fabion blogja

Vers
fabion•  2019. szeptember 10. 15:08

Az utolsó dal

Magányos órák és napok,
Fejemben szólnak a dalok,
Sóhajtok még egyet nagyot,
Eldúdolom az utolsó dalod!

Ma is kínoz az utolsó ének,
Amit a közönségeid kértek,
Egy pillanat elég volt néked,
Hiába jött hamar mentő érted.

A dal és én szívemből zokog,
Elmentél a szíved nem dobog,
Ma sem foghatom fel tán soha,
Az életünk miért ilyen mostoha?

Úgy szerettelek mint soha senkit,
Te is nagyon szerettél mindenkit!
Imádták a dalaidat szép hangodat,
Pedig csak elénekelted az álmodat!

Már nem hallhatom többé azt a dalt,
Fent játssza a zenekar a dallamaidat,
Többé nem tombolnak tömegek érted,
Nem játszhatsz földön az embereknek!

Kérlek istenem adj neki méltó helyet,
Had lehessen az égben is ott melletted,
Kérlek Jó isten hogy vigyázz reá majd,
Akkor is ha én éneklem az utolsó dalt !

Budapest . 2019 . Augusztus 29 .

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !


https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2019/09/02/az_utolso_dal_127

fabion•  2019. szeptember 8. 09:15

Gyötrő lelked...

Mikor azt hiszed életed jó úton halad,

Aztán jön egy nem várt rossz pillanat,

Onnan egyszerűen képtelen vagy felállni,

Nem tudsz már, vagy nem is akarsz kiszállni.

 

Aztán előtted nincsen már két járható út,

Ez az élet, választanál már nincs egérút,

Az élet zümmögésében, hiába agyalsz,

Életed a tét, bár most is felfelé kaparsz.

 

A gödör amiből csak felfelé van ki út,

A sötétségben azt érzed csak egy alagút,

Aztán rá jössz ez mégis kicsit keményebb,

Ekkor érzed hogy ettől már nincs lentebb.

 

Élet maga döntött, így végig kell járnod,

Sokszor újra kell álmodni ezt a valóságot,

Nem elég, hogy hoztál egy döntést merre ,

Végig kell játszanod előtte úgy jön helyre.

 

Életünk egy körhinta, nem szállhatsz ki,

Neked sem, másnak sem fog ez megállni,

Az idő megy csak halad, soha meg nem áll,

Élni akarás erős akkor, lelked szembeszáll.

 

Lehet utolsó esélyed hogy megtedd a lépésed,

Tudod hogy vissza nem vonhatod a döntésed,

Pedig kiáltasz, és még sincs segítség sehonnan,

Érzed nem soká bírod, tested már összeroppan.

 

Mikor látsz majd egy kis fényt valahol távol,

Lelked nem hagy el még élni akarásra kódol,

Más mindenki elhagyott, de lelked veled van,

Tested érzi a lelkeddel együtt vagy a harcban.

 

Csak gyötrő lelked tud meg győzni játssz még,

Ne akard életed végét ha jön egy kis nehézség,

Lélek erősebb mint bármilyen kő vagy vasakarat,

Figyelmeztet rá hogy ne add fel van még feladat.

 

Majd később vissza nézed ezt a nehéz pillanatot,

Rájössz hogy a lelkedre kell mindig hallgatnod,

Csak ő van ki jóban rosszban veled van mindig,

Gyötrő lelked ha rossz is neked, halálod napjáig.

 

Budapest . 2019 . szeptember 05 .

 Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvastál !

 

A linkre kattintva a blogomban találsz zenei élményt mellé :)

Gyötrő lelked ...

fabion•  2019. szeptember 3. 04:19

Tékozló fiú

Add oda a jussom elmegyek én innen,

Mondja a fiú az apjának , görcsössen !

Apa a fiára néz , szemével könyörög ,

Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod !


Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt !

Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért !

Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú ,

Az agyában apja ellen forrt a bosszú .


De hogy miért ? Mi is történt valójában ?

Az anya ott fekszik a koporsójában .

Több éves hosszú betegség után ,

Egy szó nélkül , eltávozott egy délután !


A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt ,

Most pedig bosszúból elment töle tüstént !

Mit tehetett volna szegény apa bánatában ?

A pohár fenekére nézett egyfolytában !


Évekig egyedűl élt az ember kínzó gyászában ,

Mig nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában ,

Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra ,

Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia .


Az apa nem mondta el neki mennyire beteg ,

Námán tűrte a szívében fájdalmas sebeket ,

Míg a fiú még mindig gyűlölte az apját ,

Hosszú évek sem csititották a haragját !


Teltek múltak a napok , hetek , hónapok ,

míg az apa egyszer csak szélütést kapott ,

Hosszú időbe telt , míg a fiú meglátogatta ,

Bement utána a halálos ágya elé , meglátta ,


Hosszú évek míg nem volt az apjával ,

A gyász mély nyomott rakott az arcára ,

Olyan kicsinek , elesettnek látta az apját

Megesett a szive a fiúnak , látva az arcát .


Az orvostól megtudta , haldoklik az apja ,

Eljött érte a vég , a harcot már rég feladta ,

Ahogy nézte , meglátta rajta a jegyürűjét ,

Még mindig viselte , rádöbbent , te jóég !


Abban a pillanatban a fiú agyába robbant ,

Az a nap mikor meghalt az anyja , elrohant

Magára hagyta az apját a mély gyászában ,

Miért nem tudott maradni apja házában !


Látta apja mélyen ülő fájdalmas kék szemeit ,

Amit az elmúlló hosszú évek sem enyhitették ,

A gyászt amit oly sokáig nem tudott elfeledni ,

Az asszonya halála a szívét lelkét is mérgezi .


