Vers rólunk

Mily magas az ég, mély a tenger,

úgy veszel körbe szerelmeddel.

Tarka frézia illatával

a virágos kert nekünk tálal.

Mint árnyas erdő óvó fája,

egységünkre úgy hajolsz rája.

Puha moha kavicson vánkusunk,

csörgedező patakon átfutunk.

Gondoskodással tartod egybe,

mit ez a világ rendre szétszedne.

Ölelkező régi ágak vagyunk,

könnyű viharba már bele nem halunk.