SzóVarázslat
JátékMára
Egy kis játék: :)
kalauz, rezsó, belég, horda
Mára
Mint a kalauz
ha lyukat üt a menetjegyen
úgy nyilall át a szívemen
az érzés
szabályos körvonalakban
roncsolva újra és újra szét még
hamis látszatát is a sebhelyeknek
megvető gúnnyal
hogy minek kínoz ma is az égés
amit hiányod mart belém
és én örök nyomát őrzöm
mint súlyos kölcsöntartozást a belég
s mintha rezsó égette volna szét
szép közös emlékeinket
melyek nyomán létünk mára
egy rabló horda;
meghazudtolt szerelmünk
átgázolt martaléka
mennybolt, elkergetett, rettenthetetlen, árnyékkormány
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert
Ballada
Játék: horderejű, bóbita, zuhanykabin, bevásárlóközpont szavakra:
„Bóbita, bóbita táncol…”
– hallom a lágy ívű dalt még;
nagy horderejű emlék…,
megidéz sok régi estét;
szanaszét műanyag játék,
álomszép kastély, várnép,
élethű konyhában szolgák,
játékpult; műanyag zöldség,
(bevásárlóközpont volt nemrég),
zuhanykabin helyett forrás-
víz csobog sziklás parton…
„Bóbita, bóbita…” – hallom –
„Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.”
Hallom az éteri hangot;
égi karének harsog,
mennyei dallamok szólnak,
táncoló árny araszolgat…
Lejteni hívnak a fények,
lesni az éj ragyogását,
hallani angyali kórust,
várni a hajnali áldást.
Bársony a hold takarója
őrzi a csillagok álmát,
fénymosolyukra felébred
édeni, gyermeki ábránd…
Halkul az éjjeli koncert,
vége a tücsökzenének,
pirkad a harmatos égbolt,
szivárvány feszül a szélnek…
Csak tűnt álom, fájó emlék,
mind, ami szép volt nemrég…
Fakuló fényképen, árván,
egy szőke kisfiú rám vár.
Ballada oson át szobáján,
angyali illat a párnán…
Felhő mögött sír a szivárvány…
(Weöres Sándor hangulatára: A Tündér)
Apokalipszis
Az összeomlás elkerülhetetlen,
oda a ház is, nincs már, ki segít,
a filmhíradó csak háborút vetít,
falvak lángolnak, s holtak; temetetlen.
Imát visszhangoz a vérző alkonyat,
jajszavak, könnyek és gyász mindenütt,
örökifjú apák mellén két kezük
összekulcsolt vád, némult gondolat...
Fények helyett sistergő lámpazaj,
csalamádé íze, avas teavaj
él az álmaikban, s parázsló romok,
boszorkányság és bögrétlen reggelik...
Gyermekük kezét imára emelik
omló balkonok közt síró asszonyok.
Kihívás - Teve szavaira. (Nem kicsit javítgattam… Teve mindig próbára tesz.)
csalamádé, boszorkányság, bögrétlen, lámpazaj
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert
Párizs
Ma már
talpmasszázs a gyógyír
sajgó végtagjainkra,
hajlott a gerincoszlopunk,
fehér a hajunk,
és a nemrég még rakoncátlanul szétszaladó,
boldogság-mosolyok helyén –
szájunk szegletén – fáradtan megbújó,
könnyes emléktöredékek,
fiókok mélyén sápadt,
gyűrött fényképek hívnak
a Diadalív árnyékába,
és fényévnyi távolság
a Notre Dame,
az Eiffel-torony,
a Moulin Rouge,
és a Sacré Coeur csodája,
távoli, halk dal hív táncba
a Montmartre-i ibolya
egykor pergő ritmusára,
halkabban zúg a Szajna,
’hol egykor úgy tűnt,
a folyó mindkét partja a miénk csak,
és az út nem más arra,
mint vége-nincs, szerelmes séta…
…és lassa negyedszázada,
hogy Párizs lett mindörökké
utolsó, boldog őszünk,
időtlen szerelmünk
egykor gyönyörű otthona…
Szójáték: "talpmasszázs, gerincoszlop, diadalív, fényévnyi" szavakra
Mozdulj, fuss, az életért!
Életed során – főleg idejekorán –
megtévesztő lehet,
mi a fontosabb: hajkoronád
tökéletesen göndörödő loknija,
amit nem áldoznál fel soha
a futásban, a mozgásban rejlő,
gyógyító izgalmakért,
az élményért,
hogy újra és újra célba érj,
és az eredményekért sem,
amelyekkel győzedelmeskedhetnél
önmagad felett.
Sokáig az sem fontos neked,
hogy ingyen őrizheted a legfontosabbat,
az egészségedet,
és testedet – a lélek hordozóját –,
az idővel nyikorgóvá váló szerkezetet
legfeljebb pemetefűvel kényezteted
mérgező gyógyszerek helyett,
amíg csak forog a föld veled.
Mozdulj, fuss! Mentsd meg,
amíg lehet, a saját életedet!
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert
Üzenet – szójátékkal: szerkezetet, pemetefűvel, loknija, futásban