Ahogy nézte az apját , a fejében egy felismeréssel ,

A sulyos vádjaival , hogy az anyja miatta ment el !

Most értette meg a fiú , hogy fájdalmában

érezte ezt , bünbakot kereste egyfolytában !


Sajnos az idő kerekét nem tudja vissza forgatni ,

De megtud e ezek után az apja neki bocsátani ?

Könnyezve fogta a fiú meg gyenge gyűrűs kezét ,

Ránézett apjára , aki sírt , hogy tékozló fia hazatért .


Szemében a fájdalom eltünni látszott ,

Megbocsájtottak , feladták a harcot ,

Békésen szenderűlt örök álomba az apja ,

A fiú keze a kezén , sokáig pihent rajta !


A fiú szivéből is elszállt a harag ,

Megváltozott élete egy perc alatt ,

A temetőben a közös sirjuk előtt állva ,

A tékozló fiú érezte hogy most lett árva !


Szolgáljon ez a vers tanúságul mindenkinek ,

Hogy mily törékeny , és múllékony egy élet !

A kimondott szavaknak , mekkora erejük van ,

A soha ki nem mutatott szeretet , pótolhatatlan !


2019 05.13. Budapest


Saját vers ! Minden jog fenntartva .


Köszönöm ha elolvastad és megosztod !


 Tékozló fiú

fabion•  2019. szeptember 3. 03:58

Álmodtam ...

Álmodtam, szebb világot magamnak ,

Amiben a hold mosolygott a napnak,

Emberek boldogan élhetnek a földön,

Nincs szükség és kőkemény börtön!


Nincsen szükség, hajcsárra és ostorra,

Étel kerül minden családnak asztalára,

Gyermek tanul, nem iskolát kerülnek,

Szakmáját kitanulja bármibe kerülhet!


Nem dolgozgat , kinek mennyi ideje van,

Hanem amit csinál, azt végezze boldogan!

Évente nyaralni menni, minő és nem menő!

A földek elvetve és nem évente fűvel benő!


Föld ami sokszor megfordult, tanult az ember?

Az ember!! Minél tanultabb annál többet hever!

Mert nem is veszi észre, hogy a földdel mit tett!

Mit nem tett, földből amiből él!! Ott már kivetett!


Évszakok sem váltják egymást, csak sejteni...

Egy jóslat! Kitudja előre mi fog következni?

Szomorú vagyok , az én világom már nem ez,

ahová születtem... már ezt rég nem ismerem!


Álmodtam, szebb világot az éjjel magamnak,

Ahová szívesen mennék, nem mint éji vendég,

Isten adj ennek a földnek még egy kis esélyt,

Ébredjen hát fel , lássa meg a nagy veszélyt!


Budapest . 2019 .Augusztus . 10 .


Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet és hogy olvastál !

fabion•  2019. szeptember 3. 03:46

Az űzött vad

Az erdő mélyén élt , sokkal jobb életet remélt ,

De jöttek a gépek , mindennek véget vetettek !

Azelött csapatban jártak legelni , a családdal ,

De mindenkit megöltek , így egyedűl maradt !


Erdejüket , már már mind kiírtották ,így menekült ,

Az ami maradt belőle , egy tűzben megsemmisűlt ,

Kevés amit az ember otthagyott , nem volt értéke ,

Lám egy tűzben az is oda lett , nem tudni ki tette !


Igy lett belőle űzött vad , már nincs hova mennie ,

Életében ott éltek és legeltek , már nincs semmije !

Elűzték őket az otthonukból , ki irtották a vadakat ,

Családját mind megölték , így most maga maradt !


Vadászok naponta járják a leseket , hogy lecsapjanak ,

Elkapják ezt az egyet aki miattuk egyszál maga maradt !

Űzött vad lett , nincs élete , azt is elakarják venni tőle ,

Már nem tud menekűlni a ki írtott, felgyújtott erdőbe !


Nem hagytak semmit ahol menedéket találjon magának ,

Egy egy kis bokor maradt a tisztáson ahol meghúzódhat !

A vadászok pedig lesben állnak , és arra várnak kibújjon ,

Meglátják tüzelnek rá , életéért fut a vad a kitett hurkokon !


Csapdát csináltak neki , hogy ne meneküljön meg ,

A koronája miatt az értéke feltehetőleg elég nagy !

Ezért üldözik Őt , ezért űzik , se éjjele se nappala ,

Próbálta levetni az agancsát szegény , nincs ereje !


Nincs mit ennie , napról napra fogy az erő belőle ,

Menekűlnie kell az életéért , és csak megy előre !

Hogy mi a célja nem tudja nincs semmi ! És hova ?

Nincs már otthona neki ahol elbújhatna a vadonba !


Űzött vadként menekűl az ember elől , nincs esélye ,

Lehet egy pillanat alatt kap egy golyót pont a fejébe !

Űzött vad lett a pompás büszke koronályával a fején ,

Volt mikor felemelt fejjel járt most menekűl szegény !


Cikáztak benne gyorsan a gondolatok , mi lesz ha …

De a sors nem hagyott neki esélyt , dörrent a puska !

Egy csattanást érzett az Űzött vad , és oldalára dölt ,

Vége , gondolta és lassan méltósággal elszenderűlt !


Az utolsó volt ez az űzött vad aki , őrizte annak emlékét ,

Hogy volt ott egy erdő ami sok száz vadnak adott életet !

Ma már hire hamva sincs , hogy valamikor ott vadon voltak ,

Elpusztította őket az ember , fákat , bokrokat és vadállatokat !


Budapest . 2019 . Július . 17 .


Saját szerzemény . Ninden jog fenntartva .

Eredeti állapotában osztható .


Köszönöm az idődet ha elolvasod a versem , és megosztod !


Zenés vers itt a linken


Űzőtt vad !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom