jagosistvan blogja
GondolatokHa másképp nem megy
Ha másképp nem megy
Messzi keletről jöttem szolgálni téged.
Magamra aggatva csillagom, keresztem.
És tudom, az emelt fő, nem mindig érdem
gyermek mosolyú tiszta kék szemedben.
Ahonnan én jövök, lásd, ott fogant a hit.
Ahol a folyó még szabad a medrében.
Ám ráléptem utadra – vajon merre visz?
Járhatok-e még szívednek bús kedvébe’?
Így kellene tennem, ha már vándoroltam.
Hosszú útjaidon biz’ elfárad a láb.
Hiszékeny szívemet magammal sodortam,
csupán a büszke gerinc harsogja: állj!
Tudod, gerinc nélkül elvész minden tartás.
Földön csúszva-mászva én semmit sem érek.
Lám, ezért oly göcsörtös ez az akarvás,
ha másképp nem megy, hát utadról letérek.
2012. március 16.
péntek 11:46
http://jagosistvan.blogspot.com/2012/03/jagos-istvan-robert-ha-maskepp-nem-megy.html
Monológ 2.
Monológ 2.
Támadó szellemű vagyok. Támadok, tehát védekezem. Önmagam és a külvilág ellen. Védelmem erős. Erősen ingatag. Kipukkadt luftballon életem értelme. Életem értelmez. Legalább is próbál. Ruhákat, szokásokat, miegymást. Mi egymást próbáljuk. Finoman és vadul. Harapva és csókolva. Leheletnyi érzésforrás tör elő belőlünk. Gejzír vagyok. Forró önelégültség lövell ki énem titkos rekeszéből. Rekeszek. Rácsos, fekete rekeszek. Rab vagyok. Nem a tiéd. Te már elveszítettél a sarkon tegnap. Nem direkt, spontán. Úgy ahogy egykor rám találtál. Tisztán és hamisan…Mindig csak így. Máshogy lehetetlen. Nem kell mese. A királylány kurva lett, a herceg rehabon nyalogatja sebeit. A hét törpe meg belépett a varietébe. A sárkányok kihaltak. Befelé fújták a tüzet. Elemésztődtek. Az alma meg megemésztődött. Úgy ahogy az is hogy még mindig támadok. Tehát védekezem.Van e megoldás?
Meddig és miért...Meddig lehet feszíteni a húrt? Hol az a határ amikor elpattan és a nyakadra tekeredve megfojt? Meddig és miért...Miért kell folyton a határainkat feszegetni, Miért nem lehet elfogadni azt a tényt hogy nem vagyunk mindenhatók és örüljünk annak is amit eddig, kisebb vagy nagyobb árért, de megszereztünk. Ez az embernek nem elég. Szomjazza a tudást és éli, élvezi a hatalmat. Istent kreált magának csak azért hogy azon is felülemelkedjék. Gátakat állít a saját útjába, elhitetve ezáltal hogy milyen "nehéz" is volt megtenni a következő lépést. Íme az ember. Könyörtelen bio-computer aki önmagát programozza. A skynet mehet a levesbe az összes terminátorával együtt. Van e megoldás? Létezik e olyan hogy azt mondom elég. Kívül szeretnék lenni a "buborékból". Megtehetem ezt úgy hogy ne sérüljön az égvilágon semmi? Úgy hogy ne sérüljek én sem? Talán. Akár el is vonulhatnék és remete életet rendezek be magamnak valahol egy üresnek tűnő zugban. Üresnek tűnő...De nem az, és ha én ott letelepedem, máris megbontottam az ottani élővilág egységét. mert mint ember ott is uralkodni fogok. Enni, inni és belakni, átalakítani újdonsült környezetemet. Ergo ugyanazt fogom tenni mint a "buborék" mögött csak primitívebben.
Akkor feltenném a kérdést még egyszer. Van e megoldás? Vagy fogadjam el azt a tényt hogy ember vagyok, hódító és kizsákmányoló? Ha ez így van akkor elfogadom. De akkor ne jöjjön nekem senki azzal hogy egy kutyának az élete többet ér egy emberi életnél. Mert akkor én fajgyűlölő leszek és csak az emberiséget fogom szolgálni, elnyomva minden más fajt. Tehát még egyszer...Van e megoldás??? Itt nem fogadom el a "fekete-fehér helyett színesnek lásd a világot" elméletet. Mert Én színesben látom. Látom hogy vörös a vér és sárga az irigység. De azt is látom hogyan szürkül el ez a fenemód színes világunk. Ott ahol egymást ölik hülye ideológiák miatt, és már születésed pillanatában megpecsételődik a sorsod ha nem jó földrajzi pontra születsz. Tehát utoljára...Van e megoldás??? Mire? Hát ez az!!!