fabion blogja

Egyéb
fabion•  2019. szeptember 3. 03:46

Az űzött vad

Az erdő mélyén élt , sokkal jobb életet remélt ,

De jöttek a gépek , mindennek véget vetettek !

Azelött csapatban jártak legelni , a családdal ,

De mindenkit megöltek , így egyedűl maradt !


Erdejüket , már már mind kiírtották ,így menekült ,

Az ami maradt belőle , egy tűzben megsemmisűlt ,

Kevés amit az ember otthagyott , nem volt értéke ,

Lám egy tűzben az is oda lett , nem tudni ki tette !


Igy lett belőle űzött vad , már nincs hova mennie ,

Életében ott éltek és legeltek , már nincs semmije !

Elűzték őket az otthonukból , ki irtották a vadakat ,

Családját mind megölték , így most maga maradt !


Vadászok naponta járják a leseket , hogy lecsapjanak ,

Elkapják ezt az egyet aki miattuk egyszál maga maradt !

Űzött vad lett , nincs élete , azt is elakarják venni tőle ,

Már nem tud menekűlni a ki írtott, felgyújtott erdőbe !


Nem hagytak semmit ahol menedéket találjon magának ,

Egy egy kis bokor maradt a tisztáson ahol meghúzódhat !

A vadászok pedig lesben állnak , és arra várnak kibújjon ,

Meglátják tüzelnek rá , életéért fut a vad a kitett hurkokon !


Csapdát csináltak neki , hogy ne meneküljön meg ,

A koronája miatt az értéke feltehetőleg elég nagy !

Ezért üldözik Őt , ezért űzik , se éjjele se nappala ,

Próbálta levetni az agancsát szegény , nincs ereje !


Nincs mit ennie , napról napra fogy az erő belőle ,

Menekűlnie kell az életéért , és csak megy előre !

Hogy mi a célja nem tudja nincs semmi ! És hova ?

Nincs már otthona neki ahol elbújhatna a vadonba !


Űzött vadként menekűl az ember elől , nincs esélye ,

Lehet egy pillanat alatt kap egy golyót pont a fejébe !

Űzött vad lett a pompás büszke koronályával a fején ,

Volt mikor felemelt fejjel járt most menekűl szegény !


Cikáztak benne gyorsan a gondolatok , mi lesz ha …

De a sors nem hagyott neki esélyt , dörrent a puska !

Egy csattanást érzett az Űzött vad , és oldalára dölt ,

Vége , gondolta és lassan méltósággal elszenderűlt !


Az utolsó volt ez az űzött vad aki , őrizte annak emlékét ,

Hogy volt ott egy erdő ami sok száz vadnak adott életet !

Ma már hire hamva sincs , hogy valamikor ott vadon voltak ,

Elpusztította őket az ember , fákat , bokrokat és vadállatokat !


Budapest . 2019 . Július . 17 .


Saját szerzemény . Ninden jog fenntartva .

Eredeti állapotában osztható .


Köszönöm az idődet ha elolvasod a versem , és megosztod !


Zenés vers itt a linken


Űzőtt vad !

fabion•  2019. augusztus 31. 20:19

Jéggé vált ...

Jéggé vált szivek ,
Közöny de minek ?
Köddé vált álmok,
Vajon mire vágyok ?

Mit hoz a holnap,
Ha nincs hova ,
Semmid nincs ,
Ami kincs .

Életed az utcán ,
Néznek rád furcsán .
Te nem kérsz,
Már nem is élsz !

Nincs semmid , se lakásod ,
Rongyos kabátod ,és barátod ?
Az utca törvénye szerint élsz ,
A haláltól már ugy sem félsz !

Naponta beléd rúgnak ,
Lakója vagy egy zúgnak,
De másod sincs egyéb ,
Csak szivedben a remény .

Bizol a még holnapban ,
Egy szebben és jobban..
De már titkon tudod ,
Életed ? Ez a sorsod !

Enberek ,jéggé vált szivek ...
Rajtad keresztűl néznek ,
Régi régi emlékek ,
A barátok is leléptek !

Pedig neked is van lelked ,
Szived , ami megsebzett .
Neked is épp ugy fáj a múlt,
A szemedben a fény rég kihúnyt.

Hol van már a régi életed ,
Amikor meg volt mindened ?
Minden odalett ,
Odaveszett...

Régi barátok , messze el kerülnek ,
Pedig örülnél néha a szelet kenyérnek !
Jéggé vált szivek , már rájöttél rég ,
Korgó gyomrod , és hiába mult el dél !

Sok nap tellik el igy , évek megedzenek ,
Nem is érdekel már , vannak e jó emberek,
Van olyan is , hogy annak is tudsz örülni még ,
Hogy a nap mindennap rád is szórja melegét !

