jagosistvan blogja
IsmertetőMeghívó
Anyák napi megemlékezés kortárs művészek által.
Sok szeretettel meghívunk mindenkit az Algyőn rendezett Anyák napi művészeti estre, ahol többek között bemutatkoznak...
Gyulafalviné Koncz Márta versíró
Haranghy Gézáné grafikus
Haranghy Géza író, költő
Horváth Istvánné versíró
Jagos István Róbert író, költő
Mayer Gyula író
Ormos Zsuzsanna festő, grafikus
Surinya Antal versíró
Talent énekstúdió
Helyszín: Algyő, Könyvtár
Időpont. 2011. május 6 péntek 18 óra
Kötetbemutatóm Debrecenben - szubjektív
Made in az idők hajnalán – kötetbemutató Debrecenben
Már napokkal előtte gyűlt bennem valamiféle izgalom. Talán a félelem az öröm és a kihívás keveréke. Fel s alá jártam, doboltam lábamon és gondolataim Debrecen felé orientálódtak. Előző este eldöntöttük hogy busszal megyünk. Elpakoltuk a szükséges tárgyakat. Ruházat, tisztálkodó szerek és pálinka. Reggelre már csak apróságok maradtak és az indulás.
Az utazás elég hosszúra sikeredett. Majd öt órán át zötykölődtünk végig a 47-esen. Amint megérkeztünk célba vettük a panziót, ahol elvileg a elszállásolnak minket. Az első meglepetés akkor ért, amikor erről a tulajdonos nem tudott. No akkor telefonálás Attilának hogy akkor most a mi a fene legyen. Utazunk 240 kilométert és kiderül hogy a szállás amit felajánlottak nekünk nem is létezik. Vagyis létezik csak nem a mi számunkra. Hál istennek az ügy megoldódott. A tulaj, Némethy úr elírta a naptárjában az időpontot. Egy hétre rá voltunk beírva. Végül is az se lett volna rossz. Egy csendes Húsvét hétfő a Cívis városban. A szoba birtokbavétele után egyből feltérképeztük a terepet. Ágival találtunk a közelben egy lepukkadt kocsmát. de olyat, amit már rég nem láttam. Félrevonultunk egy oldalsó helyiségbe és elfogyasztottuk az elfogyasztandót, azaz búzasört illetve kávét, miközben Barbbal beszéltem telefonon. Mondta hogy már jó páran hozzászóltak a Blogomhoz és sok sikert kívánnak nekem és hogy a tizenöt nick nevű úriember lapít. Na erre megint izgulni kezdtem (nem az úriember miatt) és gyorsan lehajtottam a maradék sört.
Ezek után úgy döntöttünk felmegyünk a Nagytemplom tornyába és megnézzük a hogy megvan –e még a két évvel ezelőtt a falra felrajzolt szívecskénk. Sajnos már nem volt ott. Lemeszelték mint Sajtos Gyurit a rendőrök. Micsoda egy szívtelen karbantartók laknak erre! Eltüntetik szerelmes rajzomat. Felháborító.
Közben hívott Attila hogy van egy kis gond. Na kezdődik – gondoltam magamban. És kezdődött. Közölte velem hogy sajnos a nyomda nem lett kész a kötetemmel, de azért sikerült legyártatnia a könyvbemutatóra ötven darab „prototipust” amit azért el lehet majd osztogatni. Mivel ez még nem könyv, csak úgy néz ki, kérem a tisztelt ajándékozottakat, hogy ha lehet csakis könnyed vehemenciával lapozgassák és talán úgy nem esik darabjaira. Attila lovagiasságát jelzi hogy természetesen ez nincs benne a nekem szánt kétszáz példányban és tulajdonképpen ez az ő ajándéka. A valódi kötetetek egy-két hét múlva érkeznek (reméljük). Nagyon nem örültem a hírnek, de ha már ennyit utaztam, csak megoldjuk valahogy a könyvbemutatót. Ekkor jött a desszert, miszerint per pillanat nem tudja kifizetni az útiköltségemet, amelyet előre legyeztettünk. Attila ismét lovagias volt és megígérte csütörtökön utalja a pénzt. Úgy legyen!
Ezek után felmértük a Latinovits Kávézót, ahol pár óra múlva ingben fogok feszíteni. Irma, a tulajdonos nagyon kedves és közvetlen volt. Bemutatott Mauricionak és hozott egy sört. Az itt töltött fél óra után ismét a panzióba vonultunk ahol átöltöztünk és lelkileg ráhangolódtam a közelgő eseményre. Ez abból állt hogy Ágival ciklusokba szedtük azokat a verseket amelyeket később felolvas. A ráhangolódás utolsó fázisa az volt, hogy elmenőben pálinkáztam még egyet Némethy úrral, aki nem utasíthatott vissza egy ilyen nemes lelkű invitálást.
A kávézóba jó egy órával a műsor előtt érkeztünk, ahol már várt ránk az est moderátora, Papp Für János barátom, akinek ezúton is köszönetet szeretnék mondani nagylelkűségért és önzetlen hozzáállásáért. (Na meg az Apokrifért).
Ágival és Jánossal ezek után összeülve átbeszéltük a forgatókönyvet. Persze csak nagy vonalakban, hiszen egy ilyen est rugalmasan szokott végbemenni.
Kezdésre teljesen megtelt a kávézó és örömmel tapasztaltam hogy már annyira nem is izgulok, hiszen jó pár ismerőst is felfedeztem a közönség körében. Attila kezdte, mint házigazda. bemutatta az est résztvevőit. Ágit, Jánost és jómagamat, majd János néhány mondatban bemutatta a kötetet és Ági felolvasásai között jöttek a kérdések. Amennyire tudtam válaszoltam rájuk. Remélem jól és kimerítően. A közönség is hozzátette a maga is szerepét. Időnként ők is kérdeztek amire természetesen illett válaszolnom. Remélem ismét csak jól. Az est végén dedikáltam a „prototipusokat”.
A kötetbemutató után még néhányan ott maradtunk egy kis kötetlen beszélgetésre, ahol megint csak előkerült a pálinka. Este fél tizenegy körül értünk vissza szállásunkra, ahol szívünkben örömmel tértünk idővel nyugovóra.
Másnap még megreggeliztünk egy közeli gyorsétkezdében ahol leterítettem egy óriási AtomHambit (négy húspogi volt benne), majd kihívtam a mentőt egy bácsikára, mert rosszul lett az utcán, és elbúcsúztunk a szállásadónktól. Néhány óra múlva rengeteg élménnyel és kapott szeretettel szálltam le Szegeden a mars téren, ahol az emberek fel sem néznek csak rohannak zöldön, sárgán, piroson és életen át.
Nagyon szépen köszönöm Maryamnak, P. Tóth Irénnek, Tóth Zita Emesének, Bencének, Márknak, ki láthatta a meztelen valót, a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör tagjainak és az összes embernek, akik megtiszteltek a jelenlétükkel. Valamint annak az öreg hippinek akit leszólítottam a Péterfia utcában, hogy merre is van a Latinovits Kávézó és aki megígérte hogy eljön és megnéz és reméli nem valami liberális költő vagyok mert azokat nem szereti. És eljött, a szemembe nézett és kezét nyújtotta felém. Öreg, az email címedet őrző cetli el van téve. Egyszer írni fogok neked.
Végül egy link, ahol "idegen" szemmel láttak...
http://polusonline.blogspot.com/2011/04/jagos-konyvbemutatojanak-recenzioja.html
A Ködlepel antológia borítója
Ismét a rendőrőrsön – (DéeMKá találkozó)
Ismét a rendőrőrsön – avagy ránk szakadt az ég (DéeMKá találkozó)
Olykor a dolgok ismétlik magukat. A deja vu mint állapot mosolyt csalt a férfi arcára, amint ismét megpillantotta a nyolcas szobát. Az ügyeletes tiszt ismét kinyitotta az ajtót, ismét a székre mutatott, ismét becsukta maga mögött az ajtót. Fel sem nézett s mégis tudta hogy a nyomozó árgus szemekkel figyeli.
- Nincs már felvétel nyomozós százados úr. A létszám betelt. Önöknek legalább is biztosan. Postás még jöhet.
- Tessék?
- Oké, tudom. Mesélek. De akkor sincs felvétel.
- Nézze Jagos úr, nem érdekel csak kezdje el.
- Rendben. Az egész úgy kezdődött hogy a DéeMKá felkérést kapott a hogy tartson egy irodalmi estet a szegedi Bála Színházban. A Zöld Szikla úgy gondolta hogy mi is beférünk az est programjába. Na mármost mit tehettünk volna?
- Ők szabotálták a rendezvényt.
- Látom ön okosabb mint az elődje.
- Ne is mondja. Elkezdett verseket írni, majd nyugdíjazta magát. Azóta valami Jagi nevezetű önjelölt költővel és bandájával szokta az időt múlatni aki valójában nem az akinek látszik.
- Nocsak!
- Hát igen. Nem sok ember alkalmas arra hogy nyomozó tiszt legyen.
- Ezt teljesen megértem tizedes nyomozó elvtárs. Szóval elindultunk. Bea aki nélkül az élet gyötrelem és a Gyula jött értünk kocsival. Mivel esett a hó, pont kapóra jöttek. Ahogy odaértünk rá kellett jönni hogy a Sziklabrigád tőrzsfőnöke pálinkát osztogat.
- Tudtam! Leakarta itatni magukat, hogy aztán rávegye önöket is a szabotázsra. Ez már nyom.
- Én is nyomtam. Befelé. Jól végigégette a torkom. Bár meg kell vallanom hogy előtte volt egy kis verbális csörte a buszsofőrrel. Nem akarta ideadni a páleszt, mert besértődött valami marhaságon.
- Szóval busszal hozták a havat. Kezd össze állni a kép.
- Ne mondja! De jó magának.
- Jagos úr elmondok önnek egy bizalmas információt. Szombaton a Bála Színházat terror támadás érte. Oszlik a köd.
- Amindenit!
- Ne vágjon a szavamba!
- Igenis értettem törzstizedes úr. Kussolok.
- Összeraktam az elemeket és látom mekkora bajban van a világ. Az első számú közellenség egy Jagi fedőnevű világterrorista aki költőnek álcázza magát. Különböző sejteket hozott létre Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Makón és még több világvárosban is. Állítólag Pesten is van kapcsolata.
- Kifelejtette Szatymazt meg még néhány világfalut.
- Szatymaz? Igen, igaza van. Köszönöm Jagos úr. Szóval ez a pacák igazgatja a Sziklát is. Az egész arra ment ki hogy a Dóm tér közelébe férkőzzenek és a színház tetejére temérdek havat szórva, amitől összeszakad a tető, szabotázst hajtsanak végre. Figyelni kell az apró részletekre nagyon. nem véletlen hogy csak én vettem észre hogy a falakat is kicserélték két előadás között szalma bálákra.
- Tényleg? Én meg azt hittem azért hívják Bála Színháznak, mert bálából van körberakva és egy kisebb cirkuszi sátor van ráhúzva. Hogy én milyen buta vagyok.
- Maga nem buta hanem egy hős. Megmentette több ember életét és ezért most nyomozói dicséretben részesítem.
- Hiányzott.
- Tehát ott tartottam hogy szabotáltak. Most megkérem arra hogy idézze fel a tegnapi emlékeit.
- Van egy kis bora? Úgy könnyebben menne.
- Sajnos csak pálinkám van. Vegyes. Nemrég főtt ki.
- No jól van, egye fene… Szóval, mivel a többiek még sehol és a bográcsban is csak félig forrt még a bor, fogtuk magunkat és lementünk a Nemegri borozóba. A gyula igazi úriember volt. Vett egy üveg rozét. Hogy el vagy meg, azt már nem tudom, ugyanis nem láttam amikor ellopta. közben izzott a kezemben a mobil. Ákosom és az Imre is felhívott. Ja meg a Barbi akinek valahogy most nem volt szép telója. Viszont a kabátja annál inkább. Kezeskedem érte hogy nem lopta és kimosta szerdán. Ahogy gyülekeztünk egyre jobb volt a hangulat. A bor is megforrt már, ami Imrém szerint a világ legrosszabb forralt bora volt. Mivel megértem Imre álláspontját nem csodálkoztam azon hogy elkezdte pusztítani. Önfeláldozó volt. Nehogy mások is a sorsára jussanak. Ancsa egy kicsit bágyatag volt, Sanyink beszédes, amivel semmi újat nem mondok. A meglepi viszont az volt hogy Sándorunk is bevert egy pohárral. Na meg hogy Era hozott ajándékot. Már épp készülődtünk az előadásunkra a ló szagú sátorban, amikor egy halk szisszenés hallatszott. Mint mikor ereszt a gumi. A látvány elképesztő volt. Lassan, de nagyon lassan kezdett befelé omlani a sátor csúcsa, majd az egész ponyva mennyezet. Hál istennek majdnem mindenki jól reagálta le a dolgot, kivéve a tulaj. Ő elsősorban a világításért aggódott és nem az emberekért. Drága nyomführerbiztos úr ne haragudjon de leordítottam a fejét. Mint már említettem jól reagáltak az emberek. Nem taposták el egymást hanem inkább segítették az arra rászorulókat. Néhányan bent maradtunk – köztünk Gyula is - és megpróbáltuk a ponyvát kezünkkel, vállunkkal addig megtartani amíg a maradék felnőtt és gyerek is kijut a szabad ég alá. Nehéz volt. A hó súlya mellett maga a ponyva is odatette a maga kis kilóit. A végén utoljára hagytam el az összedőlt színházat. Azaz igazság őrvezető kartárs imádom az ilyen helyzeteket ahol cselekedni kell. Imádok hősködni. Ezért mennyit kaphatok?
- Pénzt? Semennyit.
- Hónapra gondoltam.
- Tessék folytatni.
- Rendben. A nagy ijedségre nekiestünk a bogrács bornak és nyakaltuk befelé miközben a hó sűrű pelyhekbe hullott, fejünkre, arcunkra, pilláinkra. Amikor aztán ráeszméltünk arra hogy itt ma már nem terem nekünk babér, azt hiszem Ági kitalálta hogy menjünk vissza a Borozóba és olvassunk fel egymásnak. El is indult a csapat. Ági, Bea, Gyula, Ancsa, Barb, Ákos, Imre, Sanyi, Rózsa, Erika, Józsi és még néhány hozzánktartozó. Az est további része kellemesen zajlott. Felolvastuk verseinket, egymás művét, közben fogyasztotta ki-ki a maga kedvenc italát, vagy épp nem a kedvencét, csak hát épp kocsival volt. Erika versei nagyon szépen szóltak Bea ás Ági tolmácsolásába is. Elnéztem közben Bakos Erika arcát. Örömöt és egy kis meghatottságot véltem felfedezni rajta. Örültem örömének. Hajdrik József nagyon elegánsan és rutinosan adta elő verseit. Látszik ő nem ma kezdte. Bánfi Bea elemében volt. Dezső Anna és Bakos Erika verseit hitelesen előadva csempészett melegséget szívünkbe. Szécsényi Barbara eleinte visszafogottan majd egyre agilisabban olvasott fel, több DéemKás szerzőtől is. Néhány perc erejéig együtt egyensúlyoztunk a múló percek sínjein. Kapocsi Annamarinak nagyon örültem . Szurkolok neki teljes szívemből.Versét hitelesen bár egy kicsit halkan olvasta fel. De az is lehet hogy csak nekem tűnt így mert addigra a bor ráment a fülemre. Lucz Ákos a maga vehemenciájával üde színfoltja Körünknek. Az előadásmódja érett és ami a legfőbb, hiteles. Pálinkás Imre a „vándorunk” aki életében még olyan rossz forralt bort még nem ivott mint aznap este. Szókimondása, élcessége újabb színfoltja a DéeMKának. Kormányos Sándor aki hangulatlíráival mindig elámít bennünket, most még rá tett egy lapáttal. Megidézte nekünk Latinovits Zoltánt majd derekasan küzdött a derékkal. Veres Rózsa aki immáron a tagunknak tekintünk, magával hozta jó kedvét, szellemességét és megígérte nekem hogy a legközelebb ő is fel fog olvasni. J. Kovács Ágnes aki az én hites feleségem, ismét kitett magáért. Sok verset olvasott fel, köztük olyan szerzőkét is akik nem tudtak jelen lenni. Nekem legjobban Marie Marel és Csillik Renáta versei tetszettek tőle, bár a többi is minőségi előadás volt. Különösen büszke vagyok rá, hogy saját versei közül felolvasta nekünk az Eretneket. Én is felolvastam néhány verset. Köztük Nagy Mihály Öreg tölgyét és néhány sajátot. Hát drága rendőrség csak ennyit tudok elmondani.
- Szóval maga is valami fűzfapoéta? Nem ismeri véletlen azt a Jagi fickót?
- Biztosíthatom alkapitány úr hogy nem. Bár azt mondják nagyon hasonlít rám, de én nem lehetek ő, mert…
- Ne folytassa Jagos úr. Hiszek magának. nekem olyan szimatom van hogy egyből megérezném ha köze lenne magának a Jagihoz. Tessék, itt a dicsérő oklevele. legyen büszke rá.
- Köszönöm. Apropó, merre van itt a mellékhelyiség?