fabion blogja

Vers
fabion•  2020. március 20. 06:20

A pillanat

Konok és makrancos ember vagyok,

Nem kérek a világtól, én csak adok!

Nem kérek mást, csak egy pillanatot,

Mi nekem, szívemben, örömet adott!


Csak egy mosolyt mást nem kérek én,

Szeretetemért bárhol a világ peremén!

Mert önzetlen szeretni soha nem vétek,

Világban is, bármely országban éltek!


Mert itt, most fontos a nagy világban,

Mikor mennyi bánat és fájdalom van!

Összefogni, összehozni azt a sok embert,

Hogy megtaláljuk a vírusra az ellenszert!


Most van szükség arra, hogy szeressél,

Hogy vidáman, egészségesen nevessél!

Ne teperjen le a félelmetes Koronavírus,

Ne legyen életünk egy bazi nagycirkusz!


Nehéz most Neked, karantén sem könnyű,

De jobb lesz mint a halál, mert az szörnyű!

De semmi pánik, van mindig egy pillanat,

Mi boldogságod vissza adja egy perc alatt!


Ne tégy mást csak szépre gondolj és jóra,

Menj gondolatban, vagy álmodban a tóra!

Sétálj a partján, vagy légy szabad madár,

Lásd meg, érezd a pillanatot mi körbejár!


Gondolatod bármerre is vigyen utadon,

Testednek lelkednek ez mindig jutalom!

Hát ma, az embereknek nehéz idők járnak

De le győzzük, mutassuk meg a világnak!


Történjen bármi rossz mindig arra gondolj,

Rossz után lesz majd jobb, és ne pánikolj!

Gondolkodj mert most jött el az a pillanat,

Hogy magadon a világválság mit változtat!


Most vagy soha, de még nem késő így se,

Töröld a múltat és bármi lesz nézz az égre!

Lehetőséget és esélyt kapál egy új világban,

Ragadd meg a pillanatot, és arass a mában!


Mert szeretni nem vétek.

Hanem ez, maga az élet!

Mindig mosolyogj bátran,

Higgyél ebben a világban!


Budapest. 2020. 03. 18.

Blogom linkje:

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/03/19/a_pillanat_303

p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }

fabion•  2020. március 17. 14:09

Kárhozott a lélek

Kis szobámban ülök és gondolkodom,

Miként vessem ágyam hol ér hajnalom.

Toll és papír mindig kéznél az ölemben,

Körvonal rajzolódik bennem a fejemben.

 

Az első sorokat leírom, az a gondolatom,

Hogyan jön össze egy vers ebből nagyon!

A fejemben a gondolatom össze kuszáltan,

Amit írok az benne van lelkem bugyrában!

 

Hát ítt vagyok én, csak néha elgondolkodom,

Hogy leírhatom e én is minden gondolatom??

Mert fáj a szívem, emberek mindenhol félnek,

Gúnyt űz velünk az ördög, elkárhozott a lélek!

 

Ma már nem számít az ember, sem a becsület,

Hiába adta Jézus az életét, oda a hit, a feszület!

Még ha csak pogányok lennénk, de bűn nélkül...

Az ember tettében most már a lelke is elsötétül!

 

Ki? Kifogja azt mondani most már elég legyen,

Ki fogja vezetni az embert, ím' már felébredjen?

Látod ez nagyobb harc, mintha fegyverrel ölnél,

Ember az ember ellen harcol csendben, döntsél!

 

Nem, nem az ember hal bele, ne gondold, a lelke,

A rossz megöli a lelket, mindenki megszenvedte!

Még sem akar változtatni senki, nem érdekli már,

Pedig egy az utunk fel a mennybe, lélek haza jár!

 

Hogy lehet tiszta a lélek, egy bűnös nagyvilágban,

Látod? Hiába szenved az ember szeretethiányban!

Mondom néktek a szeretet megmenthetné a lelked,

S miért jó az nektek ha ezért szenved még a tested?

 

Szomorú vagy, életunt és közönyösség van rajtad,

Boldogtalan a sorsod, de életeddel nem ezt kaptad!

Változz ember! Hisz egy az életünk! De nem mer...

Mert a fejébe hazugságokkal teli gonoszság kever!

 

Hiába minden tiszta szó, a gonosz itt van.. a földön,

Hamis gondolatok a fejben, ez a legnagyobb börtön!

Nem kellenek erős rácsok sem bilincsek és láncok,

Ha a gonosz egyszer beléd bújt, ez már nagy átok!

 

Nem fogsz szabadulni amíg nem szeretsz másokat,

Tiszta szeretet legyőzi a gonoszt, letépi a láncokat!

Muszáj teneked szenvedni, ha másképp is élhetnél?

Állj meg, nézz körül, a világodban látod mit tettél?!

 

Van itt már betegség, álnokság s minden rossz,

Nem hibáztál? Hisz a gonosznak adtál otthont!

Egyszer, csak egyszer meglásd, adj esélyt a jónak,

És ne félj tőle, már esélye sem lesz a gonosznak!

 

Mutasd meg mennyire tud szeretni az emberi szív,

Öleld magadhoz azt, ki csak kis szeretetre vágyik!

Amikor tudsz majd jót tenni és önzetlen szeretni,

Meglátod, itt a földön ember nem fog szenvedni!

 

Budapest. 2020. 03. 11.

