Vigasztaló

dufmar•  2022. február 9. 17:13  •  olvasva: 90

Fúj a szél, hajt a lélek,

vitorlám is feléled.

Szívemben egy fuvallat,

engem gyöngéden vallat.

Kezemet ő vezeti,

szavait belém veti.


Tanácsos Isten, Lélek,

bátorits, hiszen félek.

A tenger oly viharos,

hal sincs, csak kicsi és rossz.

Szorongva leslek Téged,

kérve a menedéket.


Vigasztaló el ne hagyj,

ama napon ne tagadj.

Falak, ha leomlanak,

egek égve bomlanak,

mellettem Szószóló légy,

és homlokomon Pecsét.


Közbenjáró vagy értem

ha magamat se értem.

Szótalanul is szóló,

dadogásom kimondó

legteljesebb kegyelem,

Trón előtti fegyelem.


Igazságnak vagy lelke,

bennünk Krisztus értelme.

Bolondság hitetlennek,

mit nekünk kihirdettek.

Általad értjük a szót,

Élet vagy, és mi a sód.


Tanító és hű Tanú,

mennybe vezető kapu.

Nagyszerű emlékezet,

mely kézen fog és vezet.

Nálad én csoda vagyok,

Istengyerek, állítod.

2022.02.08.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!