Cím nélküli történet

Az első része: https://blog.poet.hu/gondolatok_mersinho/olvasd-el-talan-erzed

Folytatás....:

Másnap reggel korai kellés volt a kevés alvás ellenére, mert azt tervezték, hogy együtt megnézik a napfelkeltét. A fiú frissen kelt, és látszólag teljesen eltűnt a tegnap esti nyomasztó hangulata, viccesen noszogatta a lányt

• Gyerünk, álomszuszék királylány, hiszen már hasadra süt a nap.

• Hány óra van? – Kérdezte álmos hangon a lány.

• Négy óra 30 perc – Felelte a fiú.

• Úristen, hiszen akkor sietnünk kell! – Kiáltott fel a lány gyorsan kiugorva az ágyból. Olyan sietősen pattant fel, hogy kishíjján neki ütközött a szállodai szoba előterén álló nagy barok tükörnek.

• Vigyázz te kis bohó – Szólt rá nevetve a srác

• Jaj, hogy nézek ki, hogy áll a hajam? – Kapott kislányosan a frizurájához a mostanra már élénk „királylány”

• .A fiú szerelmesen magához vonta, és gyengéden át ölelte a lány derekát. – Miért nem mindig így hordod a hajad? -Kérdezte, miközben végig simított a lány szeleburdi fürtjein.

• Ugyan már?.-Kiáltott fel kacagva a leány. -Hiszen csupa kóc az egész, szégyenlem is, hogy így nézek ki előtted..., de azért látszott rajta, hogy jól esik neki a fiú dicsérete.

• De a fiú most már elengedte, és csak szótlanul nézte, miközben a lány a tükör felé fordult, és elkezdte rendbe szedni a haját, de amikor már befejezte a fésülködést még akkor sem vette le róla a szemét. A lány megfordult, de nem sokáig bírta a fiú tekintetét, elpirult és megszólalt – Hagyd már abba, hiszen nem látod, hogy milyen zavarba hozol? – Majd megrázta a fejét, és elnevette magát.

• A fiú is mint aki egy hosszú réválomból ébred fel, gyengéden elmosolyogott – Csak ahogy így elnézlek még mindig a méltatlanságom jut eszembe, na de most ezt hagyjuk – Mondta, és legyintett a kezével, mint aki egy rossz álmot akar elűzni – Inkább induljunk és nézzük meg azt a napfelkeltét.

• Jaj ne! Néz csak ki, hiszen már vagy 20 perce elkéstünk – Kiáltott fel a leányzó.

• Természetesen ez is a te hibád, miért nem keltettél korábban, ja és igen azért késtünk el, mert itt bámultál, mint aki először lát embert életében – De most már nem bírta tovább a lány, és nevettében a fiú mellé dőlt az ágyra.

• Persze ezt a fiú sem hagyta annyiban, és most már rá is átragadt a lány jókedvéből, – Még hogy én lennék a hibás? Hiszen nem én kezdtem el itt a tükör előtt pózolgatni, meg én amúgy is mondtam, hogy gyönyörűen néztél ki úgy ahogy voltál.. – Majd ő is nevetve a lány mellé feküdt, és együtt kacagtak felszabadultan, és olyan felhőtlenül, ahogyan csak a fiatalok tudnak...

Folytatódik....: