jegvirag blogja

Isten teremtette a földet hat nap alatt
mivel elfáradt, hetediken nyugton maradt
Pihenés közben, magában így elmélkedett
Amit teremtettem, mily szép lett, milyen remek
 
Van a Földemen élet: növény, s állat sereg
képmásomhoz hasonlót fabrikálok egyet
elnevezem embernek, ezt a szép szál legényt
de egyedül a bolygón, élni semmit se ér
 
S ekkor a férfi delejes álomba merült
Egy oldalbordájából: Éva el is készült
teremtő formázta, csínosította csendben
ha felébred Ádám, gyönyörű társra leljen
 
S amit fiából kifelejtett, a lány kapta
sok bűbájjal, szépséggel lelkét felruházta
Meg is kapott ő sorban, minden huncutságot
a kíváncsiság benne egyre jobban lángolt
 
Éden kertben kígyóként, Lucifer megjelent
élesztgette alvó hiúságát lelkesen
szédítő szavakra hajlott a gyenge asszony
hogy a tiltott fának gyümölcsébe harapjon
 
édes, zamatos íz, már szájában terjengett,
kedvesének nyújtotta, jöjj hát te is egyed
csak kóstold meg! mézes, mázas hangon kérlelte,
párja, hogy kedvében járjon, fogta, s megette,
 
tudásfának termése nyitotta ki szemük
Bujkáltak a kertben, rejtve meztelen testük
Látta mindenható, fügefa levél zölddel
Pőreségüket azzal fedik hellyel-közzel

Pucérságukat fedi hellyel közzel

Kérdésére félve, őszintén Éva felel
 
Délben Uram a Sátán angyala beköszönt
belém a bűnös tettre, bátorságot ő önt
csábító szavára emeltem fel kezemet
hogy tiltott fának gyümölcseiből levegyek
 
 
édes, zamatos íze számban terjengett,
ebből kedvesem kihagyni, nem lehet
kérleltem mézes, mázas hangon, legalább egyet harapjon
s milyen balga a lélek, evett, hogy kedvemben járjon
 
kígyó szavára hallgattunk az almába így haraptunk
Én voltam a merész, hagytam Ádámnak is egy rész
Szabadon ettetek, keltetek, hagytam kedvetekre éljetek
ezt kellett kapnom cserébe, nagyot csalódtam az emberben
 
 megszegtétek az ígéretet, tiltott termésből ettetek
A paradicsomban nincs többé helyetek!
te nő ezentúl kínzó fájdalommal szüld gyermeked
és te első teremtményem verejtékkel szerezz kenyeret
 
 Azóta harcol az ember állattal, természettel
S szerelem gyümölcse eggyé lesz az enyészettel
kínok közt vajúdik az asszony, hogy az emberi faj fen maradjon
elhagyod értem anyád, apád, hogy szíved rám hallgasson
 
s cserébe mi a jussod, ha az átok jobban sújt
könnyekkel telik meg minden út
de, ha szerencsés vagy és egy angyalt kapsz
 míg gyertyád ég kitartasz

Isten teremtette a földet hat nap alatt
mivel elfáradt, hetediken nyugton maradt
Pihenés közben, magában így elmélkedett
Amit teremtettem, mily szép lett, milyen remek
 
Van a Földemen élet: növény, s állat sereg
de nincs képmásomhoz hasonló készítek egyet
elnevezem embernek, ezt a szép szál legényt
de egyedül a bolygón, élni semmit se ér
 
Amikor a férfi álomba elszenderült
egy oldalbordáiból napvilágra került
a teremtő formázott, csínosított csendben
ha felébred Ádám, gyönyörű társra leljen
 
S amit fiából kifelejtett, a lány kapta
sok bűbájjal, szépséggel lelkem felruházta
Meg is kaptam én sorban, minden huncutságot
a kíváncsiság bennem egyre jobban lángolt
 
Éden kertben kígyóként, Lucifer megjelent
élesztgette alvó hiúságom rendesen
szédítő szavakra hajlott gyenge akarat
hogy a tiltott fának gyümölcsébe harapjak
 
édes, zamatos íze, már számban terjengett,
kedvesemnek nyújtottam, jöjj hát te is egyed
kérleltem mézes, mázas hangon, kóstold meg ezt
a balga lélek, hogy kedvemben járjon, evett,
 
tudásfának termése nyitotta ki szemünk
Bujkáltunk kertben, elrejtsük meztelen testünk
Látta mindenható, fügefa levél lóg rajtunk,
Kérdésére félve, őszintén válaszoltunk

Isten teremtette a földet hat nap alatt
mivel elfáradt, hetediken nyugton maradt
Pihenés közben elmélkedett
Amit teremtettem, mily szép, milyen remek

Van a Földemen: növény, állat sereg
S, hogy legyen értelem: magamhoz hasonlót készítettem
nevezem embernek, e szép szál legényt
de egyedül a bolygón, az élet semmit se ér

Amikor a férfi álomba szenderült
oldalbordáiból egy napvilágra került
 a teremtő formázgatott, csínosított engem
ha felébred Ádám, gyönyörűre leljen

S amit fiából kifelejtett, lányának adta
bűbájjal, szépséggel Évát felruházta
Meg is kaptam minden huncutságot
a kíváncsiság lelkemben lángolt

Éden kertben kígyóként, Lucifer megjelent
élesztgette szunnyadó hiúságom rendesen
szédítő szavára hallgatni, nem is ment nehezen,
hogy a tiltott fának gyümölcseit levegyem

édes, zamatos íze számban terjengett,
ebből kedvesem kihagyni, nem lehet
kérleltem mézes, mázas hangon, legalább egyet harapjon
s milyen balga a lélek, evett, hogy kedvemben járjon

A tudás fájának termésétől kinyíltak a szemek
Bujkáltunk a kertben, elrejtsük a meztelen testet
Látta a mindenható, füge fa levél lóg rajtunk,
Miért? Kérdésére félve, de őszintén valaszoltunk

kígyó szavára hallgattunk az almába így haraptunk
Én voltam a merész, hagytam Ádámnak is egy rész
Szabadon ettetek, keltetek, hagytam kedvetekre éljetek 
ezt kellett kapnom cserébe, nagyot csalódtam az emberben

megszegtétek az ígéretet, tiltott termésből ettetek
A paradicsomban nincs többé helyetek!
te nő ezentúl kínzó fájdalommal szüld gyermeked
és te első teremtményem verejtékkel szerezz kenyeret

 Azóta harcol az ember állattal, természettel
S szerelem gyümölcse eggyé lesz az enyészettel
kínok közt vajúdik az asszony, hogy az emberi faj fen maradjon
elhagyod értem anyád, apád, hogy szíved rám hallgasson

s cserébe mi a jussod, ha az átok jobban sújt
könnyekkel telik meg minden út
de, ha szerencsés vagy és egy angyalt kapsz
 míg gyertyád ég kitartasz

Szerkesztés alatt

Amikor az isten, az embert gyártotta
Fogott egy marék port, sárrá dagasztotta
Alakított rajta, fújt rá leheletet,
azért tud úgy fájni, odabent a lélek

A teremtő látta, magányosan élek
Fogta egy bordámat, s odaadta néked
Felruházott végül mézes, mázos szóval,
így lettem, hát jóba földön a kígyóval

Megettem az almát, pedig nem volt okom
de amíg, csak élek annak nyűgét hordom
Megbántam én nyomban bűnös gondolatom
mégis az asszonyra, gyakran sóhajtozom
osztozz minden rosszban, csak rád vágyakozom