fabion blogja

Haza
fabion•  2019. szeptember 3. 03:58

Álmodtam ...

Álmodtam, szebb világot magamnak ,

Amiben a hold mosolygott a napnak,

Emberek boldogan élhetnek a földön,

Nincs szükség és kőkemény börtön!


Nincsen szükség, hajcsárra és ostorra,

Étel kerül minden családnak asztalára,

Gyermek tanul, nem iskolát kerülnek,

Szakmáját kitanulja bármibe kerülhet!


Nem dolgozgat , kinek mennyi ideje van,

Hanem amit csinál, azt végezze boldogan!

Évente nyaralni menni, minő és nem menő!

A földek elvetve és nem évente fűvel benő!


Föld ami sokszor megfordult, tanult az ember?

Az ember!! Minél tanultabb annál többet hever!

Mert nem is veszi észre, hogy a földdel mit tett!

Mit nem tett, földből amiből él!! Ott már kivetett!


Évszakok sem váltják egymást, csak sejteni...

Egy jóslat! Kitudja előre mi fog következni?

Szomorú vagyok , az én világom már nem ez,

ahová születtem... már ezt rég nem ismerem!


Álmodtam, szebb világot az éjjel magamnak,

Ahová szívesen mennék, nem mint éji vendég,

Isten adj ennek a földnek még egy kis esélyt,

Ébredjen hát fel , lássa meg a nagy veszélyt!


Budapest . 2019 .Augusztus . 10 .


Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet és hogy olvastál !

fabion•  2019. szeptember 2. 17:00

Hosszú az út ..... nem látni a végét...

Hosszú az út,nem látni a végét..
Talán ha elengedném a szélét...
Mi lenne oly gyorsan száguldhatnék,
a mélybe le , mint rétisas az ételéért !

Ez csak egy gondolat , de mi lenne ha
Hisz az életünk , csak egy röpke pillanat .
A föld ki szivén hordoz , tán az sem érti ,
Mi világunk oly szép , azt csak a sziv érzi.

Mondjátok , mit ér egy sziv ha elhagyatott ,
E földön , mint a pusztaság , kietlen lett .
Nem fogom fel soha, miért van rossz sors,
Mikor történt , a bánat az élettel egybe kellt.

Soha nem látom az elöttem kiálltó sereget ,
Ha az ember gyarló szive megrepedt ,
Talán lesz majd egy olyan idö,
Mikor befoltozzák e sebet .

De addig mi lesz itt a néppel ?
Mikor tornyosulnak a fellegek ?
Ugyan a nagyok a párnás székben,
Ezt soha nem tudják meg .

Mit éreznek azok itt a földön
az elveszett emberek !
Égbe kiállt minden könnyük,
Mi szivükből tőr elö !

Halkan sirnak mint ,mint a fákon az esőcseppek
mert nem lássák könnyeik mögül , a bajból a kiutat ,
Te isten hol vagy néha ? nem látod már ezt a kint ?
Az ember már nem remélhet , csak ha néha Rád tekint !

Budapest .április 29, 2019

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

fabion•  2019. augusztus 22. 10:24

Ébredés

Ébredés

2019. augusztus 02. - Csillag M . Gyöngyi Szerkesztés...



Ébredés …


Minden nap azon fohászkodom,
Kitartson az erőm ezen a napon .
Újabb és újabb feladatok várnak ,
Mert szüksége van rám a világnak !

Ha majd egyszer megpihenek ,
Elutazik a lelkem végleg Tőletek !
De addig is, míg vagyok Veletek ,
Élvezzétek ki a hű szeretetemet
 
A múltban , jelenben és a jövőben,
Egyre többen lesznek szegénységben !
Itt vagyok veled és fogd a kezem ,
A segítséget szívemből teszem !

Bízz , de ne élj vissza a helyzettel ,
Ezt az egyet soha nem viselem el !
Mindenkinek ezt kéne tenni ,
Nyitott szívvel járni és kelni !

A világunkat csak mi tudjuk jobbá tenni,
Azzal hogy a másikra is oda kell figyelni!
Ha fáj a lelke , át kell ölelni , megnyugtatni ,
Ha szíve vérzik , ne restelld Őt meghallgatni !

Emberek vagyunk szívvel és lélekkel ,
Legyen minden napod telve szeretettel !
Átvészelni mégis mennyivel jobb a rosszat ,
Úgy hogy a másik veled van jóban rosszban !

Míg sokan mondják ,ááá... temessük el a múltat !
De hogyan ?!
Régen egymás mellett harcolt szegény és az urak !
Vállvetve vívták meg a csatát ,hogy mentsék a hazát,
És nézd már hol is tart ez az ország, a Magyarország !

Hát ezért harcoltak és adták a vérük ?
 Hogy napról napra rosszabbul éljünk ?!
Nem ! a zsarnokoktól nem szabad félnünk!
Rajtunk múlik most minden , hogyan élünk !

És nem ! Ne feledd a múltat ,
De a jövőd legyen az utad !
Büszkén viseld a Magyarságod ,
Védd a rossztól a kis hazádat !

Uram ! Annyi csatát megnyertünk már !
Akkor ez miért ne sikerülne ? Tán...
Hiányzik az önbecsülésed ? Még se félj !
Csak bízz magadban , és csendben figyelj !

Ez a kis nép nem ijedt meg az árnyékától ,
Pedig volt ki halálunkat kívánta családostól !
Nem hátráltunk meg és megvívtuk a csatát ,
Győztünk mert ez a hazánk ,Magyarország !

Ezért mondom halld szavam , Ébredjetek ,
Mert eljött most az idő , van mit tennetek !
Ne törődjetek bele ebbe a helyzetbe ! Mindegy mit vesznek el ?
Mi lesz a jövő nemzedékével , ha félsz és semmit nem teszel ?

Jól gondold át , mert ettől a lépésedtől függ gyerekeid sorsa,
Mit szeretnél nekik ? Éhezzenek e vagy legyen már jó sorsa ?
És miért küldenéd magadtól távol külföldre ? Ez a mi hazánk !
Itt teremtsünk jólétet Nekik , mert máshol nincs még egy hazánk !

Ez a mi szülőföldünk , és csodálatos kis országunk !
Itt kell győznünk , a jólétet akarnunk , kiharcolnunk !
A kizsákmányolókat kell innen már kiüldöznünk ,
Hogy az életünk jó legyen , s egyenesbe jöjjünk !

Nem ám fiainkat és a lányainkat sírva küldjük el …
Mert külföldön sokkal több lehetőséget érhet el !
 Menjenek azok akik zsarnokok , az ország alja !
Reméljük imádkoztok ezért hogy isten is meghallja !

Azok ott a bársonyszékben tudjátok , jól élnek ..
De ha összefogunk , vége lesz nekik és a jólétnek !
Csakis úgy lehet emberek , ha újra szerettek !
Meglássátok a másikban a szépet és jók lesztek !

Bátran nyújtsátok hát egymásnak kezeiteket !
Rázzátok le a béklyót , a közönyösségeteket!
Egységben az erő ! Rajta ! Fogjatok hát össze !
Ne kelljen félni , rettegni , éhezni többé sohase !

Budapest , július 10, 2017


Saját költemény !
Köszönöm ha olvastad és megosztod , csak eredeti formájában !

fabion•  2019. augusztus 21. 13:31

Egy ország sóhaja..

Egy ország sóhaja..


Betonba vésett életek,

Most már elkéstetek!

Egykor kellett volna,

Menni kézen fogva !


Egy országnak sorsa,

Van most már romba!

Egy ország sóhaja,

Mivé lett a hazája!


Történelmet írtunk,

Nagy csatákat vívtunk!

Magyarok voltunk,

Kellett összefogjunk!


Most szét húzunk,

Ha kell bele rúgunk!

Mondd mi lett velünk,

Nem együtt megyünk?


Nem egy a hazánk ?

Amiért meghalnánk ?

Egy ország sóhaja,

A nép haláltusája !


Nincs már becsület,

Hova lett a szeretet?

Az ország romokban,

A nép feje homokban!


A nép magának kapar,

Jobb életet hogyan akar?

A vezetők szemlesütve,

Hazudnak a nép szemébe!


Egy ország sóhaja,

Egy nép tragédiája!

Mivé lett Magyarország?

Már nem Mosolyország!


Nem gyengék vagyunk,

Hanem csak elfáradtunk!

Nincs miből erőt meríteni,

Kis hazánkat megmenteni!


Egy ország sóhaja száll fel,

Szívében telve a reménnyel!

Hogy eljön majd az az idő,

Oda kell majd az akaraterő!


Együtt akarjuk a jobb életet,

Ne tagadd meg saját véredet!

Fogjatok össze jó emberek,

Más kép itt jobb nem lehet!


Nézzetek széjjel mi van már,

De néha beszűkül a látóhatár!

Nem látnak a szemellenzőtől,

Mit tanult a történelmünkből!


Összefogás semmi más, Ember!

De addig míg szeretni nem mer,

Hiába száll egy ország sóhaja fel,

Míg mást mindenért megkövezel!


Rakd rendbe a szíved, lelked magad,

Azt lássad amit kell, hallasd szavad!

Mert hiába egy ország sóhaja száll,

Te vagy a nép fia aki választhatnál!


Budapest . 2019 . Augusztus . 21 .


saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

 

h1 { margin-bottom: 0.21cm; }h1.western { font-family: "Liberation Sans", sans-serif; font-size: 18pt; }h1.cjk { font-family: "Droid Sans Fallback"; font-size: 18pt; }h1.ctl { font-family: "FreeSans"; font-size: 18pt; }p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom