SzóVarázslat
JátékGősi Vali Mintha meg sem hallanád
Szerelem, utóhangon. (Rendhagyó átirat)
Túlcsorduló szerelemmel szerettelek, legalább fél évszázadig,vagy ki tudja, talán már azelőtt, hogy megismertelek, és azóta is, hogy már nem vagy itt.Tudd meg, hogy semmi nincs – és soha nem volt, semmi sem –, ami eltántoríthatna az érzéstől, bár időtlen idők óta, naponta újra és újra megőrjítettél ugyanazokkal a hülye dolgaiddal, amelyek megszámlálhatatlan, szelíd kérésem ellenére is pontosan úgy működtek tovább, mint mindig, azelőtt is, azaz ugyanúgy nem működtek sehogy. Mintha meg sem hallanád…! – dühöngtem hosszan néha,de mintha soha meg sem hallottad volna,... - csak a széttaposott cigarettahamu a szőnyegen (és, ó, Istenem, a számtalan lyukasra égetett függöny és abrosz!), a rendszerint nyitva felejtett lakásajtó minden utazáskor, az örökké pár nélküli, itt-ott a széken, vagy alatta heverő zoknik árulkodtak, hogy hálószobánk (is); táj (volt) csata után –, és az étkezőasztalon a ki tudja, kire-mire váró – kulcsok és papír-fecnik, kis-csavarhúzók és apró csavarok, szögek, alig-használt ingek, pólók, szétteregetve mindenütt a házban, azzal, hogy „még hátha fölveszem, hiszen csak fél órát volt rajtam, csak, itthon, a lakásban…” (Igen, igen, tudom, láttam, némelyikben éjjel is mellettem aludtál a közös ágyban.) Mintha meg sem hallanád – morogtam magamban halkan, és mintha soha meg sem hallottad volna, ha kiengedtem esténként a hangomat néha (azt hiszem, soha nem a haragomat…), hogy elviselhetetlen a fogmosáskor rendszerint összefröcskölt tükör,és hogy nyáridőben is legalább nyolc kabát, sál, dzseki lóg (ma is…) a fogason, és még néhány sapka, hogy a „hőmérséklet hirtelen változása miatt” félóránként másikat kaphass magadra, és a szakadt horgászmellény, ami már a középiskolában is kedvenc ruhadarabod volt talán, bár sohasem horgásztál (azt mondtad, mind hülye, aki horgászni jár), de legalább olyan rendíthetetlen hűséggel ragaszkodtál hozzá ősidők óta, mint a felsorolt, bennem (már-már halálos) nyomokat hagyó szokásaidhoz, és ahogy én is – mindezek ellenére is – ragaszkodom hozzád már örökké, reménykedve, hogy hátha egyszer meghallasz még egy utolsó, esengő kérést, és eljön az idő, amikor majd nem azzal hárítasz el minden jobbító ötletemet, hogy "de nekünk legalább tető van a fejünk felett"... – és akkor örömódát zengünk a sírig tartó szerelemről... - újra, együtt... Mintha meg sem hallanád – de én mégis, újra és újra megvallom, legalább magamnak, nélküled-üres estéken ma is: semmi nincs, ami eltántorít ettől a földöntúli érzéstől, hiába, hogy túlcsorduló, de már végeérhetetlen, örök szerelemmel szeretlek, belém égett, halálosan idegesítő szokásaiddal együtt, holtomiglan – holtodiglan, és azután is, közhelyekkel is a szívemben, örökké! - ha van még azután… Van még azután…? (Bár hallanám, ahogy kiabálsz, hogy nincs sehol a karácsonyfatalp, és hogy „túl sovány” a húsvéti sonka, és mekkora baromság az erkélyen a májusfa, de díszítenél azért megint egyet a születésnapomra, és röhögve keresnénk a padlás rejtekén, hogy miért üres az egérfogó, hova tűnt belőle megint az a huncut kisegér?) De mintha meg sem hallanád. Csak a csend vár… csak *árad az álmos bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik s *(nem)ébred (már soha) a csók.****Radnóti Miklós: Októbervégi hexameterekIrodalmi játék, négy szóra: Karácsonyfatalp, húsvéti sonka, májusfa, egérfogó.
Irodalmi játék, négy szóra: Karácsonyfatalp, húsvéti sonka, májusfa, egérfogó .
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert
Üdv a fedélzeten...
Sziasztok Kedvesek!
