fabion blogja

Gyász
fabion•  2019. szeptember 3. 04:19

Tékozló fiú

Add oda a jussom elmegyek én innen,

Mondja a fiú az apjának , görcsössen !

Apa a fiára néz , szemével könyörög ,

Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod !


Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt !

Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért !

Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú ,

Az agyában apja ellen forrt a bosszú .


De hogy miért ? Mi is történt valójában ?

Az anya ott fekszik a koporsójában .

Több éves hosszú betegség után ,

Egy szó nélkül , eltávozott egy délután !


A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt ,

Most pedig bosszúból elment töle tüstént !

Mit tehetett volna szegény apa bánatában ?

A pohár fenekére nézett egyfolytában !


Évekig egyedűl élt az ember kínzó gyászában ,

Mig nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában ,

Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra ,

Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia .


Az apa nem mondta el neki mennyire beteg ,

Námán tűrte a szívében fájdalmas sebeket ,

Míg a fiú még mindig gyűlölte az apját ,

Hosszú évek sem csititották a haragját !


Teltek múltak a napok , hetek , hónapok ,

míg az apa egyszer csak szélütést kapott ,

Hosszú időbe telt , míg a fiú meglátogatta ,

Bement utána a halálos ágya elé , meglátta ,


Hosszú évek míg nem volt az apjával ,

A gyász mély nyomott rakott az arcára ,

Olyan kicsinek , elesettnek látta az apját

Megesett a szive a fiúnak , látva az arcát .


Az orvostól megtudta , haldoklik az apja ,

Eljött érte a vég , a harcot már rég feladta ,

Ahogy nézte , meglátta rajta a jegyürűjét ,

Még mindig viselte , rádöbbent , te jóég !


Abban a pillanatban a fiú agyába robbant ,

Az a nap mikor meghalt az anyja , elrohant

Magára hagyta az apját a mély gyászában ,

Miért nem tudott maradni apja házában !


Látta apja mélyen ülő fájdalmas kék szemeit ,

Amit az elmúlló hosszú évek sem enyhitették ,

A gyászt amit oly sokáig nem tudott elfeledni ,

Az asszonya halála a szívét lelkét is mérgezi .


Ahogy nézte az apját , a fejében egy felismeréssel ,

A sulyos vádjaival , hogy az anyja miatta ment el !

Most értette meg a fiú , hogy fájdalmában

érezte ezt , bünbakot kereste egyfolytában !


Sajnos az idő kerekét nem tudja vissza forgatni ,

De megtud e ezek után az apja neki bocsátani ?

Könnyezve fogta a fiú meg gyenge gyűrűs kezét ,

Ránézett apjára , aki sírt , hogy tékozló fia hazatért .


Szemében a fájdalom eltünni látszott ,

Megbocsájtottak , feladták a harcot ,

Békésen szenderűlt örök álomba az apja ,

A fiú keze a kezén , sokáig pihent rajta !


A fiú szivéből is elszállt a harag ,

Megváltozott élete egy perc alatt ,

A temetőben a közös sirjuk előtt állva ,

A tékozló fiú érezte hogy most lett árva !


Szolgáljon ez a vers tanúságul mindenkinek ,

Hogy mily törékeny , és múllékony egy élet !

A kimondott szavaknak , mekkora erejük van ,

A soha ki nem mutatott szeretet , pótolhatatlan !


2019 05.13. Budapest


Saját vers ! Minden jog fenntartva .


Köszönöm ha elolvastad és megosztod !


 Tékozló fiú

fabion•  2019. szeptember 3. 04:11

Anya , a rózsák is néha …

A történet és a helyszin valós , a nevek és személyek kitaláltak  !


A történet egy Floridai államban lévő kisvárosban Orlandóban  kezdődik …

Egy fiatal párnak Mason-nek és Lily – nek születik egy fogyatékos kisfia Liam
Nagyon szépen éltek és a kisfiú is kezdett már jó lenni , nagyon sokat foglalkoztak vele ...

Ekkor már az ENSZ Biztonsági Tanács 678. határozata felszólította Irakot, hogy az általa megszállt szomszédos állam területéről - Kuvaitból - távozzon. Ellenkező esetben engedélyezi az Irak elleni, Kuvait felszabadítására irányuló hadműveleteket. Irak nem tett eleget a határozatnak, így agresszornak nyilvánították és a koalíciós erők részére az ENSZ 1991-ben engedélyezte a fegyveres beavatkozást.

Mason is kap behívót , hiába nevel fogyatékos gyereket , nem törödnek  vele , mert kevés a bevonuló fiatal , igy Mason-t elviszik a háborúba .
Ahonnan nem tér vissza élve , a hamvait haza szállítják az Orlandói Greenwood temetőbe .
Amikor Lily először kiviszi édesapjához Liam-ot a temetőbe , biztos volt benne hogy sok kérdésre kell majd válaszolnia , mert Liam ha fogyatékos is , de nagyon okos és értelmes kisfiú a maga módján .
Kézenfogva sétálnak ki a temetőbe , és mikor odaérnek Mason sírkővéhez a kisfiú mellé temeti a földbe a rózsát amit hozott az apjára , viszont a rózsa kicsit meg kókadt a kezében .

Csak nézi egy darabig Liam a rózsát . Aztán anyjához fordul .
- Anya ! Mondd a rózsák is néha meghalnak?- kérdezte Liam az anyját .
- Igen kicsi Liam , mindennek van lelke ! A fáknak , virágoknak , madaraknak , állatoknak , mindennek van lelke ! Ha pedig meghal az a valaki akkor a lelke felszáll Istenhez . - magyarázza  Lily a kisfiának .
- Ha ültetsz egy magot a földbe , isten újra ad neki egy kicsi lelket és élni fog , de az aki meghal egyszer ,  az csak a mi szívünkben él tovább!
- Anya ! És mondd apa is tovább él a szívünkben ? - kíváncsiskodott Liam .
- Igen kicsi Liam! Ha sokat gondolunk rá és csak a szépre gondolunk akkor Ő is tovább él bennünk !

Liam , kicsit gondolkodott és mondja az anyjának …
- Anya ! Emlékszel amikor apa hozta azt a nagy lufit , és elrepült , mit kergettük mire megfogtuk ! Ugye ? - És kicsi száját mosolyra húzta Liam ! Ekkor értette meg , hogy amikor kijönnek az apjához a temetőbe és ha szépre emlékeznek , olyan mintha még most is velük lenne .
- Ugye anya , a rózsa is tovább él majd bennünk , ha rá is emlékezünk ? - kérdi a kisfiú Lilyt .
- Igen Liam ! Pontosan , mert aminek lelke van az egyszer meghal testben , viszont addig élni fog a földön amíg emlékezik valaki rájuk , és a lelke viszont szabadon szárnyal , várakozva arra hogy újjászülessen valahol ...

Budapest . 2019 . július . 24 .
Saját szerzemény . Minden jog fenntartva .


Anya , a rózsák is néha …

fabion•  2019. augusztus 31. 18:00

Miért van az .....

Miért van az , hogy csak a jók mennek el ..
A rossz , a gonosz senkinek sem kell ?
Gondolhatsz a szép emlékekre ,
Mikor a szemed a könny égette !

Mikor elmennek , visznek mindent ,
jót és a rosszat a fájó emlékeket .
Szép emlék ,nyomában csak üresség marad ,
Az idő feletted is egyre csak döcög szalad !

Majd eljön az idő mikor Te is ott az ajtóban állsz ,
És még nem akarsz menni... bebocsájtásra vársz !
Röpke pillanat alatt , ami történt veled,
Átfut egy perc alatt az egész életed .

Mikor unokád fején pihen reszkető kezed ,
Lassan lecsordul az utolsó csepp könnyed ,
és most arra gondolsz , tudtam e annyit adni
hogy halálom után is maradjak : Édes nagyi !

Ki tudja vajon tiszta szivből szerettek e azok
az emberek, akiket a szivemben öriztem meg ?
És mikor a szüleid elmentek , itthagytak egyedül tégedet.
Vajon a te gyerekeidnek is épp ugy fog fájni , mint akkor Neked ?

Sajnos az élet sem csupán boldogság és öröm ,
De a szüleimnek és istennek mindezt köszönöm !
És akkor érted majd meg igazán ,
Aki elmegy mit hagy maga után .

Üresség és néma csend ,hatalmas fájdalom ,
Nem marad semmi csak egy emlék ,egy sirhalom,
Eltemetnek ,eggyé válsz a földdel...
Miért van hogy csak a jók mennek el...


Budapest. február 22, 2014

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 28. 19:47

ELMÚLÁS …

ELMÚLÁS …
Nekem nagyon kell hogy szeressenek ,
Hisz e nélkül boldogtalanok az emberek .
Szeretet nélkül az élet semmit sem ér,
Mint a kovász nélkül sült fehérkenyér !
Mig fiatal az ember nem gondol rája ,
Telve van szerelemmel minden órája !
A szerelem gyönyörü , nincs is rá jó szó
Egy olyan érzés ami nem kézzel fogható !

