fabion blogja

Gyász
fabion•  2022. április 22. 11:13

Valami vége, vagy kezdete...

Mikor az idő már nem számít,

És az univerzum, az ég csábít.

Mikor érzed a földi lét lezárul,

Lelked szabad s az ég feltárul.

 

Nézed egyre az órát, mi illúzió,

De látod azt is, nem cammogó.

Repül az idő, s egyre gyorsabb,

Szíved dobbanása egyre lassabb.

 

Tudod csak anyagi tested porlik,

De nem tudod lelked mikor botlik.

A lélek sohasem, mert ő halhatatlan,

Ezután is élhetsz, de szabadabban.

 

Az sose fájjon, ha útnak kell indulnod,

S ha tested szemeit örökre lecsukod.

Hiszen a lelkeddel még többet láthatsz,

S így is segíthetsz, az anyagi világnak.

 

Budapest. 2022. 04. 20.

https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2022/04/22/valami_vege_vagy_kezdete

fabion•  2021. április 22. 06:49

Várj még...

Várj még...


Lassan elmúlik az élet, csendesen,

Mi múlt volt, elmúlt, nem idézgetem.

Gyorsan szaladnak a hónapok, évek,

Mire azt hittem, jót megfizeti az élet.


Egyre csak arra vártam, mit ád a sors,

Néha kérdően néz rám a fényes hold.

Azt hiszem már késő, deres a hajam,

Tán ez nekem már az utolsó nyaram.


Szétnézek mégis, az életem hajnalán,

Mit adott az élet s mit vett el hajdanán.

Volt benne öröm, szerelem, sok gyász,

Míg van a testben élet addig van fohász.


Kint az ég alatt a karosszékemben ülök,

Kicsit felülnék, de fáj már, csak nyögök.

Aztán a gondolataim messze szállnak,

Ahol nincs kezdete és vége a nyárnak.


Egy pillanatra azonban még vissza térek,

Családomtól kik itt vannak, annyit kérek.

Hogy ne sirassanak, ott jobb lesz nekem

Összes rokonom ott fent már vár engem.


Aztán látom magam előtt azt az oltárt,

Ahol rég ott álltunk s látom a szempárt.

Ami szerelmesen néz rám a szemembe,

Örök szerelmet esküdtünk a keresztre.


Gyerekeink születtek, kiket imádtunk,

Akikre míg felnőttek, úgy vigyáztunk.

De a halál elvitte őt s bár a sors mást írt,

Új szerelem jött, így az élet mindent átírt.


Voltak azért szép évek s voltak nehezek,

Nagy szerelmek és voltak viták hevesek.

De sajnos az élet kegyetlen volt hozzám,

Itt maradtam öregségemre búsan, árván.


Aztán elvesztettem a fonalat , ohh nem !

Lehanyatlik kezem s utolsót ver szívem.

Kis unokám oda szalad hozzám és szól,

Várj még mama! Már el sem búcsúzol?


Budapest. 2021. 04. 21.


Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Várj még...

h1 { margin-bottom: 0.21cm; }h1.western { font-family: "Liberation Sans", sans-serif; font-size: 18pt; }h1.cjk { font-family: "Droid Sans Fallback"; font-size: 18pt; }h1.ctl { font-family: "FreeSans"; font-size: 18pt; }p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }

fabion•  2019. szeptember 3. 04:19

Tékozló fiú

Add oda a jussom elmegyek én innen,

Mondja a fiú az apjának , görcsössen !

Apa a fiára néz , szemével könyörög ,

Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod !


Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt !

Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért !

Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú ,

Az agyában apja ellen forrt a bosszú .


De hogy miért ? Mi is történt valójában ?

Az anya ott fekszik a koporsójában .

Több éves hosszú betegség után ,

Egy szó nélkül , eltávozott egy délután !


A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt ,

Most pedig bosszúból elment töle tüstént !

Mit tehetett volna szegény apa bánatában ?

A pohár fenekére nézett egyfolytában !


