Gyors (futó) gondolatok
SzerelemCím nélküli.....neked
Soha nem lesz újra
Egyetlen esélyed utolsó esélyed lett
Letagadom szerelmed, neved
Nem számít mennyire fáj;
Hogy az elmém tiltakozik, a szívem szétreped.
Elvérzek, de nélküled
Nem kísért többett az az arc, az a száj..
Szabadon, büszkén szenvedek.
Cím nélküli történet
Az első része: https://blog.poet.hu/gondolatok_mersinho/olvasd-el-talan-erzed
Folytatás....:
Másnap reggel korai kellés volt a kevés alvás ellenére, mert azt tervezték, hogy együtt megnézik a napfelkeltét. A fiú frissen kelt, és látszólag teljesen eltűnt a tegnap esti nyomasztó hangulata, viccesen noszogatta a lányt
Gyerünk, álomszuszék királylány, hiszen már hasadra süt a nap.
Hány óra van? – Kérdezte álmos hangon a lány.
Négy óra 30 perc – Felelte a fiú.
Úristen, hiszen akkor sietnünk kell! – Kiáltott fel a lány gyorsan kiugorva az ágyból. Olyan sietősen pattant fel, hogy kishíjján neki ütközött a szállodai szoba előterén álló nagy barok tükörnek.
Vigyázz te kis bohó – Szólt rá nevetve a srác
Jaj, hogy nézek ki, hogy áll a hajam? – Kapott kislányosan a frizurájához a mostanra már élénk „királylány”
.A fiú szerelmesen magához vonta, és gyengéden át ölelte a lány derekát. – Miért nem mindig így hordod a hajad? -Kérdezte, miközben végig simított a lány szeleburdi fürtjein.
Ugyan már?.-Kiáltott fel kacagva a leány. -Hiszen csupa kóc az egész, szégyenlem is, hogy így nézek ki előtted..., de azért látszott rajta, hogy jól esik neki a fiú dicsérete.
De a fiú most már elengedte, és csak szótlanul nézte, miközben a lány a tükör felé fordult, és elkezdte rendbe szedni a haját, de amikor már befejezte a fésülködést még akkor sem vette le róla a szemét. A lány megfordult, de nem sokáig bírta a fiú tekintetét, elpirult és megszólalt – Hagyd már abba, hiszen nem látod, hogy milyen zavarba hozol? – Majd megrázta a fejét, és elnevette magát.
A fiú is mint aki egy hosszú réválomból ébred fel, gyengéden elmosolyogott – Csak ahogy így elnézlek még mindig a méltatlanságom jut eszembe, na de most ezt hagyjuk – Mondta, és legyintett a kezével, mint aki egy rossz álmot akar elűzni – Inkább induljunk és nézzük meg azt a napfelkeltét.
Jaj ne! Néz csak ki, hiszen már vagy 20 perce elkéstünk – Kiáltott fel a leányzó.
Természetesen ez is a te hibád, miért nem keltettél korábban, ja és igen azért késtünk el, mert itt bámultál, mint aki először lát embert életében – De most már nem bírta tovább a lány, és nevettében a fiú mellé dőlt az ágyra.
Persze ezt a fiú sem hagyta annyiban, és most már rá is átragadt a lány jókedvéből, – Még hogy én lennék a hibás? Hiszen nem én kezdtem el itt a tükör előtt pózolgatni, meg én amúgy is mondtam, hogy gyönyörűen néztél ki úgy ahogy voltál.. – Majd ő is nevetve a lány mellé feküdt, és együtt kacagtak felszabadultan, és olyan felhőtlenül, ahogyan csak a fiatalok tudnak...
Folytatódik....:
Remélek. Minek?
Még mindig remélek.
Még mindig várom kék szemedet, szőke hajadat
S csodás arcodat, hogy beleképzelhessem
Reményem.
Szeretnélek látni,
Szeretném elhinni, hogy még minden lehetséges
Szeretném semmibe venni azt a nemet...
Remélek.
De minek?
(Tudom egy kicsit rímtelen ez a (XXAA, XXXAA) rímképlet, de azért így hagyom már..)
Magasabb szerelem
Sokszor képzedlődtem,
De kell hogy legyen
Egy magasabb, égetőbb, forróbb szerelem
Nézek a szemekbe
Hátha meglelem
Hogy egyikbe ott rejtőzik
Az igazi szerelem...
Törném az égetőbb szerelmet
Kell, hogy megleljem az igazi életet.
Minden rosszul néz ki mindenhol
Az ember, valami MÁS után lohol
De nekem csak a szerelem kell
A magasabb, ami elragad fel.
Nézek a szemekbe,
Hátha meglelem,
Hogy egyikbe ott rejtőzik
Az igazi szerelem
Dal(aminek hallgatása ihlette ezt) : Higher love: Whitney Houston, és Kygo feldolgozásában
Nem merem belinkelni, hátha túl modern, inkább csak leírtam, aki kedvet érez rá, megkeresheti....
Van még ki
Szaporán hull a hó
Mint aki valahová siet
Érdekes, mert tavaszi hó ez
Nem tudni vajon m/kit kereshet.....
Tán egy fehér borítékos üzenet
Arról, hogy valaki engem is szeret.
És még az én halálom előtt
Eljött hozzám, és megkereset.
Lánggal írt szép betűk
Egy gyönyörű, lobogó levél;
Valaki szívében irántam még él
Az elfeledett szerelmi szél.
Régen volt már az a csodálatos tél,
Azóta eltünt belőlem a remél.
De ez a márciusi szép hó
Elmondta, hogy van még ki szeret, és kér.