Talán mindanyiunk életében az ősz is egyszer eljön ,
Mikor számadást kell tartani és a fájó emlék is előtör,
Ha szerelmes az ember , elmúllásra gondolni sem mer ,
Akkor mi lesz ugyan , a magára hagyott kedvesével ?

Az életünk oly csalóka és minden más ,
Tiszta , vagy zavaros mint egy látomás !
Megadtad e szivednek azt amit szeretett ?
Mert ettől lesznek boldogok az emberek !

Most , most rám tör egy régi emlék ..
Felnézek az égre és látom a két szemét ,
Miközben megtalálod a mosolygó csillagot ,
A szemeiben látom még a szerelem ragyog !

Oly régen volt , és mondják a szerelem vak ,
Nézem a csillagokat , és látom a hold sápadt .
Pedig Ő is fényessen világitott régen ,
Minden változott a földön és az égen !

Érzem az élet súlyát a testemben és ide benn,
A szívem nehéz , most már sivár és kietlen .
Az élet túl hosszú volt nélküled én nekem ,
Érzem hogy itt van az Ősz a lelkemben !

Ez a megfáradt test , már felkészült az útra ,
Szomorúan nézek a holdra és a csillagokra !
Ez az Ősz nem olyan mint szokott , más ,
Reménykedem , de tudom ez az elmúllás !

Titokban még legurog egy könnycsepp az arcomon ,
De ez nem változtat semmit sem a gondolataimon !
Régen szembe fordultam bármi jöhetett ,
Volt cél, a test sem volt fáradt , lüktetett !

Mikor életed alkonyán visszagondolsz a szépre ,
Látod majd minek nem és minek volt értelme ,
Szeretni szivből , csak azokat lehetett ,
Akik Téged viszont ugyanúgy szerettek !

Itt van az ősz , az elmullás nem is lehet szebb,
Lassan potyognak és peregnek le a falevelek ,
Szeretet , szerelem itt már mindennek vége lett ,
A sors könyvére ott fennt már rátették a pecsétet .

Jött egy friss szél és borzolja hidegen a börödet ,
Gyarló ember nem halhatatlan , ugyan mit tehet ,
Ősz hajad kibontod , vigan szalad a homlokodra ,
Kicsit bele mosolyogsz ebbe a világba , de jó volna !

Örökké élni ? Halhatatlannak lenni ? Ahh ugyan már !
Itt nincs jövő már semmi , nincs aki és ami haza vár !
Magányossan vártad az Őszt mégis mikor eljött,
Megtorpansz és félsz , talán, talán nem is érted jött !

Aztán lassan ólom lábakkal indulsz el , haza ,
Összehúzod a kabátod , mert hideg a szél szava !
Ugyan már tudod ez az utolsó utad volt ,
Magányodban is szép volt ez a telihold .

Mikor otthon vagy már haza érkezel ,
Elbúcsúzol mindentől és lefekszel ,
Már jöhetnek érted , nem fogsz ellenállni ,
Viszont láttad a múltat , már jöhet bármi !

Most érzed igazán , mennyire fáradt a tested ,
Mennyire magányos a szived és a lelked !
Mégegy sóhaj ,a sziv megáll , libben a függöny !
Végre visznek az angyalok ,s megszünik e börtön !

Már nem látod a hold hogy ontja könnyeit ,
És mikor viszik el majd földi maradványaid ,
De igazából ez már nem is érdekel ,
Hisz jó helyen vagy , a tündérekkel !


Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 28. 18:47

Némán egyedül...

Némán egyedül...



Némán egyedül járok a hideg sírok körül ,
Fel - fel jönnek a képek a fejemben belül .
Mennyi - mennyi szerettem pihen itt ...
A jó isten nem nézett senkit , csak vitt !

Nincs nékem már senkim , akit így szerethettem ,
Nincs jó apám mellettem , a párom is eltemettem
Egyedül járok , ohh ezen a földön most már ,
Szívem sajog , a lelkem sír nincs ki hazavár

Némán egyedül járok már a temetőbe ,
Fájó lelkem burkolom az emlékeimbe .
Számomra megszűnt a boldogság létezni ,
Nincs már senkim , csak Rátok emlékezni

Hiszem a mennyországban nem fáj semmi ,
Hiszem hogy így is boldogan fogtok létezni ,
Talán nem is sokára , egyszer véget ér az én utam ,
Találkozunk ott fent akkor nevetünk felszabadultan !

Saját szerzemény .
2019 Január 11.
Szerzői jogok fenntartva .

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom