jagosistvan blogja

Gondolatok
jagosistvan•  2012. március 16. 12:18

Ha másképp nem megy

Ha másképp nem megy

 

Messzi keletről jöttem szolgálni téged.

Magamra aggatva csillagom, keresztem.

És tudom, az emelt fő, nem mindig érdem

 gyermek mosolyú tiszta kék szemedben.

 

Ahonnan én jövök, lásd, ott fogant a hit.

Ahol a folyó még szabad a medrében.

Ám ráléptem utadra – vajon merre visz?

Járhatok-e még szívednek bús kedvébe’?

 

Így kellene tennem, ha már vándoroltam.

Hosszú útjaidon biz’ elfárad a láb.

Hiszékeny szívemet magammal sodortam,

csupán a büszke gerinc harsogja: állj!

 

Tudod, gerinc nélkül elvész minden tartás.

Földön csúszva-mászva én semmit sem érek.

Lám, ezért oly göcsörtös ez az akarvás,

ha másképp nem megy, hát utadról letérek.

 

 

2012. március 16.

péntek 11:46


http://jagosistvan.blogspot.com/2012/03/jagos-istvan-robert-ha-maskepp-nem-megy.html

jagosistvan•  2009. október 1. 17:19

V.V.L. 2.

Voltam, vagyok, leszek  2.

 

  Voltam én már minden ebben az életben. Még akasztott ember is. Gyermekként átéltem mindent mit nem kellett volna. Az elhagyatottságtól a halálig mindent. Éreztem már fagyot a legnagyobb forróságban is, amikor anyám szíve jéggé dermedt a delírium mámorban. Hideg volt akkoriban…Volt hogy eszköz voltam idegen kezekben. Kard, nagy véres kard. De kicsorbultam önként, mert inkább azt akartam hogy reménynek nézzenek, mintsem ítélkező fegyvernek.

  Ahogy teltek rajtam, lassan de biztosan a szürke és szürkébb évek, megismertem a szivárványt. Szép volt és kedves. Kedvesen buta, mint királylány a quiz showban. Színekkel festette meg szívem legbelső zugait. Még azt is ahol rejtett énem rémálmodott. Csak jóval később vettem észre hogy az álom valósággá vált. Szép színes valósággá. Felvert a „napsugár”. Vörös, sárga és fekete…Egyedi elrendezés. Tüzes, irigy és halálos. Megégetett az irigysége és megölt. Mint egyfajta ember megszűntem létezni. De megszületett a Reménykedő bú és az  Ítélkező. Az elsőszülött melankolikus hangulata átjárja a test minden zegzugát. Bízik, és erőt merít. Jól teszi, mert szükség lesz rá az elkövetkező időkben. Az Ítész nem kegyelmez. Ha kell szeg a fában, döglégy az arcon ami beköpi a bőrt. Ő a síró játék a félelem dombjai között. Sír és Ítél. Életre. Egy életre a halálba. Az én megzavarodik a kettős behatástól.

  Behatolás. A lélekbe, a szívbe, és ha kell hát a húsba is. Mindig és mindenáron. Ez az Ítész sorsa. Az enyém is. Őrült leszek és már félni sem merek, mert a félelem boldogít hosszú távon. A meghasonlás édes öröme hormonokat termel az irracionalitást észlelő, de ellene semmit sem tevő agynak. Ergo az őrület körbe lengi tudatom. A tudatom meg az őrületet.

  Tehát leszek tőr, ami a szívedbe váj, miközben a szemeid olcsó kis üveggolyóként feszelegnek a szemgödör mélyén ahol a tejfehér genny lassan szivárog a repedéseken át. Méreg leszek tátogó ajkadon. Zöld halál a kibaszott nyelveden. Én leszek a rothadó húsod, amely leválik hártyás csontodról. Én leszek a Minden ami árt neked. S én leszek majd a virág is mely hervad majd sírodon.

  Hervadás…a lét lassú lebomlása. Az utolsó pillanat lesz az, amikor tisztulni fog a kép, s megértem majd hogy a „bűnre bűnnel” és a „haragra harag” nem megoldás. De akkor már késő. Azt hiszem most értettem meg…

jagosistvan•  2009. augusztus 7. 11:46

Monológ 2.

Monológ 2.

 Támadó szellemű vagyok. Támadok, tehát védekezem. Önmagam és a külvilág ellen. Védelmem erős. Erősen ingatag. Kipukkadt luftballon életem értelme. Életem értelmez. Legalább is próbál. Ruhákat, szokásokat, miegymást. Mi egymást próbáljuk. Finoman és vadul. Harapva és csókolva. Leheletnyi érzésforrás tör elő belőlünk. Gejzír vagyok. Forró önelégültség lövell ki énem titkos rekeszéből. Rekeszek. Rácsos, fekete rekeszek. Rab vagyok. Nem a tiéd. Te már elveszítettél a sarkon tegnap. Nem direkt, spontán. Úgy ahogy egykor rám találtál. Tisztán és hamisan…Mindig csak így. Máshogy lehetetlen. Nem kell mese. A királylány kurva lett, a herceg rehabon nyalogatja sebeit. A hét törpe meg belépett a varietébe. A sárkányok kihaltak. Befelé fújták a tüzet. Elemésztődtek. Az alma meg megemésztődött. Úgy ahogy az is hogy még mindig támadok. Tehát védekezem.

jagosistvan•  2009. március 31. 11:35

Van e megoldás?

Meddig és miért...Meddig lehet feszíteni a húrt? Hol az a határ amikor elpattan és a nyakadra tekeredve megfojt? Meddig és miért...Miért kell folyton a határainkat feszegetni, Miért nem lehet elfogadni azt a tényt hogy nem vagyunk mindenhatók és örüljünk annak is amit eddig, kisebb vagy nagyobb árért, de megszereztünk. Ez az embernek nem elég. Szomjazza a tudást és éli, élvezi a hatalmat. Istent kreált magának csak azért hogy azon is felülemelkedjék. Gátakat állít a saját útjába, elhitetve ezáltal hogy milyen "nehéz" is volt megtenni a következő lépést. Íme az ember. Könyörtelen bio-computer aki önmagát programozza. A skynet mehet a levesbe az összes terminátorával együtt. Van e megoldás? Létezik e olyan hogy azt mondom elég. Kívül szeretnék lenni a "buborékból". Megtehetem ezt úgy hogy ne sérüljön az égvilágon semmi? Úgy hogy ne sérüljek én sem? Talán. Akár el is vonulhatnék és remete életet rendezek be magamnak valahol egy üresnek tűnő zugban. Üresnek tűnő...De nem az, és ha én ott letelepedem, máris megbontottam az ottani élővilág egységét. mert mint ember ott is uralkodni fogok. Enni, inni és belakni, átalakítani újdonsült környezetemet. Ergo ugyanazt fogom tenni mint a "buborék" mögött csak primitívebben.
Akkor feltenném a kérdést még egyszer. Van e megoldás? Vagy fogadjam el azt a tényt hogy ember vagyok, hódító és kizsákmányoló? Ha ez így van akkor elfogadom. De akkor ne jöjjön nekem senki azzal hogy egy kutyának az élete többet ér egy emberi életnél. Mert akkor én fajgyűlölő leszek és csak az emberiséget fogom szolgálni, elnyomva minden más fajt. Tehát még egyszer...Van e megoldás??? Itt nem fogadom el a "fekete-fehér helyett színesnek lásd a világot" elméletet. Mert Én színesben látom. Látom hogy vörös a vér és sárga az irigység. De azt is látom hogyan szürkül el ez a fenemód színes világunk. Ott ahol egymást ölik hülye ideológiák miatt, és már születésed pillanatában megpecsételődik a sorsod ha nem jó földrajzi pontra születsz. Tehát utoljára...Van e megoldás??? Mire? Hát ez az!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom