jegvirag blogja

Rég, olyan egyszerűnek tűnt,
de ha körbe járom, s nézem,
már egyre meredekebb mű,
ívelő szerpentin élen


futó, fényes anyacsavar.
Az élet is ilyen furcsa,
hömpölygő lázas kábulat,
s forrongó mélységet takar.


Ma még kicsiny a távolság,
de holnap magas akadály,
mert régi a menet, s rozsdás,
s nincs több megértés, hallgatás.


Csikorogva, akadozva
rója tovább rövid útját.
Mi is így járunk, fokozva
bánatunk, s fájdalmunk súlyát.


Jöttünk szeretni, de megyünk
tovább...űrbe nyújtjuk kezünk, 
a semmit markoljuk velük,
s kiábrándultan lefekszünk.


Ébredni már nem akarunk.
Fáj az élet? Minek vagyunk?
Nem a pénz, a mi hatalmunk,
zengő hárfák a jutalmunk. 
 

Mariann, mint az őzike megriad,

ahogy a kelő napsugár szemében megcsillan.

De máris örömfény gyúl helyébe,

mert ma helyet foglal az úr szívében.

Legyél hát mindig örömteli, boldog,

önfeledt nevetés hagyja el a torkod.

Amit, óhajtasz, legyen ajándékod,

nagyon sok gyönyörű névnapot kívánok!

Adjon az Isten minden jót néktek,

Sziasztok! Hoztam az új heti verseny "feltételeit"
A "két Éva"( Havas Eva, és Szabó Éva) szavai a következők:
'felhő, tánc, irgalom, fecske, bánat, pendül, kékség, zuhan, páros, szürke'
Még egy kikötés: a vers első sora ez legyen:
"Én megtehetném és mégsem teszem" (Pilinszky János Ne félj című versének első sora)..

"Én megtehetném és mégsem teszem"
Szürke napokat fessen ecsetem.
Vegyüljön bele egy pici kékség
bárány felhő legyen rajta térkép

"Én megtehetném és mégsem teszem"
Pendüljön lantom utcán, s tereken
dallama gyógyír, illanó bánat
üteme serkentse táncra lábad

"Én megtehetném és mégsem teszem"
Irgalom feléd szánalmat keltsen,
mert párosan szebb az élet, s létem
zuhanna  érzelem nélküli térbe.

"Én megtehetném és mégsem teszem"
Ajkam az ajkadba harap, s szeret
Irgalom járja át sajgó szívem,
testemmel szolgáljon téged híven

Tudom ,hogy volt,
tudom, hogy van,
s tudom, hogy lesz perc, ami megsebez!