jegvirag blogja
VéleményJegyünk
Irónikus a sors, olykor játszik velünk.
botladozva lépdelünk mire megleljük a helyünk.
ezerszer elesünk és ezerszer felállunk,
s talán teljesül majd leghőbb kívánságunk
Csoda papírosba csomagolja az úr nekünk,
ajándéka ott van előttünk, rá mégse lelünk,
mert csillogó gyémántok vakítják el szemünk
mindem fontosabb lett, mint szívbéli szeretetünk
kavics
Folyóparton bandukolva,
talpamat folyton kavics nyomja.
kicsi sötét, fehér babos
sima érdes, s veszélyes,
mint az élet, oly szeszélyes
Megállok egy pillanatra,
elbambulva a távolba...
Mi emberek is, ilyenek vagyunk,
egymástól mégsem nyugodhatunk!
még két szerelmes is marakodik,
apró fogpiszkálón is osztozkodik!
miért nem vagyunk mi is apró kövek?
amik soha semmin sem veszekszenek,
csak csillognak-villognak a napsütésben
folyóparti homok nedves hűvösében
van?
Ki érti a női lelket, amikor hozzá nincsen licensz,
de a nőnek sem könnyebb megérteni a férfi szívethasználati utasítás nem jár velük, főhet sokszor szegény fejük ne keseregj, ezen nagyon, csak menj mindig az orrod utánkiszagolja neked ki kell, s már nem is állsz ott, olyan bután???
Nesztelen voltam...és meztelen
Rám telepedett a bal sejtelem
Magamra húztam a bundámat
Úgy dideregtem, mint ama ruhátlan
Aki most jött a forró fürdőből ide,
S lépett törött jégtükör közepébe
Elsüllyedt a gyáva test, alámerült
És a lélek, túl hamar elmenekült
Ott lebeg valamim...a semmiben
körülmények sodrásában keringve
Csak apróság az...mi felébreszt
Kétség tűnjön el, ami emésztett
illanó öröm
Gyakran szólnék, de már nincs is kihez,
Aki volt... eltűnt...másik szirénhez?
Kérdéseket magamhoz intézem,
Lényed is már csak álom s, igézet?
Írod...nagyon sokszor gondolok rád
Mégis ritkán fogod meg...ceruzád
Semmit mondó, fellengzős, nagy szavak
Harcos tetteid...egyre hallgatnak
Ó! Az őszinteséget várod el!
A másiktól abszolút hűség kel!
Értsen és figyeljen ezerrel rád,
mert ha nem?... szó nélkül lelécelsz...tán?
Jaj! Most miért is csodálkozom, hogy
negyvennégyes lábon tova oson
Hisz rólam... mit gondol? Mit is hihet...?
Csak holmi...kis nő...ki érte liheg
Hm...de a látszat, káprázat csalhat ám,
mert édes...pirosló, fényes almám
belülről álnok, csúf féreg rágja
A létezését senki se látja!
Így egy illúziót adok neked,
s örömmel nyújtod éhező kezed,
de az első falat után...
nézel meglepetten bután,
mert nem az ember kell...aki vagyok,
hanem az, ki a képen...ott ragyog!
S most itt ülök magányosan, némán,
mert nem vagyok tökéletes példány!
Levonom a konzekvenciákat,
nehogy egy olyan fára felmásszak,
minek minden ága... gyenge.... halott.
Puszta közepében áll, s...megfagyott!
szólnék de nincs kihez,
aki volt...eltűnt egy kriplihez
kérdéseket magamhoz intézem,
lényed is már, csak rossz idézet
írod...sokszor gondolok rád
de ritkán fogod meg a ceruzád
fellengzős nagy szavak
de a tettek egyre hallgatnak
ó az őszinteséget várod el
a másiktól abszolút hűség kel
értsen és figyeljen ezerrel
mert ha nem... szó nélkül lelécel
de miért is csodálkozom
hogy 44-es lábon tova oson
hisz rólam ő... mit is hihet...
csak egy... nő...ki érte liheg
de a látszat csalhat ám
mert pirosló fényes az almám
de bülül csúf féreg rágja
létezését senki se látja
s ha, ezt adom neked
örömmel nyújtod kezed
de az első falat után
nézel meglepetten bután
mert nem az kell, aki vagyok
hanem az, ki a képen ragyog
s most itt ülök némán
mert nem vagyok tökéletes példány
levonom azért a konzekvenciákat
nehogy egy olyan fára mászak
minek ága gyenge, halott
s puszta közepében hagyott