Blog linkje:

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/03/12/karhozott_a_lelek

fabion•  2020. március 17. 13:57

Kártyavár

 


Néha engem is elfog a félelem,

Mondd kérlek szeretsz engem?

Mikor belém hasít néha a kétely,

Nem pont te szíved, a búvóhely!

 

Soha nem mondod hogy szeretsz,

Ha kérdem mindig csak nevetsz!

Akkor én honnan is tudhatnám?

De hidd el jólesne ha halhatnám!

 

Érzem csak játszol a szívemmel,

Pedig nekem is öröm ha érkezel!

A bizonytalanság mégis megöl,

Hiába a szép szemed megbűvöl!

 

A szívem, lelkem nem érzi már,

Noha forró testem néha hazavár!

Nincs az a régi tűz a szemedben,

Nem érzem vágyadat lelkedben!

 

Rájöttem velem csak játszottál,

Egy ideje nagyon megváltoztál!

Ha te nem is mondod ki hogy vége,

Én úgy is érzem már nincs értelme!

 

Kérlek ezért most mégis menj el,

Ne játssz többé sajgó szívemmel!

Vágyok én a szeretetre de nem így,

Minden találkozás csak elszomorít!

 

Felejtsd el ezt a szívet ő nem játék,

Pedig érzéseim feléd még őszinték!

De hidd el én nem fogok belehalni,

Bár nem akarsz, én fogok szakítani!

 

És ne mondd hogy én üldöztelek el,

Mert én szerettelek fájó szívemmel!

Én nem arra vágyom amit oda dobtál,

Néha gondolj arra te tőlem mit kaptál!

 

Törődést, aggódást, őszinte szerelmet,

Én nem illettem Tőled soha figyelmet!

Elég volt vége már szedd a sátorfádat,

Késő bánat leromboltad a kártyavárat!

 

Budapest. 2020. 03. 15.

Blogom likje:

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2020/03/16/kartyavar_430

fabion•  2019. október 2. 23:54

A szakadék

 

Ó kérlek ne szeress engem,

Nem akarom, fáj a lelkem!

 

Sokat csalódtam én ma már,

Meghúztam hol van a határ!

 

Ennél közelebb nem jöhetsz,

Szerelmemért megküzdhetsz!

 

Ígérni sem ígérek semmit sem,

Ha tudod hódítsd meg szívem!

 

Nem akarok túl közel kerülni,

Semmi kedvem terhet cipelni!

 

Ha olyan leszel akit szerethetek,

Majd, csakis úgy bízom benned!

 

Ahhoz nekem kissé több idő kell,

Bizonyítod majd szíved tettekkel!

 

Ki tudja mi lakik abban a szívben,

Kicsi érzés és ha szeretet nincsen!

 

Nem akarom újra érezni ami fájt,

Ez a szív többé soha nem bocsájt!

 

A szakadék választ el minket még,

Keress okot rá ha mégis átlépnéd!

 

Lehetsz ki helyet kaphat a szívemben,

Láss meg engem a saját könnyeidben!

 

Igazán szenvedsz attól hogy szeretsz,

Majd akkor a szakadékon is átjöhetsz!

 

Tudnál szeretni és bízhatok benned,

Gondoskodom, hogy itt van helyed!

 

Mellettem, bennem a fájó lelkemben,

Összetört, reménnyel teli szívemben!

 

Budapest. 2019. szeptember.22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2019/09/30/a_szakadek_513

fabion•  2019. október 2. 23:51

A sors...

A sors mindig fog gondoskodni rólad,

Ki lépjen az életedbe így kapcsolódva,

Te ha idővel megismered eldöntheted,

Kinek kell mennie, ki maradhat veled.

 

Az hogy ki léphet be majd az életedbe,

Ki lesz az aki általad lesz megszeretve,

Akivel sorsod összefonódik az életben,

Te döntöd el, lehetsz boldog érdemben!

 

A sors írva van fent a sors könyvében,

De az életedben bár akármi történjen,

Tanulj meg szeretni, önfeledten nevetni,

Ne kelljen életedbe semmitől szenvedni!

 

A sorsod a tiéd, nem lehet senki másé,

Mindenkinek más,te teheted könnyűvé,

A sorsod nem kerülheted se el, se meg,

De boldog lehetsz ha azt örömmel éled!

 

Sorsod a tiéd, nem élheti más helyetted,

A lényeg az, magadat nagyon szeressed.

Csak te tudod megadni azt mi jó neked,

Éltesd boldogan a lelkedet Ő van veled!

 

Mindig te leszel saját lelked szerelmese,

Rajtad áll mennyit kell néha szenvednie,

Bármi történjék veled ne hagyd el lelked,

Baj ér használjad a fejed mert van eszed!

 

Gondold át minden lépésedet lelkeddel,

Ne ülj le ha bánat ér, mert ha cselekszel,

Jobb mint ha azon rágódsz ami elmúlt,

A sors a jövő, és soha ne cipeld a súlyt!

 

Fogadd el sorsod, békélj meg magaddal,

Engedd el a rosszat ne élj soha haraggal,

Minden nap egy új nap, új lehetőséggel,

A sors nem könnyű, éld meg szeretettel!

 

Budapest. 2019. szeptember. 19.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvasod a versem !

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2019/10/01/a_sors_257

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom