Ballada

Játék: horderejű, bóbita, zuhanykabin, bevásárlóközpont szavakra: 

„Bóbita, bóbita táncol…”

– hallom a lágy ívű dalt még;

nagy horderejű emlék…,

megidéz sok régi estét;

szanaszét műanyag játék,

álomszép kastély, várnép,

élethű konyhában szolgák,

játékpult; műanyag zöldség,

(bevásárlóközpont volt nemrég),

zuhanykabin helyett forrás-

víz csobog sziklás parton…

„Bóbita, bóbita…” – hallom –

„Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedülnek.”

Hallom az éteri hangot;

égi karének harsog,

mennyei dallamok szólnak,

táncoló árny araszolgat…

Lejteni hívnak a fények,

lesni az éj ragyogását,

hallani angyali kórust,

várni a hajnali áldást.

Bársony a hold takarója

őrzi a csillagok álmát,

fénymosolyukra felébred

édeni, gyermeki ábránd…

Halkul az éjjeli koncert,

vége a tücsökzenének,

pirkad a harmatos égbolt,

szivárvány feszül a szélnek…

Csak tűnt álom, fájó emlék,

mind, ami szép volt nemrég…

Fakuló fényképen, árván,

egy szőke kisfiú rám vár.

Ballada oson át szobáján,

angyali illat a párnán…

Felhő mögött sír a szivárvány…

(Weöres Sándor hangulatára: A Tündér)