Évekig egyedűl élt az ember kínzó gyászában ,

Mig nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában ,

Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra ,

Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia .


Az apa nem mondta el neki mennyire beteg ,

Námán tűrte a szívében fájdalmas sebeket ,

Míg a fiú még mindig gyűlölte az apját ,

Hosszú évek sem csititották a haragját !


Teltek múltak a napok , hetek , hónapok ,

míg az apa egyszer csak szélütést kapott ,

Hosszú időbe telt , míg a fiú meglátogatta ,

Bement utána a halálos ágya elé , meglátta ,


Hosszú évek míg nem volt az apjával ,

A gyász mély nyomott rakott az arcára ,

Olyan kicsinek , elesettnek látta az apját

Megesett a szive a fiúnak , látva az arcát .


Az orvostól megtudta , haldoklik az apja ,

Eljött érte a vég , a harcot már rég feladta ,

Ahogy nézte , meglátta rajta a jegyürűjét ,

Még mindig viselte , rádöbbent , te jóég !


Abban a pillanatban a fiú agyába robbant ,

Az a nap mikor meghalt az anyja , elrohant

Magára hagyta az apját a mély gyászában ,

Miért nem tudott maradni apja házában !


Látta apja mélyen ülő fájdalmas kék szemeit ,

Amit az elmúlló hosszú évek sem enyhitették ,

A gyászt amit oly sokáig nem tudott elfeledni ,

Az asszonya halála a szívét lelkét is mérgezi .


Ahogy nézte az apját , a fejében egy felismeréssel ,

A sulyos vádjaival , hogy az anyja miatta ment el !

Most értette meg a fiú , hogy fájdalmában

érezte ezt , bünbakot kereste egyfolytában !


Sajnos az idő kerekét nem tudja vissza forgatni ,

De megtud e ezek után az apja neki bocsátani ?

Könnyezve fogta a fiú meg gyenge gyűrűs kezét ,

Ránézett apjára , aki sírt , hogy tékozló fia hazatért .


Szemében a fájdalom eltünni látszott ,

Megbocsájtottak , feladták a harcot ,

Békésen szenderűlt örök álomba az apja ,

A fiú keze a kezén , sokáig pihent rajta !


A fiú szivéből is elszállt a harag ,

Megváltozott élete egy perc alatt ,

A temetőben a közös sirjuk előtt állva ,

A tékozló fiú érezte hogy most lett árva !


Szolgáljon ez a vers tanúságul mindenkinek ,

Hogy mily törékeny , és múllékony egy élet !

A kimondott szavaknak , mekkora erejük van ,

A soha ki nem mutatott szeretet , pótolhatatlan !


2019 05.13. Budapest


Saját vers ! Minden jog fenntartva .


Köszönöm ha elolvastad és megosztod !


 Tékozló fiú

fabion•  2019. szeptember 3. 04:11

Anya , a rózsák is néha …

A történet és a helyszin valós , a nevek és személyek kitaláltak  !


A történet egy Floridai államban lévő kisvárosban Orlandóban  kezdődik …

Egy fiatal párnak Mason-nek és Lily – nek születik egy fogyatékos kisfia Liam
Nagyon szépen éltek és a kisfiú is kezdett már jó lenni , nagyon sokat foglalkoztak vele ...

Ekkor már az ENSZ Biztonsági Tanács 678. határozata felszólította Irakot, hogy az általa megszállt szomszédos állam területéről - Kuvaitból - távozzon. Ellenkező esetben engedélyezi az Irak elleni, Kuvait felszabadítására irányuló hadműveleteket. Irak nem tett eleget a határozatnak, így agresszornak nyilvánították és a koalíciós erők részére az ENSZ 1991-ben engedélyezte a fegyveres beavatkozást.