Néha megjelenik egy kobor kutya ,
De a nincsből sajnos, nincs vacsora !
Igy is odabújik hozzád , a testével melegit ,
Ő a legeslegjobb barátod , aki barátnak tekint !

Ilyenkor érzed a gazdagságot , a szivedben ,
Kimondatlan szavak vannak e szeretetben ,
Ahogy szegény kóbor állat rád tekint ,
Kiűzi a testedből ,lelkedből a kint !

Jéggé vállt szivek , jöhetnek , mehetnek ,
Rajtad keresztül léphetnek , átnézhetnek ,
Már nem számit semmi más , csak a most ,
Érzed ez a kiskutya sorsa veled azonos .

Lesztek aztán nagyon jó barátok ,
Talán már ujra a jövődet láthatod ,
Talán lenéz rád a jóisten kicsit ,
Talán jön majd valaki aki segit !

Budapest . április 19, 2018

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 31. 18:17

A viz az nagy úr !

A tenger, olyan mint az ember !
Tajtékzik , csapdos és morajlik !
Dühössen vágtat mindenen át,
Ő általa ,miatta dühös a világ ! 

Ha jókedvü , sütkérez a napon,
Csendessen hömpölyög a patakon .
Halkan csobog ,suttogja feléd ,
jöjj csak jöjj ,idd testem nedvét !

Csendessen szeliát a végtelen sikot,
akár hegyeknek barlangnak vájt likját !
A viz mondják nagy úr , , Ha dühös be vadúl ,
Ossza a halált és gátakat törve zúz !

De tud szelid is lenni Ő ,
A viz az egyetlen éltető .
Amit ember nem nélkülözhet ,
Éhezhet , viz nélkül nem létezhet !

A viz a föld egyik nagy ura ,
Ahol van a föld paradicsoma !
Vizzel éled az életed , a mindenünk ..
A legnagyobb kincs , és ellenségünk !

Budapest . május 17, 2018

Saját szerzemény ,szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 31. 17:55

Örök mécsesek..

Mikor mindenki nyugovóra tér
Fellobbanik az a titkos fény !
Az örök mécsesek lángja ,
Mely égből a földet bevilágitja .

Nap mint nap utat mutatva annak ,
kik mindig a szabad ég alatt alszanak ,
Megvilágitja gyönyörű fényük,
Gondoktól barázdált szépségük .

Millió csillag az égen ,
csak nekik táncolnak ,
Irigylön kacsint a hold ,
Ő most elhanyagolt !

Minden embernek van egy csillaga ,
Amit nappal nem láthat, csak éjszaka !
Ha feltekintesz az égre Te is láthatod ,
A Tiéd amelyik legfényesebben ragyog!

Az a Te örök mécsesed lángja ,
A földi léted végét is csak Ő várja !
Probálod gyorsan megszámolni Őket ,
Vajon hányan vannak messze Tőled ?

Egy darabig tudod csak számolni ,
De már fejed lennt és lehet álmodni !
Álmodban fütyörészve mész a munkába ,
És haza a családodhoz a házadba !

A gyerekek kacaja , könnyet csal a szemedbe ,
Istenem ha anyám , apám is itt lenne ...
Meleg étellel , itallal várna az asszony ,
Alig várja már öledbe huppanjon !

A gyerekek zsivaja még éjjel kicsit elkisér ,
Aztán késö van mindenki pihenni tér !
Felkapod öledbe ,átöleled asszonyod derekát ,
Óvatossan csukod be a gyerekszoba ajtaját !

Szerelemre vágy , mint mindenki más ,
Érzed már fel izzik a lanyhadt parázs ,
Öleled ,csókolod millioszor elmondod ,
Életed ,imádod a mátkád a boldogságod !

Aztán eljő a reggel , és törlöd a szemed a kezeddel ,
A könnyáztatta párnád ,gyürögeted szenvedéssel !
Nem világitanak az álmot hozó örök mécsesek ,
És alig várod az estét hogy ujra elhozzák ezt Neked !


Budapest . november 09, 2018

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 23. 16:29

Mennyei Sólyom / Falcon Heavenly

Mennyei Sólyom / Falcon Heavenly



Valamikor régen történt , útra kellt a sólyom,
Hogy párt keressen , majd boldog lehessen ,

Messze vagy túl közel kereste a párját , talán ,

Nem tudni , hogy történt , a furcsa éjszakán .


Ahogy magányosan szelte át a végtelent ,

Megpillantott egy szomorú sólyomleányt .

Nem igen mert közelebb repűlni a sólyom ,

Csak messzíről fürkészte egy hegy ormon !


Mikor hajnalodott a sólyomlány elrepült ,

A Solyom vágyón nézte amíg elnem tünt .

Valami megmozdult benne , és azt érezte ,

Ezt a valamit még csak nem is ismerte !


Majd Ő is elindult búsan a messzeségbe ,

Ahogy szárnyalt , bele repűlt a felhőkbe ,

Ragyogó fekete szárnya csillogott messze ,

Aki csak arra repűlt a figyelmét felkelltette !


A Sólyom nem is igazán foglalkozott vele ,

A sólyom leány járt a fejébe , nem feledte !

Érezte ha rá gondol , melegség járja át a testét ,

Gyönyörű volt a lány tolla , megfogta a lelkét !


Erre a gondolatra bizony nagyon szomorú lett a sólyom ,

Lessz e alkalom rá , hogy láthassa még a hegyormon ?

Újra szerette volna látni őt , aki a hatalmába kerítette ,

Szeretett volna vele repdesni ,táncolni a lágy szeleken !


Közben újra alkonyodott , erre vissza felé vette az irányt ,

Közben arra gondolt , megnézi a helyet ahol látta a lányt !

Ahogy közeledett a helyhez , látta hogy nincs sehol a lány ,

Megfordult és amerre látta őt elrepűlni arra vette az irányt !


A szemével vágyakozón kutatta egész éjjel , merre lehet Ő ,

Érezte az életében most csak ez a sólyom leány a megmentő !

A szíve furcsán lüktetett érte és a testében reszketve kérte ,

Jöjjön el a pillanat hogy a sólyom leány is reszkessen érte !


Miközben mélabúsan csapkodva haladt előre , nem figyelte ,

Hogy valaki messziről , amerre szállt , Őt a szemével követte !

Megfordult és nem hitt a szemének , meg dörzsölte és nézte ,

Ki az aki Őt a szemével követte , közelebb ért el sem hitte !!


Sólyom leány ! Erre a Sólyom majd elveszítette az egyensúlyát ,

Tisztán beleremegett a gondolatba is , és ahogy meglátta aráját !

Könnyes szemmel szárnyalt hozzá , érezte hogy itt a boldogság !

A Sólyom leány várta míg oda nem ér , és körbe repűlte párját !


A fehőkben járták a táncukat , összefonódtak szerelmesen ,

Egymással járták el nászuknak a hű táncát oly sejtelmesen !

Mindketten csodásan érezték magukat , hogy egymásra leltek ,

Órák , napok gyönyörű időszakok voltak és egyre csak teltek .


Az első fészkük is készen van , a tojások hamarosan kikellnek ,

Sólyom büszkén járta atyai táncát a szerelmével , míg pihentek ,

De a fiókák miatt a tojásokra hamar rákellett ülnie a párjának ,

Igy messzíről gyönyörködött , és mosolyt küldve egymásnak !


Szerelmes szemükben a szívárványnak összes fénye ragyogott ,

A lelkük szárnyalt egymás mellett a kékes szürke felhök fölött !

Boldogságuk határtalan volt , mint a csillagos égen a kék fátyol ,

Magával ragadva a szívükben sokáig elrejtve maradt mámort !


Hamarosan kellnek a fiókák , Sólyom nagyon várta ezt a percet ,

Apa lesz , büszkén nézte párját , mialatt a lány még nem pihent !

Rendületlenül ülte a tojásokat , és nézett a Solyom után vágyón ,

Aki elment vadászni , hogy így tudjon most segiteni a lányon !


Ahogy repült a Solyom , még vissza nézett a szeretett arájára ,

És akkor hirtelen a semmiből valami becsapodott a tollába !

Ami rögtön megállította a Sólymot , az egy hatalmas fájdalom ,

Bele hasított a testébe , érezte nem tud tovább menni itt a vég !


Amikor ránézett a tollára remegve látta a vörösen omló vért !

Nem bírta felemelni a szárnyait , és elkapta egy gyengeség ,

Örjöngve nézte a távolságot a fészek és ami közte volt még ,

Próbát csapkodni a szárnyával , időben odaérjen , de ez a vég !


A Lány közben észre vette a Sólyom halál tusáját , oda szállt ,

Már nem tudta a szerelmét megfogni , így már zuhant tovább ,

Vadász golyója találta el a párját , a szeméből ömlött a könny ,

Nem tehetett érte semmit , tudta ezt nagyon és ez nem közöny !


Mikor lehullott a levegőből a Sólyom , a lány mellette volt ,

Érezte hogy most lett vége mindennek , a Sólyom meghalt !

Most már a mennyekből nézett reá , és onnan vigyázta Őket !

Mennyei Sólyom és a Sólyom leány története így ért véget !




Budapest . 2019. Július. 14.


Saját szerzemény ! Minden jog fenntartva !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom