jagosistvan blogja

amikor a zenekar megpihen

fájdalmas a csend - a zenekar pihen

míg italod forgatod kezeidben

addig lábam kényszeresen dobol

a hal(l)hatatlanság dallamára

nem nézve rád suttogom – miért?

választ se várva mondom helyetted: csak

és nem értem a döntést

amely még csak most fog megszületni benned

amikor a zenekar majd egy percre megpihen

2011. február 5.

18:44

éjféli színpad

most itt állok

ingben s a nyakkendő szorít

nem én kötöttem

bőrcipőmben egykedvűen izzadok

lélekfarkasom vonyít

hagyom már nem firtatom miért

felállok

a tömeg néz

(két ember s egy üveg az asztalon)

szemeikben könny dereng

ezen a füstködös hajnalon

harmincas nő ásít

pedig férfi kéz fonódik combjaira

alatta harisnya és bőr reped

lassan kigombolom ingem

(pattogzó gombok)

s felfedem megrajzolt énemet

a taps elmarad

pedig hittem valami újat adhatok

a nő kortyol egyet

s egy távoli pontra nevet

- át a lélekablakon

Choli Daróczi József: Fáj

Férfiként: halálraítélt.
Megfogni neszeit az éjszakának.
Zuhanni, zuhanni mint a kő!
Arcom csontján a rés,
Hiányod miatt tátong.
Szememet feléd fordítom,
Lepergett húsomból kikelt
Szirmokat szórok nyomodba,
Mert most tudom,
Most már tudom,
Hogy múltamba belevesztél.
Befagy a szám,
Megpüffedt ajkaim között
Holdarcod ívét hordom,
Magamba beépítelek.
Sírgödör szélébe kapaszkodó
Fű hajad selyme fáj.

Belső zaj

Nem koldulom én mások jóindulatát. 

Én is csak akkor adok, ha a szív is úgy akarja.

Tintám színe olykor vörös mint a vér 

s a finom lelkű urakat bizony felkavarja .

Fogják fejüket, inastól remeg a kéz .

Sárga fogak mélyednek aszalódott vén ajkakba.

Ördögöt rajzoltam a ház falára:

Lassacskán bealkonyul az agg varjaknak

Nosza , hát haljon meg a nap!

Majd én tüzet gyújtok.

Máglyára vetett soraim fényt mutatnak majd

az égen, mint csillagok fénylenek,

s mennyei zene lesz a belső zaj.

2010. október 18.

hétfő  23:01

Légy költő

Légy költő.

Szép szavak varázslója,

kurvák által kitartott lélekkuruzsló.

Hass és vadássz!

(hatásvadássz)

Szúrj át szíveket

s légy mindig az utolsó

ki hozzáad az élethez rímeket.

Tagadj anyát, nőt, hitvány szeretőt,

feküdj álmatag sínek mentén.

Legyen véres rózsa fekélytakaród

- mit is kívánhatnál többet ennél?

Légy halott,

kit megsirat a félvilág.

Összevizelt állat egy sarokban.

Ölj a nőért, ha kell,

késsel, szóval, sorokkal.

Tagadj valót, szép buja kerteket.

Ébredj sáros másnapokat.

Írj - ha még tudsz - fehér lepelbe ragadt

magasztos dicshimnuszokat.

Légy költő

- leszel majd óriás.

Mikor sírodról az eső,

csak mohát mos

- semmi mást.

2010. szeptember 30.

csütörtök 8:27