Mason is kap behívót , hiába nevel fogyatékos gyereket , nem törödnek  vele , mert kevés a bevonuló fiatal , igy Mason-t elviszik a háborúba .
Ahonnan nem tér vissza élve , a hamvait haza szállítják az Orlandói Greenwood temetőbe .
Amikor Lily először kiviszi édesapjához Liam-ot a temetőbe , biztos volt benne hogy sok kérdésre kell majd válaszolnia , mert Liam ha fogyatékos is , de nagyon okos és értelmes kisfiú a maga módján .
Kézenfogva sétálnak ki a temetőbe , és mikor odaérnek Mason sírkővéhez a kisfiú mellé temeti a földbe a rózsát amit hozott az apjára , viszont a rózsa kicsit meg kókadt a kezében .

Csak nézi egy darabig Liam a rózsát . Aztán anyjához fordul .
- Anya ! Mondd a rózsák is néha meghalnak?- kérdezte Liam az anyját .
- Igen kicsi Liam , mindennek van lelke ! A fáknak , virágoknak , madaraknak , állatoknak , mindennek van lelke ! Ha pedig meghal az a valaki akkor a lelke felszáll Istenhez . - magyarázza  Lily a kisfiának .
- Ha ültetsz egy magot a földbe , isten újra ad neki egy kicsi lelket és élni fog , de az aki meghal egyszer ,  az csak a mi szívünkben él tovább!
- Anya ! És mondd apa is tovább él a szívünkben ? - kíváncsiskodott Liam .
- Igen kicsi Liam! Ha sokat gondolunk rá és csak a szépre gondolunk akkor Ő is tovább él bennünk !

Liam , kicsit gondolkodott és mondja az anyjának …
- Anya ! Emlékszel amikor apa hozta azt a nagy lufit , és elrepült , mit kergettük mire megfogtuk ! Ugye ? - És kicsi száját mosolyra húzta Liam ! Ekkor értette meg , hogy amikor kijönnek az apjához a temetőbe és ha szépre emlékeznek , olyan mintha még most is velük lenne .
- Ugye anya , a rózsa is tovább él majd bennünk , ha rá is emlékezünk ? - kérdi a kisfiú Lilyt .
- Igen Liam ! Pontosan , mert aminek lelke van az egyszer meghal testben , viszont addig élni fog a földön amíg emlékezik valaki rájuk , és a lelke viszont szabadon szárnyal , várakozva arra hogy újjászülessen valahol ...

Budapest . 2019 . július . 24 .
Saját szerzemény . Minden jog fenntartva .


Anya , a rózsák is néha …

fabion•  2019. augusztus 31. 18:00

Miért van az .....

Miért van az , hogy csak a jók mennek el ..
A rossz , a gonosz senkinek sem kell ?
Gondolhatsz a szép emlékekre ,
Mikor a szemed a könny égette !

Mikor elmennek , visznek mindent ,
jót és a rosszat a fájó emlékeket .
Szép emlék ,nyomában csak üresség marad ,
Az idő feletted is egyre csak döcög szalad !

Majd eljön az idő mikor Te is ott az ajtóban állsz ,
És még nem akarsz menni... bebocsájtásra vársz !
Röpke pillanat alatt , ami történt veled,
Átfut egy perc alatt az egész életed .

Mikor unokád fején pihen reszkető kezed ,
Lassan lecsordul az utolsó csepp könnyed ,
és most arra gondolsz , tudtam e annyit adni
hogy halálom után is maradjak : Édes nagyi !

Ki tudja vajon tiszta szivből szerettek e azok
az emberek, akiket a szivemben öriztem meg ?
És mikor a szüleid elmentek , itthagytak egyedül tégedet.
Vajon a te gyerekeidnek is épp ugy fog fájni , mint akkor Neked ?

Sajnos az élet sem csupán boldogság és öröm ,
De a szüleimnek és istennek mindezt köszönöm !
És akkor érted majd meg igazán ,
Aki elmegy mit hagy maga után .

Üresség és néma csend ,hatalmas fájdalom ,
Nem marad semmi csak egy emlék ,egy sirhalom,
Eltemetnek ,eggyé válsz a földdel...
Miért van hogy csak a jók mennek el...


Budapest. február 22, 2014

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !