jagosistvan blogja

Vers
jagosistvan•  2010. szeptember 23. 11:01

Garázsapu

Garázsapu

 

Minap ahogy utamat jártam,

nejlonszatyorral kezembe',

egy furcsa feliratot láttam,

melyről Gergő jutott eszembe.

 

Garázsapu – díszlett a falon,

olyan huncutul szerkesztve.

Éjszakai suhancok nagyon

az elemükben lehettek.

 

Mit bántam én!– jött a gondolat.

Bennem lel nyugvást a gyermek.

És én őrzöm majd porontyomat

Kínok és bánatok ellen.

 

Mert mi más is lenne a dolgom

hogy óvjam, ha rátör a félsz,

hisz lelke lelkembe oltva

majd halálom után is él.

jagosistvan•  2010. szeptember 1. 11:53

Van egy hely

Van egy hely

 

Oly távol vagy tőlem, és mégis közel…

 

Az utak elágaznak -

Ki-ki a maga útján.

Porban, kínban,

örömmel, sírva

büszkén és sután -

egyre megy.

 

Sínek között,

olykor titkos ösvényeken

átkozva, áldva,

térdünkön járva -

dacfogunkat szíva

foszló emlékekért.

 

Van egy hely

hol az utak összefutnak.

Emlékek, vágyak,

szemek villanása,

törékeny érintések.

Én már ott vagyok -

várom érkezésed.

jagosistvan•  2010. június 2. 11:51

a bosszú szépe

a bosszú szépe

 

ha nem szól a száj

nem fáj a fej

dunán innen és túl

egyazon jel alatt

máshogyan szavalnak

mások csengnek mondatok

betük, számok, sorozatok

képek - indulatok

egyazok

semmi gáz

no para

parafenomén isten

rettegő barma

barmai - a karma hamis

égve fél az ember is

már aki

 

retteg az eszme

vérből sarjadó

keleti szél hoz majd

pofont - csattanót

orcán pír az ország pírja

tejben zsirban

gőgtől hízva

a bosszú szépe

a "világbéke-mozgalom"

arcpirító pofonjai

jagosistvan•  2010. május 20. 09:36

Mert az út nem mindig kikövezett

Mert az út nem mindig kikövezett

 

…mert az út nem mindig kikövezett,

s olykor távoli múltba vezet fájdalmak között.

Láncok sokasága tartaná vissza gyermeki éned

a jelen hangjaitól. E kép hamis – az elme törött.

Nyugtató színekből épít erős várat magának

 - egyféle bölcsőt – belső szavára hajló szereppel,

de mire felocsúdik, a nap hidegen ragyog

és kolduló lélekkel a jelenben andalog mázsás terhekkel.

…mert az út nem mindig kikövezett.

jagosistvan•  2010. május 9. 22:07

átragyog

átragyog

 

éretlen kalászok dacolnak

a vén nap könnyeivel

még zöldben – nem sejtve:

sárgában tündököl az elmúlás

csillagok mögül átragyog

a tétlen megnyugvás

 

2010. május 9.

vasárnap  22:01