.

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogy ha ő mégegyszer indulna,

soha többé ezen az úton nem járna,

csak ott ahol mások.Ott ahol

várnának rá szerető,drága asszonyok.

S mire pirkadt a reggel,

havat hozott förgeteggel,

hogy szerető szívét lehűtse,

le örökre.De elmenőben még,

élet és halál közt,

az utolsó csók jogán,

anyjának,anyjának küldte azt.