fabion blogja
SzemélyesA humor zsák
A humor zsák
Egy nap gondolt egyet egy tanárnő,
Mi lenne a suliba a srácoknak menő.
Amiért megszeretik a kötelező sulit,
Úgy fogják fel a szigort mint a murit.
Csinált egy közepes cifra szép zsákot,
Elnevezte így humor zsáknak e cuccot.
Majd bevitte és ezt letette az asztalára,
A gyerekek meg kíváncsian néztek rája.
Első osztály, minő édesek nézett a tanár,
Hát ne legyen nála senki hitvány betyár.
És így szólt az apró népséghez szépen,
Ez egy humorzsák, vicceket kér éppen.
De nem ám akár hogyan, el kell játszani,
Az osztály s én is akarjuk hallani, s látni.
Mindennap sorsolunk, majd aki mesél,
Lehet kitalált, megtörtént is amit ő átélt.
Tudom közben jönnek az ötletek tőletek,
A végén majd ti is mindent mesélhettek.
Az lesz benne a szabály, ha jók lesztek,
Mindennap velem egy órát mesélhettek.
A gyerekek örültek a vicces tanárnőnek,
Megígérték, jók lesznek és viselkednek.
Hát így kezdődött a szeptember náluk,
Év végére a suliban a legjobb osztályuk.
Büszke is volt a tanárnő az osztályára,
Örült neki a tanár hogy volt bátorsága.
Nőttek a gyerekek, bővült a viccek tára,
De a skacok szeretve mentek iskolába.
S eljött a ballagásuk, szomorúak lettek,
De a tanárnővel össze dugták fejüket.
Mindenkit egyenként a zsákkal fotózta,
Majd sorba a képeket kezükbe osztotta.
S így szólt, ez a zsák nem üres mert,
Beletettem minden egyes kis embert.
Minden kis történetetek itt van benne,
Ne felejtsétek, tiétek meg ott szívetekbe.
Én ezt a kis humorzsákot megtartom,
A következő osztályomnak odaadom.
Ti pedig ne feledjétek, a humor, s vicc,
Ha gond van bánat ér mondjátok sicc.
Humorral könnyebb az élet ha nehéz is,
Szeretetben legyetek, alakul bárhogy is
És most menjetek drága jó osztályom,
Szívetekben őrizzétek a humorzsákom.
Budapest. 2021. 08. 30.
https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2021/08/31/a_humor_zsak
p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; } h1 { margin-bottom: 0.21cm; }h1.western { font-family: "Liberation Sans", sans-serif; font-size: 18pt; }h1.cjk { font-family: "Droid Sans Fallback"; font-size: 18pt; }h1.ctl { font-family: "FreeSans"; font-size: 18pt; }p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }
Az élet
Az élet...
Ha mondták volna....
hogy az élet csak egy felvonás,
és nem habos torta ..
hogy ne arra menjél kedves barátom,
hanem csakis jobbra...
hogy mit hoz majd a holnap szele,
hát nem bántam volna...
az emberekben és hallgatva rájuk,
lehet nem csalódtam volna...
ki úgy szeretett de mégis elárult,
rá csodálkoztam volna...
hogy vannak kétszínűek és sumákok,
de pont rá nem gondoltam volna...
most nem hulltam volna a porba,
Búcsúzni is könnyebb volna....
p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }Évszakok
Haldoklik a város s haldoklik a föld,
Ezt meséli nekem egy jó öreg tölgy.
Ki az erdőnek szélén magányosan él,
Zúgó szélben a lomb koronája mesél.
Volt idő még voltak évszakok s tavasz,
Rügyeztek a fák s daloltak a madarak.
Minden oly szép mikor éledezik a rét,
Virágok kinyílnak és illatoznak feléd.
Mikor beköszönt a nyár és kisüt a nap,
Érezni hogy ereje melegít s erőre kap.
Közben érik már a ropogós cseresznye,
Gazdaasszonynál pedig sül majd a pite.
A nap ontja csak hét ágra forró melegét,
Lassan megtöltik a gyerekek a medencét.
Ideje egyet lubickolni ebben a melegben,
Gyerekek szeretnek ám fürödni a vízben.
Minden évszaknak meg van a csodája,
Az évszakoknak mindig más a csuhája.
Tavasszal zöldell, nyáron meg virágzik,
Ősszel tarka az erdő, rét színpompázik.
Mikor megjönnek a didergős hónapok,
Mindig reggelente nézed tán havazott?
Mikor látod a fehérség belep mindent,
Jókedvében az ember nevet s füttyent.
Télen mikor alszik a természet, a fák,
Te meg hó csatázol mitől piros orcád.
Vidám harsogás az udvaron, hóban,
Hóember készül a friss hózáporban.
Igaz a tél hideg, de szemnek gyönyörű,
Fehérek a házak a fák s fehér a zöld fű.
De mégis szépség, jókedvű leszel tőle,
De véget ér és a tavasz jő egy-kettőre.
Már nincs tavasz, sem gyönyörű ősz,
Sokszor hiányzik valami és eltűnődsz.
Felborult minden és pedig ember tette,
Nincsen tavasz nem jön haza a fecske.
Gólyáink is zavartak nem értik a földet,
Sokszor haboznak hol rakjanak fészket.
A medvék sem alusszák ki téli álmukat,
Mert néha télen is becsapósan süt a nap.
Eltűnt a téli fehérség mi a földet ellepi,
Vadász se kell már ki télen a vadat eteti.
Erdőket ki védi? A hótakaró sincs télen,
És a hókotró is hiába áll menetre készen.
Sírva mesélte el ez az öreg tölgy nekem,
Lombkoronája simogat s én könnyezem.
Hiába változik a világ, a természet a régi,
Emberek! Ébredjetek! Őket most ki védi?
Egyszer haza érek...
Ma is úgy ébredtem, egyszer haza érek,
Kinéztem az ablakon, a felhők is kékek.
Kicsit szomorkásan indult a napom ma,
Te ott, igen te! Hát feldobtad egy szóra.
Mert szeretetet érzek, belül mi körülvesz,
Hisz tudom, érzem, soha el nem felejtesz.
És te vagy nékem egyetlen boldogságom,
Örömöm, bánatom, drágaságom e világon.
Kis hazám, melyben születtem és éltem,
Hol bölcsőm ringatták a szülők felettem.
E kicsi hazám, mit most sokan elhagytak,
Mert ember, már nem számít az uraknak!
Népem, mit török se a tatár le nem igázott,
Most a népemet ti nagyurak meggyaláztok.
Hol van a magyarok büszkesége, becsülete?
Hol van, hová lett a szép hazámnak hűsége?
Míg más országokban össze fognak a népek,
Addig a hazánkban, emberek már ellenségek!
Nincs összefogás csak lázítás, még lázadás se,
Mert a félelem van úrrá s rettegés mindenkibe!
Egy fecske nem fog nyarat hozni, de sok igen,
Össze kéne fogni, hisz tudjuk már azt, miben.
Mert nem az egészségest kellene korlátozni,
Hanem azt aki már beteg, de nem elátkozni!
Csak szomorúan járok az utamon városomban,
Ellenséges szó, mocskolódás a lábnyomomban.
Bízom s hiszem egyszer majd haza térnek ők is,
Mint ahogy egyszer haza érek én, bárhonnan is!
Budapest. 2021. 03. 15.
Blogban képpel illusztrálva olvasható :
https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2021/03/15/egyszer_haza_erek
Az utolsó dal
Magányos órák és napok,
Fejemben szólnak a dalok,
Sóhajtok még egyet nagyot,
Eldúdolom az utolsó dalod!
Ma is kínoz az utolsó ének,
Amit a közönségeid kértek,
Egy pillanat elég volt néked,
Hiába jött hamar mentő érted.
A dal és én szívemből zokog,
Elmentél a szíved nem dobog,
Ma sem foghatom fel tán soha,
Az életünk miért ilyen mostoha?
Úgy szerettelek mint soha senkit,
Te is nagyon szerettél mindenkit!
Imádták a dalaidat szép hangodat,
Pedig csak elénekelted az álmodat!
Már nem hallhatom többé azt a dalt,
Fent játssza a zenekar a dallamaidat,
Többé nem tombolnak tömegek érted,
Nem játszhatsz földön az embereknek!
Kérlek istenem adj neki méltó helyet,
Had lehessen az égben is ott melletted,
Kérlek Jó isten hogy vigyázz reá majd,
Akkor is ha én éneklem az utolsó dalt !
Budapest . 2019 . Augusztus 29 .
Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !https://csillagmgyongyiversei.blog.hu/2019/09/02/az_utolso_dal_127