jegvirag blogja

Vélemény
jegvirag•  2014. március 19. 03:15

Jegyünk

Irónikus a sors, olykor játszik velünk.
botladozva lépdelünk mire megleljük a helyünk.
ezerszer elesünk és ezerszer felállunk,
 s talán teljesül majd leghőbb kívánságunk

Csoda papírosba csomagolja az úr nekünk,
ajándéka ott van előttünk, rá mégse lelünk,
mert csillogó gyémántok vakítják el szemünk
mindem fontosabb lett, mint szívbéli szeretetünk

jegvirag•  2012. november 24. 04:48

kavics

Folyóparton bandukolva,
talpamat folyton kavics nyomja.

Egyik kerek, másik lapos,
kicsi sötét, fehér babos
sima érdes, s veszélyes,
mint az élet, oly szeszélyes

Megállok egy pillanatra,
elbambulva a távolba...

Mi emberek is, ilyenek vagyunk,
egymástól mégsem nyugodhatunk!
még két szerelmes is marakodik,
apró fogpiszkálón is osztozkodik!

miért nem vagyunk mi is apró kövek?
amik soha semmin sem veszekszenek,
csak csillognak-villognak a napsütésben
folyóparti homok nedves hűvösében
jegvirag•  2011. november 20. 10:21

van?

Ki érti a női lelket, amikor hozzá nincsen licensz,

de a nőnek sem könnyebb megérteni a férfi szívet

használati utasítás nem jár velük, főhet sokszor szegény fejük 

ne keseregj, ezen nagyon, csak menj mindig az orrod után

kiszagolja neked ki kell, s már nem is állsz ott, olyan bután


jegvirag•  2011. június 7. 15:45

???

Nesztelen voltam...és meztelen
Rám telepedett a bal sejtelem
Magamra húztam a bundámat
Úgy dideregtem, mint ama ruhátlan

Aki most jött a forró fürdőből ide,
S lépett törött jégtükör közepébe
Elsüllyedt a gyáva test, alámerült
És a lélek, túl hamar elmenekült

Ott lebeg valamim...a semmiben
körülmények sodrásában keringve
Csak apróság az...mi felébreszt 
Kétség tűnjön el, ami emésztett 

jegvirag•  2011. február 12. 14:20

illanó öröm

 Gyakran szólnék, de már nincs is kihez,
Aki volt... eltűnt...másik szirénhez?
Kérdéseket magamhoz intézem,
Lényed is már csak álom s, igézet?
 
Írod...nagyon sokszor gondolok rád
Mégis ritkán fogod meg...ceruzád
Semmit mondó, fellengzős, nagy szavak
Harcos tetteid...egyre hallgatnak
 
Ó! Az őszinteséget várod el!
A másiktól abszolút hűség kel!
Értsen és figyeljen ezerrel rád,
mert ha nem?... szó nélkül lelécelsz...tán?
 
Jaj! Most miért is csodálkozom, hogy
negyvennégyes lábon tova oson
Hisz rólam... mit gondol? Mit is hihet...?
Csak holmi...kis nő...ki érte liheg
 
Hm...de a látszat, káprázat csalhat ám,
mert édes...pirosló, fényes almám
belülről álnok, csúf féreg rágja
A létezését senki se látja!
 
Így egy illúziót adok neked,
s örömmel nyújtod éhező kezed,
de az első falat után...
nézel meglepetten bután,
 
mert nem az ember kell...aki vagyok,
hanem az, ki a képen...ott ragyog!
S most itt ülök magányosan, némán,
mert nem vagyok tökéletes példány!
 
Levonom a konzekvenciákat,
nehogy egy olyan fára felmásszak,
minek minden ága... gyenge.... halott.
Puszta közepében áll, s...megfagyott!

 

szólnék de nincs kihez,
aki volt...eltűnt egy kriplihez
kérdéseket magamhoz intézem,
lényed is már, csak rossz idézet

írod...sokszor gondolok rád
de ritkán fogod meg a ceruzád
fellengzős nagy szavak
de a tettek egyre hallgatnak

ó az őszinteséget várod el
a másiktól abszolút hűség kel
értsen és figyeljen ezerrel
mert ha nem... szó nélkül lelécel

de miért is csodálkozom
hogy 44-es lábon tova oson
hisz rólam ő... mit is hihet...
csak egy... nő...ki érte liheg

de a látszat csalhat ám
mert pirosló fényes az almám
de bülül csúf féreg rágja
létezését senki se látja

s ha, ezt adom neked
örömmel nyújtod kezed
de az első falat után
nézel meglepetten bután

mert nem az kell, aki vagyok
hanem az, ki a képen ragyog
s most itt ülök némán
mert nem vagyok tökéletes példány

levonom azért a konzekvenciákat
nehogy egy olyan fára mászak
minek ága gyenge, halott
s puszta közepében hagyott