Széll Kálmán tér, május 28.

Egész nap csak ültem az ablakban. Néztem a villamosokat, az embereket, akik- végtére is- a boldogságukat hajkurászták szatyrot, bútorlapot és miegymást cipelve. A sarkon egy ötvenes nő Metropolt osztogatott sárga mellényben. Az egyik hirdetőtáblára friss csirkehús reklámot ragasztott egy bajszos pasi.  A 22-es busz meg majdnem elcsapott valakit. Kettőkor leszaladtam a kínaiba, ettem egy menüt 630-ért, és visszaültem a párkányra. A bajszos már nem volt ott. Fél hatkor egy csapat részeg fiatal vonult el az ablakom alatt. A szomszéd srác kihajolt az ablakon, néztem, hogy ordibál a részeg bandának a hülye. Az egyik holtrészeg- magas, szöszi, egész jóképű- nekilódította a sörösüvegét- rosszul célzott.

Öt zacskó fagyasztott borsó, bekötött bal szem, felrepedt ajkak, köszönöm, jól vagyok.