Rég jártam erre – írtam az egyik fórumtémában feltett kérdésre, és jelzem nektek is. Hosszú küzdelmek után lassan fél éve, hogy elveszítettem a férjemet, aki – ahogy emlegettem már – kerek ötven évig volt a társam - mindenben... - közhelyek nélkül.
Hogy „Az idő múlásával...?”– Ez viszont óriási közhely, mert a hiány egyre nehezül... Lassan tudatosul a végérvényes árvaság... (Bár lehet, csak számomra ilyen ez az állapot, hiszen különbözőek vagyunk, és ettől kerek a világ…)
A napokban összeraktam egy emlékező versgyűjteményt, Van, ami örök címmel, - talán könnyebb lesz ez a fél emberként való élés.
Szeretettel gondolok rátok.
*
Az első játék(osság) – „azóta” – tudom, a már unalomig ismételt témában kikötve a szavakkal…
bodzás, ribillió topánka, törhetetlen szavakra
Átirat a hiányhoz
Elhulltak mind a nyár virágai,
üvegekben őrzöm a bodzás illatát,
keresem kihűlt tenyered melegét,
szívemet eltölti a rég volt, furcsa láz...
A parton halk sóhajjal nád rebeg,
hajlong a szélben, de törhetetlen’ áll,
felém leheli balzsamát a vén tó,
elborít valami bódító illatár.
Sziromfelhők nyomán zajos ribillió
a mélyből felhangzó sejtelmes világ;
tündértáncot jár ma százezer topánka,
míg hajlongnak a csönd dalán a parti fák.
Újak: részegítően, pillanatokban, vonzódások, rettenthetetlen
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert
Mára
Egy kis játék: :)
kalauz, rezsó, belég, horda
Mára
Mint a kalauz
ha lyukat üt a menetjegyen
úgy nyilall át a szívemen
az érzés
szabályos körvonalakban
roncsolva újra és újra szét még
hamis látszatát is a sebhelyeknek
megvető gúnnyal
hogy minek kínoz ma is az égés
amit hiányod mart belém
és én örök nyomát őrzöm
mint súlyos kölcsöntartozást a belég
s mintha rezsó égette volna szét
szép közös emlékeinket
melyek nyomán létünk mára
egy rabló horda;
meghazudtolt szerelmünk
átgázolt martaléka
mennybolt, elkergetett, rettenthetetlen, árnyékkormány
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert
Ballada
Játék: horderejű, bóbita, zuhanykabin, bevásárlóközpont szavakra:
„Bóbita, bóbita táncol…”
– hallom a lágy ívű dalt még;
nagy horderejű emlék…,
megidéz sok régi estét;
szanaszét műanyag játék,
álomszép kastély, várnép,
élethű konyhában szolgák,
játékpult; műanyag zöldség,
(bevásárlóközpont volt nemrég),
zuhanykabin helyett forrás-
víz csobog sziklás parton…
„Bóbita, bóbita…” – hallom –
„Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.”
Hallom az éteri hangot;
égi karének harsog,
mennyei dallamok szólnak,
táncoló árny araszolgat…
Lejteni hívnak a fények,
lesni az éj ragyogását,
hallani angyali kórust,
várni a hajnali áldást.
Bársony a hold takarója
őrzi a csillagok álmát,
fénymosolyukra felébred
édeni, gyermeki ábránd…
Halkul az éjjeli koncert,
vége a tücsökzenének,
pirkad a harmatos égbolt,
szivárvány feszül a szélnek…
Csak tűnt álom, fájó emlék,
mind, ami szép volt nemrég…
Fakuló fényképen, árván,
egy szőke kisfiú rám vár.
Ballada oson át szobáján,
angyali illat a párnán…
Felhő mögött sír a szivárvány…
(Weöres Sándor hangulatára: A Tündér)
Apokalipszis
Az összeomlás elkerülhetetlen,
oda a ház is, nincs már, ki segít,
a filmhíradó csak háborút vetít,
falvak lángolnak, s holtak; temetetlen.
Imát visszhangoz a vérző alkonyat,
jajszavak, könnyek és gyász mindenütt,
örökifjú apák mellén két kezük
összekulcsolt vád, némult gondolat...
Fények helyett sistergő lámpazaj,
csalamádé íze, avas teavaj
él az álmaikban, s parázsló romok,
boszorkányság és bögrétlen reggelik...
Gyermekük kezét imára emelik
omló balkonok közt síró asszonyok.
Kihívás - Teve szavaira. (Nem kicsit javítgattam… Teve mindig próbára tesz.)
csalamádé, boszorkányság, bögrétlen, lámpazaj
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert