jegvirag blogja

Gyász
jegvirag•  2014. augusztus 18. 04:15

veszteség

Múlnak az évek és múlik a fájdalom, 
enyhül sajgása, de az űr egyre nagyobb, 
jön ezer kérdés, de a válasz sehol, 
miért oly kemény az élet, mint a beton! 
Idővel nevetünk és újra bohóckodunk, 
de feledni...nos feledni sose tudunk.

jegvirag•  2014. július 19. 10:01

Jutkának

                                                     Minden folyó ered valahonnan,
                                       kis csermelyek, patakok töltik fel a hegyoldalban.
              Először csak csilingel a hangja , majd ahogy duzzad, morajlik, úgy lesz nagy a sodra.
                         Eleinte még békés és tiszta , de az idő múlásával egyre több a hordaléka,
                                   bárcsak maradna mindig tiszta, mint a hegyi kristály, 
                                         s abban te is, még ma is velünk játszadoznál!
                                                     De te elmentél vele úsztál,
                                                hogy kérdéseidre választ kapjál.
                                              Elvittek magukkal a locsogó habok,
                                              egy másik dimenzióba sodródtatok.
                 Ahol minden szenvedésed értelmet kapott, s lelki sebeidre ezer vigasz jutott.
                                            Nem az számít, honnan ered a patak,
                                              hanem útja során hogyan simogat,
                                             s medre mélyén mi mindent tartogat. 
                                                    Kiveti e magából a titkokat,
                                              vagy ölelő karokkal hordja azokat.
                                          Nem az számít, ki mit ígér, s mivel ámít,
                                          hanem az, aki, s ami a szívünkben lakik.
                           Felnézek hát a csillagokra, mert biztos köztük vagy valahol,
                              ahol szivárvány színű sugarakkal a végtelenben utazol.
                                                  Szeretteidre onnan vigyázol

jegvirag•  2014. május 31. 12:12

gyöngyök

Vannak napok, mikor emlékezünk,
s minden egyes gyöngyöt számba veszünk.
Hallgatagan nézünk, s lépünk tova,  
el ne illanjon e csöppnyi csoda.
Arcunk fényét tenyerünkbe rejtjük,
s kibuggyanó sós folyammal küzdünk,
de torkunkból felcsendül a kacaj,
milyen jó, hogy éltél, s velem voltál.

 Változatok :)


Vannak napok, mikor emlékezünk,
s minden egyes gyöngyöt számba veszünk.
Hallgatagan nézünk, s lépünk tova, 
el ne illanjon e csöppnyi csoda.
Arcunk fényét tenyerünkbe rejtjük,
                         *
s kibuggyanó könnyeinkkel küzdünk,
s kibuggyanó sós cseppekkel küzdünk
                          *
s ki-kiömlő könnyeinkkel küzdünk
s ki-kiömlő sós folyammal küzdünk
s Ki-kiömlő  sós cseppekkel küzdünk
                         *
s ki-kitörő könnyeinkkel küzdünk
s ki-kitörő sós folyammal küzdünk
de torkunkból felcsendül a kacaj,
milyen jó, hogy éltél, s velem voltál.
                           *


Vannak napok, mikor emlékezünk,
s minden egyes gyöngyöt számba veszünk.
Hallgatagan nézünk, s lépünk tova, 
el ne illanjon e csöppnyi csoda.
Arcunk fényét tenyerünkbe rejtjük,
s Ki-kiömlő  sós cseppekkel küzdünk
de torkunkból felcsendül a kacaj,
milyen jó, hogy éltél, s velem voltál.
                          

jegvirag•  2014. április 9. 13:02

labda-tüske

olyan létem , mint  a labda
ha feldobnak szállok a magasba,
ha tüskét szúrnak belém,
s bántanak, leeresztek,
 nem marad más belőlem sem,
csak egy gumi lepény

jegvirag•  2014. április 9. 12:58

képletes értelem

nehezen értem meg,
mi az, ami kell neked
nem kértem tőled semmit sem
mégis önzőnek ítélted lényemet
 
mi is az, amit akartam,
fejemet hajtani válladra,
cinkosan összekacsintani,
szállni véled a magasba
 
mit is láttam benned én,
a felelet hosszú regény.
pajzán csillagot a kék égen,
hold csücskén intett felém.
 
sudár fát mezei réten,
árnyékát küldve nekem.
birkát ki akolban béget,
s lelkedből egy szelet
 
azzal csillapítottad éhem,
s én pincsi kutyád lettem.
mi volt, mi rabul ejtett, ne kérdezd,
mert nem találok rá feleletet.
 
mondhatnám szép tekinteted,
de ne kérd, hogy hazudjak neked.
talán deres halántékod igézett meg,
vagy lépted, s perzselő érintésed,
 
nem vonzott se villád, se házad
hisz ezekről sosem kérdeztelek.
titulusod, pályád, vágyad, szavad
csak miattad érdekeltek,
hogy örülhessek veled
 
hiába kutatok válasz után
hisz egyik sem volt még meg,
csak boldogságtól telve bután,
vártalak, hogy megérkezz