jegvirag blogja

Csak tudnám, mi miért történik,

*

Kell még, hogy legyen szebb,
kell még, hogy érezhesd,
kell még, hogy neked is
jusson még szeretet,
kell még a napnak sugara,
s a boldogság édes madara,
szálljon az ajkadra,
mert te is megérdemled,
hisz nincs senkinél sem több vétked,
mert neked is van szíved,
ami fájón érezz,
s kell, aki meggyógyítja,
ha kell fehér gyolcsba burkolja,
s mint gyémántot, úgy vigyázza...
jöjjön hát el neked,
ki bajokban is fogja kezed,
és átgázol érted tűzön is,
hogy egy kicsikét felvidítsd

Gyönyörű sóhaj szálldos kopottas légben,
Tavaszi szél szórja magját szerte széjjel.
Hulljon termő talajra számos gondolat,
eltüntetve az égről poros foltokat.

Csírázó élet sző magasztos terveket,
Szárba szökken vele talán a szeretet.
Csoda szép elvek, amit Isten tervezett,
briliáns elemek, szerkesztett emberek.

Megannyi jó szándék, üdvözült képzelet,
fűszerezi, s szépíti a földi életet,
természetünk önzetlen, áldozat kész lesz,
szivárványok ragyognak majd derűs égen

szeretet, adj ajkamra szavakat,
még akkor is, ha azok bántanak
Gyűlölet, rabolja az álmokat
akkor is, ha légynek sem ártanak

Mióta teremtőmet keresem,
lelkemben élő néma kegyelem
vezet végig kanyargós utamon,
ahol az igazságot kutatom.

Fájdalmas néha a felismerés,
amikor mindenki egy hitben él,
s átgázolnak egymáson emberek.
S mi marad? Rom, s meggyilkolt gyerekek.

Kinek nevében, öltök a Földön?
Titeket is teremtő  ötvözött!
hasonló vegyületekből lüktet
az univerzum, s sok sok kövület.

Nincs árja faj, magasztosabb elme,
csak egy van isten képmása,s lelke.
Ami ott lakik minden virágban,
fűszálakban, fákban, mit kivágtak.

Homokban: lábnyom a tengerparton, s
pálya, ahol szél tart ma maratont.
Óceán mélysége, s fehér habja,
mely a sziklákat rücskösre marja.

Fenyő a meredek hegyen, kavics
ösvényen, mi lázba hozza Marit.
Csillag az égen, mely utat mutat.
Szerelmesnek idilli hangulat.

minden, mire ember csak gondolhat
sőt, maga: teremtő a gondolat!
A Mindenség közös tőről fakad.
S ha átokra nyitod éhes ajkad,

a rosszat csak önmagadra szórod,
ha valaki, szeretettel spórol.
Lélektelenül él, s mindig pózol,
gyehenna tüzén él majd utódod,

mert nem marad más csak a kirabolt
konzerv doboz, amibe mérgedet
méreted, elveszítve esélyed,
ne csodálkozz, ha beteg fiad, s  holt

mert cifra a nyomor és csak koholt,
minden háború ellenedre volt
művi gazdagság ellopja hited,
másvilágra hátadon nem viszed.

egy a fontos kenyered, termeld meg
óvd, s tiszteld földedet, mert elemed,
s tudd, nélküle nincsen létezésed,
nem lesz hova utódod szülessen

 s nem marad semmi, ami a földet
ékesíti. a hadakozásban
az összes szépségét elveszíti
egyre kevesebb van a kosárban

Környezeted felelőtlenül
szennyezed,
önmagad ölöd ha kezed másra
emeled,
s ha bevégezed a földi létet,
fény útjára csak csupaszon léphetsz

sőt porhüvelyedet sem viheted
egyedül szereteted, hitedet,
s megszerzett ismeret lehet tied!
Ugye mennyire érdekes,s vicces

hogy robotolással telik éltünk,
s mennyi minden felesleges amit
 fontosnak véltünk

s aki vértestvérét kegyetlenül,
öli,  kést saját mellébe döfi

szeretet ad ajkamra szavakat,
még akkor is, ha azok bántanak
kegyetlen gyűlölködő hitetek
a földre csak is halált hintenek

Tegyünk ellene, hogy ne így legyen
egy legyek a földdel és az egy én velem
a napfény az én istenem
nélküle nincs életem

sárkányok völgyébe tévedtem,
utamat jelzik a vércseppek.
habár magam ellen vétettem
rám szórják mégis a vétkeket.
nem értem ma sem mért kellettem
elvetted életlen fegyverem
így maradtam egydül védtelen
tövisek karcolják vértemet
száz felé tép s halálra sebez
ajkamra szavakat szegeztem
s képletes sebeket ejtettem