jegvirag blogja

*

Kell még, hogy legyen szebb,
kell még, hogy érezhesd,
kell még, hogy neked is
jusson még szeretet,
kell még a napnak sugara,
s a boldogság édes madara,
szálljon az ajkadra,
mert te is megérdemled,
hisz nincs senkinél sem több vétked,
mert neked is van szíved,
ami fájón érezz,
s kell, aki meggyógyítja,
ha kell fehér gyolcsba burkolja,
s mint gyémántot, úgy vigyázza...
jöjjön hát el neked,
ki bajokban is fogja kezed,
és átgázol érted tűzön is,
hogy egy kicsikét felvidítsd

Vannak napok, mikor emlékezünk,
s minden egyes gyöngyöt számba veszünk.
Hallgatagan nézünk, s lépünk tova,  
el ne illanjon e csöppnyi csoda.
Arcunk fényét tenyerünkbe rejtjük,
s kibuggyanó sós folyammal küzdünk,
de torkunkból felcsendül a kacaj,
milyen jó, hogy éltél, s velem voltál.

 Változatok :)

Vannak napok, mikor emlékezünk,
s minden egyes gyöngyöt számba veszünk.
Hallgatagan nézünk, s lépünk tova, 
el ne illanjon e csöppnyi csoda.
Arcunk fényét tenyerünkbe rejtjük,
                         *
s kibuggyanó könnyeinkkel küzdünk,
s kibuggyanó sós cseppekkel küzdünk
                          *
s ki-kiömlő könnyeinkkel küzdünk
s ki-kiömlő sós folyammal küzdünk
s Ki-kiömlő  sós cseppekkel küzdünk
                         *
s ki-kitörő könnyeinkkel küzdünk
s ki-kitörő sós folyammal küzdünk
de torkunkból felcsendül a kacaj,
milyen jó, hogy éltél, s velem voltál.
                           *

Ha ezer évig élnék, s mindig csak szolgálnék,
lesném minden gondolatod, lennék ajándék,
akkor sem tudnám meghálálni néked,
hogy világra hoztál és óvtad minden léptem

Kaptam az Istentől egy gyönyörű jutalmat,
megtapasztalhattam, milyen ha anya vagy.
Azóta tudom, nincs felnőtt csak gyermek,
szerető szív mindig csak jó felé terelget...

Köszönöm hát anyám Istennek a léted,
mikor hőmérőztél s a lázunkat mérted
köszönök én minden átvirasztott percet
gondoskodásodat és angyali türelmed

s hogy hozzánk mindig volt egy kedves szavad,
s nem táncolt hátunkon sose fakanalad
Köszönetet mondok újra az Istennek,
hogy még ma is élsz és itt lehetsz mellettem
 
Van hozzá több, nagy szívbéli kérésem
könnyítse meg minden egyes lépésed,
tartson meg a földöm még nagyon sokáig
tündöklő napunknak örökös holtáig

Mosolyom hányszor arcomra fagyott,
hogy szebbé varázsoljam a napod.
Nevettem, mikor sírni lett volna
kedvem, mosolyt csaljak arcotokra.

Mondhatnám mily nagy a lélek terhe,
mikor érted mind ezeket tette,
de nem került semmibe az egész,
mert a véremért semmi sem nehéz.

kérdeznéd: ma újra megtenném-e?
A felelet csakis igen lenne,
egy anyának az a legfontosabb,
gyermeke legyen a legboldogabb

Vajon az idő csal-e meg engem vagy én csalok.
s mozgásom lett lomha, akkor is ha nem akarom.
Rég fürge izmok csak lustán tötyörésznek,
s az időfolyamba olvadok önfeledten...