jagosistvan blogja

morzsalék

 

maréknyi kincs-cafat

lapul korhadt zseb

rejtekén

elherdált emlékek

rozzant vázai

 

avas tenyérnek

feszül a perc

míg kisimulnak

agg ráncai

 

fogatlan sóhajok

gőzölögnek

kongó vágyak

alvadékán

 

lassú tétova mozdulat

- morzsolom múltam omladékát

 

2010. április 20.

kedd 21:01

roleksz

 

hab a hajban

 kávéban kádban

 fürdik álmosan

 a felismerés

 válságos szédelgés

 álságos

 lakberendezés

 a lélek utca hetvennégy alatt

 a csuklón roleksz

 ketyeg

 visszafelé

 bomlik az agy öt perc után

 jelzőfények

 alak-útján

 homályosan

tükörtelenül

 

 2010. március 24.

 szerda 10:39

ébredtem

 

ébredtem

életunt matracok sokaságán

testnedvek tengerében

nem éreztem még

gyermeki mosolyom

hervadó illatát

kerestem istent

tű hegyén megtört fényben

andalító teák kortyaiban

kicsiny kapszulák ízében

nagy pohár italok mélyén

mindhiába

ébredtem...

reszkető öntudat sikolyára

 

2010. március 10.

szerda  8:36

„élj”

 

Halált lesel őrült álmaidban,

szótlan dac vinnyog és tarol.

Dobj el mindent

s majd leszek a bűnbak,

ha penge majd

szívedhez simul.

Embernek lenni

nem is oly nehéz,

nem áldozat az ösztönlét,

racionális képletek

törnek végleg

(ha hagyod)

szerteszét.

Légy álnok,

hazudd; szenvedés a lét.

Dobj el mindent,

élőt és holtat,

vérben fűtött szenvedélyt,

és „élj”!

 

2010. február 28.

vasárnap  18:08

Temetni jöttetek

 

Miért ültök gyászt látszólag könnyes szemekkel?

Temetni jöttetek pénzzel telt zsebekkel.

Harminc ezüst volt áruló jussotok,

Itt van az idő, hát fussatok!

De nem! Ti még itt sírtok hamis szemekkel,

az örökség cafatain, küzdötök legyekkel.

Az égre tűztetek oly sok csillagot,

Az égre, hol mind hamisan csillogott.

Nekünk nem kellenek idegen csillagok.

Van egy ösvényünk, nézd hogy ragyog!

Atyáink útja ez nem is vitás,

miénk az élet, halál és a feltámadás.

 

2010. február 15.

hétfő 11:14