Joe kifordítva

Csendesség van. A nyáj egyként szuszog, békésen. A fényes Hold bágyadtan csüng a fekete égen. 

Öreg puli alszik a nyárfa tövében, mellette a juhász, összegörnyedve- időnként hangosan felzokog. Hunyorogva pillant az égre, s szembe néz vele a milliónyi csillag. Mind őt nézi, vakító fényük lelkének sötétjébe hatol- és éget. Két kezét arcára szorítja. Nem akar látni. Nem bírja a "csillagszemek" vádló tekintetét. 

Majd felkel a Nap, s színessé varázsolja a legelő fáit, füvét, virágait.
A juhász a fa tövében gubbaszt, keze ökölbe szorítva. Zokog. Kinyitja szemét, de szüntelenül csak csillagszemeket lát, melyek rá tekintenek. Égetően, vádlón.