SzóVarázslat

Depressziós - négy szóra (remélem, mindenkinek csak képzelet... :) )

vizsgált, pikkely, feltörekvő, előrehoz

Néha alattomos fénnyel 

érkezik a hajnal

rideg mosolyát már észre sem veszed

egy ólálkodó gondfelhőt előrehoz megint

feltörekvő álmaidra gúnyosan legyint

szánalomra méltó nyavalyás vágyaid

démoni  erővel fénytelenné marja

lelkeden csak csalódás hajt

mint tompa fényű pikkely

és ha nem jön meg az eszed

csak egy pszichológiai eset

– agyon-vizsgált hosszan szedált

idegbeteg ember leszel –

növeled a statisztikák

"búskomorság" rovatba írt adatát...

Ziháló mellkasban ritmus remeg,
ritkul a szívdobbanás,
megriadt csend csitul, néha fáj, néha szúr,
mi ez a lárma..., mi ez a furcsa mellékzörej?
Szólít egy hang... - már nem idegen;
andante...! Lépésben...?
Megkéstél... –  inted le,
hív még e különös élet-zene; divertimento...!
Élsz még..., bravó!
Legalább utolszor hallgass bele
suhanó léted nesztelen' tűnő perceibe!
... Bent szól még – bár gyengébb -
a meg-megrezzenő, lassan halkuló lélek-zene
szív-hangszerelte lágy üteme.
Néha már csendre int – largó! - lassíts!
– de amíg dobban a szív, addig csak lépdelj,
táncolj, légy boldog és vidám,  akkor is,
ha ez az utolsó, félholt tangó!
Járd még - allegró!
Szorosan öleld ma át életed utolsó, nagy táncosát,
simuljon el veled - mindegy már, egyre megy... -
léted andalgó perceiben, amíg a Mester majd
végsőt int, és megint egészen földig hajol,
s a közönség felállva tapsol és tombol!
... majd hosszú csend... largó... -

fölötted már rekviem szól.
__________________________________
 
(andante: lépésben
divertimento: könnyed (többtételes mű)
largó: a leglassúbb tempó jelzése
allegró: vidáman, gyorsan
rekviem: gyászmise)


http://www.youtube.com/embed/7GORCKlCwPI?rel=0

*Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled.”
Szíved kitárul, álmélkodva nézed:
ilyen csoda talán nem volt soha még!

*Akkor megnyílik magától az ég,
hirtelen csitulnak a vihar-szelek,
messzire szállnak a borús fellegek,
a napkorong vörös, bíbor fényben ég.

*Akkor megnyílik magától az ég,
bűn, betegség, bánat messze elvonul,
szeretet születik, kimondatlanul,
és tűnik a fakó, fáradt szürkeség.

*Akkor megnyílik magától az ég,
bodzavirág bomlik, elnémul a szó,
fénylik minden ház, az asztal roskadó,
ilyen csoda talán nem volt soha még:

Pünkösd van, gyönyörű, születik a Szép!

*Reményik Sándor: Kegyelem